Finn és svéd távközlési partnercége miatt kényszerül leépítésre Tiszaújvárosban az elektronikai termékek bérgyártásával foglalkozó Jabil – értesült lapunk. A Nokia anyagi megfontolásból, az Ericsson szakmai hiányosságok miatt helyezi át gyártását.
Nem közölte a Jabil Circuit Magyarország Kft., mely partnerek fejezik be Tiszaújvárosban a bérgyártatást, de lapunk megtudta, hogy a világ vezető távközlési cégei közül a finn Nokia költségcsökkentéstől vezérelve választja Magyarország helyett Ukrajnát, az Ericsson pedig minőségi gondok miatt telepíti haza gyártósorát Svédországba. Az egyik észak-európai mamutvállalat tehát anyagi, a másik pedig szakmai okokból fordít hátat hazánknak. A Nokia esete aligha magyarázható annyival, hogy a magyar munkaerőnél olcsóbb az ukrán, hiszen a kormány stratégiai partnereként a 4500 főt foglalkoztató Jabil 2010 és 2013 között milliárdos nagyságrendű állami és uniós támogatáshoz jutott, főként munkahelyteremtéshez. Az Ericsson távozása pedig azért súlyos kritika, mert forrásunk szerint a megengedhetőnél jóval több hibás termék, selejt került ki a borsodi cég üzemcsarnokából. Emellett a magyar kormány részéről alapjaiban kérdőjelezi meg a stratégiai partnerség szükségességét és értelmét, hogy éppen ezek a cégek ne tudjanak Magyarországon együttműködni, hiszen ahogy a Jabillal, úgy az Ericssonnal is 2013-ban írt alá együttműködést a kabinet a magyar gazdaságba történő mélyebb beágyazódás érdekében. A gyártósor kiszervezése sajátos értelmezése a beágyazódásnak.
A tiszaújvárosi cég legbelső ügyeire is rálátó forrásunk szerint a két gyártósor leállása miatt 620 dolgozó elbocsátása már zajlik, várhatóan október-november környékén ér véget. Lapunk úgy tudja, az érintettek körülbelül háromnegyed része kölcsönzött és határozott szerződéssel alkalmazott munkaerő. Informátorunk szerint a borsodi Ózdtól egészen a szabolcsi Baktalórántházáig toboroz a Jabil, de a munkavállalók gyakran a szerződés aláírásakor szembesülnek azzal, hogy csak két-három hónapig számítanak rájuk. Két műszakban dolgoznak 12 órát, reggel hat órától este hatig és fordítva, a bérek pedig a törvényben rögzített bruttó 111 ezer forintos minimálbérhez, illetve a bruttó 129 ezres szakmunkásbérminimumhoz igazodnak, a dolgozók jelentős részénél attól alig térnek el.
Szombati cikkünkre úgy reagált az elektronikai ipari vállalat, hogy rögtön ellentmondásba került önmagával: a leépítést elvileg cáfolta, gyakorlatilag mégis megerősítette, a közlemény szerint ugyanis ha visszaesik a megrendelésállomány, elkerülhetetlen a foglalkoztatottak számának csökkentése. Hiába nyílt titok a csoportos létszámleépítés, a Jabil verziója szerint az elmúlt hetekben „csak” egy kisebb, 40 főnyi létszámcsökkentés történt. Válaszában a cég nem a 2010 és 2013 között kapott állami és EU-s támogatásokat taglalta, hanem egy 2014-ben munkahely-teremtési célra kötött, 380 millió forintos szerződésről számolt be. E szerint 2014. január 1. és 2018. december 31. között a kezdő létszámhoz képest plusz 160 munkavállaló, így összesen 3748 fő foglalkoztatását és megtartását vállalta. De a létszámtartást a cég nem tudta tartani, a 380 millió forintból 355 millió lehívása után a szerződést lezárta. Állítása szerint a Jabil a felvett támogatást, a kamattal együtt 410 millió forintot, vissza is fizette az államnak. A vállalat szerint ha van munkaerő-piaci válság Borsodban, akkor amiatt, hogy jelentős a munkaerőhiány a megyében. Forrásunk szerint a Jabilra jellemző, hogy szükség esetén rövid időn belül több száz embert a gyártósor mellé állít, viszont ha kevesebb a megrendelés, nagy részük máris az utcán találja magát. Példaként felhozta, amikor 11 millió darab okostelefont kellett gyártani Kanadának, 8-9 ezer is volt a dolgozói létszám, plusz üzemcsarnokot is bérelt a cég az ipari parkban. Értesüléseink szerint a Jabil-konszern azzal venné elejét a nemzetközi versenyképesség elveszítésének, hogy a híradás-technikai eszközök mellett gépkocsialkatrészeket is összeszerelnének. Egy nyugat-európai autógyárral tárgyalnak, ha megegyezés születik, az a hazai gyártást is érintheti.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 13.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
