A napokban teszik közzé a Katolikus Nevelés Kongregációja instrukcióját az egyházi egyetemeken és fakultásokon történő távoktatás módozatának alkalmazásáról. A dokumentumot, amelyet Giuseppe Versaldi bíboros, a kongregáció prefektusa és Angelo Vincenzo Zani érsek, a kongregáció titkára írt alá, május 13-án, Urunk mennybemenetelének ünnepén adták ki.
A rendelkezés a világ különböző régióinak akadémiai évéhez igazodva a 2021/2022-es tanév vagy a 2022-ben kezdődő tanév első napján lép életbe. Az instrukció három részre oszlik: preambulum, előzetes megfontolások, valamint szabályok. A szöveget kísérő függelék felsorolja a kongregáció által igényelt dokumentumokat, amelyek szükségesek a távoktatási módszer jóváhagyásához.
A preambulum kifejti, hogy a digitális kommunikáció hatása a képzésre és az oktatásra már a 2000-es évek elejétől kezdve világossá tette, hogy ez nem pusztán a technológiai fejlődés egy tényezője, hanem olyan elem is, amely képes mélyrehatóan átalakítani az akadémiai kultúrát és újraírni az oktatási folyamatok logikáját, valamint a képzés célkitűzéseit.
Ezért a Szentszék már Ferenc pápa egyházi egyetemekkel és fakultásokkal foglalkozó Veritatis gaudium kezdetű apostoli konstitúcióját megelőzően kinyilvánította érdeklődését a távoktatás iránt, és a Katolikus Nevelés Kongregációja már több éve megadta a lehetőséget néhány vallástudományi felsőoktatási intézménynek, hogy egyes tudományterületeket ilyen formában oktassanak. Ezt bizonyos feltételekhez kötötték, mivel nem pusztán az ismeretek átadásának folyamatáról van szó, hanem arról, hogy hozzá kell járulni a személy átfogó képzéséhez, figyelembe véve annak különböző dimenzióit, mint az intellektuális, kulturális és spirituális dimenzió, beleértve a közösségben megélt kapcsolatokat, szoros összefüggésben a tantestülettel, az adminisztratív és kiszolgáló személyzettel, valamint a többi diákkal. A széles körű konzultáció gyümölcseként megszületett instrukció célja, hogy irányelveket és szabályokat kínáljon fel a távoktatás módozataihoz.
A második rész pontosítja fogalmakat, amelyeket a Veritatis gaudium kezdetű apostoli konstitúció jelölt meg a témával kapcsolatban, mint például az információs technológiák fejlődése, a legújabb pedagógiai módszerek, a hálózati együttműködés, a terminológiák tisztázása. Az instrukció hangsúlyozza: minden fakultás kötelessége, hogy kövesse a Veritatis gaudium által javasolt irányvonalakat, nem feledve, hogy az egyházi tanulmányok nem korlátozódhatnak ismeretek, szaktudások, tapasztalatok átadására. Sürgető feladatuk olyan intellektuális eszközök kidolgozása, amelyek képesek a cselekvés és gondolkozás paradigmáivá válni, amelyek szükségesek az evangélium hirdetéséhez. Egy egyházi fakultás diákjának tudományos munkája célja nem lehet pusztán a tanulmányok befejezésére – mutat rá a dokumentum. Fontos, hogy a diákok kitágítsák a képzés látókörét, járjanak az előadásokra és a szemináriumokra, vegyenek részt a gyakorlatokon, folytassanak magántanulmányokat, végezzenek személyes munkát, készítsenek dolgozatokat, aktívan vegyenek részt a kutatómunkában, a lelkipásztori tevékenységben. A Katolikus Nevelés Kongregációja ezért felhív minden egyházi egyetemet és fakultást, hogy egyre jobban mélyítsék el Ferenc pápa Veritatis gaudium kezdetű apostoli konstitúciójának újdonságait és megfelelő módon szereljék fel magukat új technikai eszközökkel, fejlesszék az együttműködés formáit, a közös kutatást és fordítsanak gondot a műszaki és pedagógiai minőségre. A kongregáció ugyanakkor azt is ajánlja, hogy jobban kötelezzék el magukat az oktatók sajátos felkészítésében az új pedagógiai módszerek és didaktikus eszközök helyes használatát illetően.
A dokumentum rámutat a képzés három tényezőjére: tanítás, elkísérés és értékelés. Az oktatás lehet „jelenléti” vagy „közvetlen”. Ez utóbbi magába foglalja a tanár és a diák, valamint a diákok közötti közvetlen interakciót. Lehet „közvetített”, amelyben a fent említett három tényező telematikai platformon valósul meg; valamint lehet „vegyes”, amelyben a tanítási, tanulási és értékelési folyamat együttesen használja a közvetlen és a közvetített oktatás módszereit.
A távoktatás feltételezi a diák „akadémiai kapcsolatait” a közösség különböző tagjaival: a tanárral, a tutorral, a többi diákkal és az akadémiai intézmény igazgatóságával. Ezeket az intézményeket általában papok és olyan világiak látogatják, akik lelkipásztori tevékenységre vagy bizonyos egyházi feladatok elvégzésére készülnek. A távoktatás alkalmazásával az intézmények kiterjeszthetnék akadémiai képzésüket Isten népe minden tagjára, akik részt vesznek az evangelizációban, mint a lelkipásztori munkatársak, a szemlélődő szerzetesi életet élők, valamint elérhetnék a perifériákon élőket, a szegényeket, a betegeket, a migránsokat, az úton lévőket, a hontalanokat, a fogvatartottakat, a magányos embereket, a vándorcirkuszok tagjait, mindazokat, akik a tengereket vagy az utakat járva élnek és dolgoznak.
A második rész azzal a kéréssel zárul, hogy biztosítsák a távoktatást követő diákok számára a könyvtárhoz és az adatbankokhoz való hozzáférést, valamint meghatározza az értékelés két kritériumát, amelyek egymással összeegyeztethetők és egymást kiegészítik: az egyik a „folyamatos”, amely a kurzus idejére vonatkozik, valamint a „záró”, amely igazolja a tudás és a szakértelem megszerzését.
Végül az instrukció harmadik, kifejezetten normatív része tartalmazza a tanulmányi rendszer programjaiba való felvétel kritériumait, a Szentszék képesítései körébe való felvételt, továbbá a kánoni fokozatokat és egyéb címeket, amelyeket a program végén adományoznak.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
