A kormánypárt gyengülése, valamint a társadalmi mentalitásváltás is hozzájárult ahhoz, hogy megbukott a kormány – fejtette ki lapunk kérdésére Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője. Véleménye szerint az RMDSZ-re továbbra is szüksége van a román politikumnak.
– Minek köszönheti elsősorban a Dăncilă-kormány a bukását? Az igazságügyi rendszer átalakításának, a gazdaságpolitikájának, vagy annak, hogy esetleg bizonyos körök érdekeit sértette?
– A Dăncilă-kormány fokozatosan gyengült Liviu Dragnea pártelnök börtönbe kerülése óta. A kormányzat működése nagymértékben a megyei vezetők, pártközeli üzletemberek támogatásától függ, ők mozgósítanak, gyűjtik a támogatást választásokkor, táplálják a párt és a klientúra apparátusát – cserébe központi anyagi forrásokat várnak. Dăncilă asszony kül- és belpolitikai, valamint párton belüli elszigetelődése kérdésessé tette a vidéki pártoligarchák számára, hogy a vezetők biztosítani tudják a hálózat működését. Ennek az aggodalomnak pl. Marian Oprișan vranceai pártvezető hangot is adott. A mostani szocialista kormány bukását tehát elsősorban a párt belső gyengülése eredményezte. A mélyebb ok a lassú társadalmi mentalitásváltás, előtérbe kerül a városi, magasabban képzett, európai értékrendhez közelítő fiatal generáció, amely nyitottabb a világra, míg a baloldali szavazók inkább vidékiek, alacsonyabban képzettek, idősebbek, és egy hagyományosabb értékrendet, klánszerűen szervezett közösséget képviselnek. A kormány hatalmának erodálását gyorsította az igazságügy-titkosszolgálat összefogás korrupciós ügyek miatti támadása, a fogyasztásalapú gazdaságnövekedés elhibázott gazdaságpolitikája, mindezek kedvezőtlen médiahátteret gerjesztettek, amelyben a szocialisták védekező pozícióba kényszerültek – láthatóvá téve a gyengeségeiket a társadalom számára. Az információs korban, amelyben élünk, bukásra van ítélve az a politikai tábor, amely passzív, és védekezik, hiszen nem befolyásolja a közbeszéd alakulását. Itt jegyezném meg, hogy a nagy magánmédia majdnem mind a titkosszolgálatokhoz kötődik – a PSD pedig csökkentette utóbbiak költségvetését.
– Mi lenne jobb az országnak, az eddigi ellenzék alkotta koalíciós kormány vagy előre hozott választás?
– Romániának az tenne jót természetesen, ha az EU által elvárt és a legtöbb pártprogramban is szerepelő adminisztrációs, valamint igazságügyi reform előrehaladna. Magyarán: decentralizálással nagyobb felelősséget kapnának a régiók, több uniós forrást biztosítva és hatékonyabb adminisztrációt produkálva ezáltal. Az igazságügyi reform visszavethetné a korrupciót, gyors ügyintézést és jogbiztonságot eredményezhetne, bátorítva a külföldi befektetőket. Mindenre épülhetne egy új infrastruktúra és az oktatási reform, amely az új típusú információs gazdaságot szolgálhatná.
Idejét elveszi majd a költségvetés kialakítása, a minisztériumok pénzosztásának átszervezése (vagyis a klientúra kielégítése), még az apparátus változtatására sem lesz ideje, nemhogy biztonság- vagy külpolitikai kezdeményezésekre. Előre hozott választásokat egyelőre csak az ellenzéki liberális USR akar nyíltan, a többi párt a hálózatait védi a betolakodók ellen, és kivárna 2020 végéig. Alkotmányos aggályai is vannak az előre hozott választásnak, mert a mostani elnök- és a tavaszi önkormányzati választások miatt aligha biztosítható a megfelelő idő és eszköz a megszervezésére.
– Egyáltalán a jelenlegi, igencsak tarka ellenzék pártjai mennyire kompatibilisek egymással? Reális egy PNL–USR–Pro Románia-koalíció?
– Ügyvivő kormányként együtt tudnának működni, mert konkrét feladatok megoldására szövetkeznek és nem ideológiai összefogásra – ilyen volt Dacian Cioloș kormánya is. A jövő évi választásokra jobb kormányon belül felkészülni, ez is motiválhatja őket. Egyébként sem az ideológiai harc vagy a gazdaságpolitikai stratégiaütköztetés a jellemző a dâmbovițai politikára. Az RMDSZ jelezte, a megfelelő költségvetés kialakítása esetén kormányon kívül támogatja az Orban-kabinetet, amely várhatóan első nekifutásként kerül parlamenti szavazásra. Marad tehát a PNL, USR, PMP, PLUS, nem magyar kisebbségek lehetséges koalíciója, a Pro Románia kormányra kerülése nehezen elképzelhető az elkövetkező baloldali átszerveződések miatt.
Ha megengednek egy viccet, gondoljunk csak arra, hogy amerikai politikusok gyakran összetévesztik Bukarestet Budapesttel, ráadásul várhatóan most két Orbán nevű kormányfő is lesz.
– Mekkora mozgástere lenne egy ilyen új kormánynak gazdasági és külpolitikai téren? Jobban fogadná Washington és Brüsszel? Ha igen, miért?
– Washington és Brüsszel üdvözölni fogja a kormányváltást, mert a nyugati elköteleződés erősödését várja. Ennek ellenére nem fog növekedni az ország külpolitikai mozgástere, mert ehhez legalább középtávú projektekre van szükség. A vezető ellenzéki párt, a nemzeti liberális PNL csupán szlogenekben fogalmazta meg eddig külpolitikáját, inkább a szélsőnacionalista megnyilvánulásaira összpontosított, lásd Rareș Bogdan PNL-alelnök, EP-tag munkásságát. Mi sem jellemzi jobban a PNL-t, mint az, hogy nem gazdasági, kül- és biztonságpolitikai elveivel próbált érvényesülni, hanem szélsőnacionalista oldalon igyekezett előzni. Ugyanakkor a bukaresti politika nem szenved ideológiai görcsöktől, nem lepődnék meg, ha pl. Rareș Bogdan EU-konform retorikát venne föl, hiszen már bejutott a hatalomba, a PNL pedig nekilátna a hagyományos nyugati egyensúlykereséséhez. Az orosz és kínai reláció nem volt az erőssége a PNL-nek az elmúlt évtizedekben, ami azt jelzi, hogy élesedhet a konfliktus Moldáviában, és problémásabb lesz az infrastruktúra- és energiapolitika.
– Milyen fejlemények várhatók a magyar–román viszonyban? Az, hogy az RMDSZ részt vett a kormánybuktatásban, hozhat pozitív változást, vagy a magyarellenesség mindig hívó szó marad? Mekkora egyáltalán az RMDSZ mozgástere? Mi lehet a jövője?
– A következő ügyvivő jellegű kormány kerülni fogja a magyar témákat – mint azt tette Dacian Cioloș is egyévi regnálása alatt, hiszen nincs stratégiája. A kulisszák mögött a szolgálatok előretörése várható, amelyek a magyar intézmények háttérbe szorítását akarják elérni – lásd a SRI éves publikus jelentéseit, amelyekben az etnikai szeparatizmus, és az „orosz–magyar összefogás” rémképe miatt aggódnak. Az RMDSZ-re szüksége lesz az új kormánynak, még ellenzéki állapotában is a törvénykezési folyamatban (a költségvetés, az ügyészségek, büntető törvénykönyv reformja, a 114-es kormányrendelet lenullázása, az amnesztia ügyeiben), valamint választási szövetségek is köthetőek helyi szinten. A már említett társadalmi mentalitásváltás azt jelenti, hogy a fiatal, nyitottabb generáció kevésbé tekint görcsös ellenségeskedéssel a magyarokra, de kevésbé is ismeri őket. Dan Barna USR-pártelnök szerint a magyar kisebbségi jognak azt kell jelentenie, hogy ugyanazok a törvények érvényesek rájuk, mint a románokra – ami ugye nem egy sokszínű európai gondolat a sokszínű Európa rajongójától. A két ország kitűnő gazdasági kapcsolatai, az RMDSZ partnersége miatt arra számítok, hogy szinten maradnak a kétoldalú kapcsolatok, bár magas szintű találkozó nem valószínű, hogy lesz, de szakértői szinten felújulnak a tárgyalások.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
