Érthetetlen, miért rohan Európa önként a vesztébe, mindig nézzünk a lábunk elé! – Gajdics Ottó zseniális írása!
Elképesztő világot élünk. Az én generációm, amelynek a nagyszülei az első, szülei a második világháború idején születtek, még tíz évvel ezelőtt sem gondolta volna, hogy egy újabb világégés rémképe árnyékolja majd be unokái jövőjét. Nagyon úgy tűnik, demens vénemberek és komplett idióták döntenek az emberiség sorsáról, és hamis illúzió volt azt gondolnunk, hogy az őket irányító háttéremberek egy kicsit is normálisabbak. Mára elérték, hogy az élet minden területén úgy érzi magát az ember, mintha aknamezőn keresztül szökellve tudna csak eljutni a legegyszerűbb céljaihoz is. És mit tehet az ember egy aknamezőn? Lezsák Sándor bölcsességét érdemes megfontolni, ami úgy szól: Legelőször is nézzünk a lábunk elé!
Érdemes tehát újra és újra megvizsgálnunk, mi zajlik körülöttünk. A háború a legfenyegetőbb, ezért ezzel kapcsolatban kell a leghatározottabban állást foglalnunk. Fél éve még azt nevezték bolondnak, oroszpárti összeesküvés-elméletek terjesztőjének, aki a háborús uszítás hangzavarában ki merte mondani, hogy ez nem a mi háborúnk, és mindenképpen ki kell maradnunk belőle. Ma már egyre markánsabb azok véleménye szerte a világban, akik az amerikai birodalom proxyháborújának tartják az oroszok ellen mindazt, ami Ukrajnában történik.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem az amerikai nemzetállamról van szó, hanem arról a magánpénz-birodalomról, amely befolyása alatt tartja a demokrata párti politikát, így a Biden-adminisztrációt is. Olyan pénzemberek, multinacionális cégtulajdonosok alkotják ezt a háttérhatalmat, akiknek magánvagyona nagyobb, mint egyik-másik nemzetállam teljes GDP-je.
De bármekkora vagyon is alapozza meg hatalmukat, a hidegháború után a kétpólusú világrendet olyan bonyolult szerkezetű globális működés váltotta fel, amit már nem tudnak a szokott módon uralni, ezért, ahogy Bogár László megfogalmazta, vissza kell bontani a világrendet egy olyan alacsonyabb bonyolultsági fokra, amit a háttérhatalom újra uralni tud. Vagyis a végóráit élő amerikai birodalom azért provokálta ki a háborút Ukrajnában, mert ezzel két legyet üt egy csapásra. Megvalósítja évszázados tervét, amiért két világháborút is elszenvedett már az emberiség, és valójában a hidegháború hátterében is állt, vagyis végérvényesen megakadályozza, hogy a német technológiai fejlettség összekapcsolódhasson az olcsó orosz energiával és nyersanyagbőséggel. Ezáltal az európai gazdaság elveszíti versenyképességét, nem kell tovább számolni vele a civilizációk küzdelmében, elég Kínára koncentrálni.
Ennek a tervnek volt szimbolikus beismerése az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása. Az oroszokat pedig szeretnék olyan mértékben meggyengíteni katonailag, gazdaságilag és hatalmi szempontból is, hogy velük se kelljen bajlódni a birodalmi osztozkodáskor. Ezért öntik számolatlanul a pénzt Ukrajnába, ezért hordják oda a rengeteg fegyvert, és szép lassan eljutnak odáig is, hogy kénytelenek lesznek katonákat küldeni, mert szerencsétlen ukránok óriási veszteségeket szenvedtek el eddig is, az áldozatok száma pedig napról napra nő. A következő NATO-csúcson elképzelhető, hogy megengedik a tagállamoknak az önálló döntést harcoló egységek Ukrajnába küldéséről. Ne legyenek illúzióink, máris vannak jelentkezők, pedig minden hozzáértő elmondta ezerszer, hogy ez a lépés a harmadik világháború kitörésével egyenlő. De sajnos az amerikaiak megmondták, hogy ők még nem akarnak tűzszünetet.
Nagy nehezen el is indították azt az ellentámadást, ami a megszállt területek visszaszerzésére irányul, de kimenetele erősen kétséges. Az viszont bizonyos, hogy rengetegen halnak majd meg, rengeteg érték pusztul el az úgynevezett igazságos béke jegyében. Utóbbi azt jelenti, hogy az oroszok húzzanak haza, Putyin bukjon bele a vereségbe, és Oroszország essen szét darabokra. Mint láttuk, ez az érdeke a háttérhatalomnak, de teljességgel érthetetlen, miért szolgálják ki kritika nélkül ezt az érdeket Európa vezetői. Egészen döbbenetes volt hallgatni a német kancellárt, hogyan üvöltözött saját választóival, amikor azok háborús uszítással vádolták. Fölfoghatatlan, miért nincs Orbán Viktor magyar miniszterelnökön kívül egyetlen vezetője sem Európának, aki Európa érdekeit tartaná szem előtt és szembe merne szállni egy végelgyengülésben vergődő birodalom esztelen nyomulásával.
Ehelyett inkább azon szorgoskodnak, hogy felgyorsítsák hagymázas föderalista álmuk, az Európai Egyesült Államok megalakítását. Ehhez persze fel kell számolni a nemzetállamokat, amit többféle módon próbálnak elérni, de a lényeg mindegyikben a társadalom összetartó szövetének szétroncsolása, a hagyományos közösségek megsemmisítése. Megtámadták az emberi létezésnek értelmet, tartást és formát adó mindhárom identitást. Kijelentették, hogy aki nemzeti alapon határozza meg identitását, az potenciális tömeggyilkos, nemzeti felemelkedés ugyanis csak más nemzetek eltaposása útján lehetséges szerintük. Meg sem hallják a magyar választ, ami más nemzeteket is érdekeltté kíván tenni a mi sikereinkben, és a kölcsönös előnyök mentén szervezett együttműködésben, a szövetségben látja a modern nacionalizmus jövőjét.
Irgalmatlan pergőtűz alatt tartják a vallási identitást, a keresztényüldözés egészen kifinomult formáit vetik be annak érdekében, hogy kiöljék a társadalmakból a maradékát is a keresztény gyökereknek, a kultúrának. Ám a legfontosabb célpontja a támadásoknak a család. Ezt rombolja, relativizálja a nemi identitást kétségbe vonó genderideológia és a kíméletlen LMBTQ-propaganda.
Utóbbi ráadásul elnyomott kisebbségként láttatja magát, miközben pár év alatt szinte észrevétlenül varázsolt alapjogot néhány valóban elenyésző létszámban előforduló eltévelyedésből. El akarják venni a szülőktől gyermekeik nevelésének jogát, szét akarják zúzni a legerősebb megtartó köteléket az emberek között. Isten, haza, család helyett mindenre kiterjesztett korlátlan szabadság – vagy inkább szabadosság –, egy határok nélküli világban bolyongó magányos tömeg egyenlőséggel hülyített, de inkább atomizált masszája, ami vigaszként a plüssmackós szolidaritásba kapaszkodhat, vagyis kap majd ő is egy csokrot meg egy kedves állatkát a vértócsája mellé, ha áldozatként rá kerül a sor. A valódi szeretetet nem ismerő hitetlen csőcselék pedig kóvályog tovább.
Az így szétvert társadalmaknak pedig az illegális bevándorlás adja meg a kegyelemdöfést. A hazájukat, szülőföldjüket elhagyó gyökértelenek tömege, keveredve az itt élő identitásvesztettek tömegével, ideális kevercset alkot a multikulturális nyitott társadalomhoz, amelyik a föderális szuperállam alapja. Nem véletlen, hogy újra előbukkant az oly sokszor letagadott terve a kötelező kvóta szerinti elosztásnak, hiszen mindenütt többségbe kell kerülniük azoknak, akiknek a haza, a nemzet, a szülőföld, az anyanyelv üres fogalom csupán, nem jelent már semmit. Nincs olyan, hogy egy ország kijelenti, nem akar bevándorlóország lenni.
Ha a birodalom úgy döntött, harminc ország helyett egyet akar, mert azt az egyet sokkal könnyebb profittermelésre kihasználni, akkor senki ne ugráljon ellene. Ha mégis rakoncátlankodik valaki, akkor meg kell büntetni, pénzügyi forrásait el kell apasztani, nemzeti kormányát meg kell buktatni, káoszt kell teremteni, hogy a soha nem látott szenvedések közepette tanulja meg minden renitens akadékoskodó, az erősebb kutya cselekedhet, a kisebb húzza meg magát. Késes gyilkosok, mentálisan terhelt terroristák áldozatainak vére kiáltja az égre: Mit tettél, ember? Hogyan hagyhattuk ezt?
És mindez a bennünket körülvevő aknamezőnek még csak egy kis szelete. Tényleg nagyon figyeljünk a lábunk elé!
Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója (Fotó: Europress/AFP)
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
