Tiszteletlenül beszélnek az idősekkel, gyalázzák a szépkorúakat! – húzza félre a harangot a kormánypárt és a maga után húzott nyugdíjas utánfutószervezetek. A nagyszüleink védelmében indított kereszteshadjárat casus bellije mindössze egyetlen Facebook-bejegyzés, amelyben Vona Gábor szóba merte hozni, hogy egyre több a elvakult, agresszív viselkedésre is hajlamos pártpolitikai fanatikussá váló nyugdíjas, akiket a fideszes propaganda fel-és kihasznál saját sunyi céljai érdekében.
Azt már kiveséztük, hogy a ominózus írás egyáltalán nem az összes idős emberről szólt, csupán egy hangos és feltűnő kisebbségükről. Azt is megírtuk, hogy a tiltakozásával a kormánypárti médiát végigturnézó Idősek Tanácsának elnöke maga Orbán Viktor. Vagyis
ezúttal is a Habony Művek hamisítatlan, védjeggyel ellátott termékével van dolgunk.
De, ha már így szóba kerültek, időzzünk egy kicsit a Vona gondolatmenetében említett csoportnál.
Akik nélkül nincs nemzeti ünnep, sem politikai rendezvény, de lassan már egy szimpla lakossági fórum, vagy standolás sem. Akiknél látványosabb, a médián keresztül az arcunkba mászó réteg talán nincs is Magyarországon – és akikről mégsem illik beszélni. Akiken egy fél ország röhög, vagy bosszankodik – de akiket nyilvánosan senki sem mer kinevetni, vagy megdorgálni. Akiknél mocskosabb szájú gyalázkodókat széles e hazában alig találni – de, akiket nem szabad egy félmondattal se megsérteni. Akik ökölbe szorult kézuzel és görcsbe rándult lélekkel gyűlölnek mindenkit, aki más, mint ők – de, akiket embertelen aljasság utálni.
Mert, hiszen ők: idősek.
És, aki idős, az alapjáraton kedves, jóságos, sok nehézségen átment, de szeretettel teli, bölcs ember. Akinek a tisztelet és megbecsülés alanyi jogon jár. Nos, a helyzet az, hogy egy nagy büdös francot jár. Pusztán azért, mert egy ember régen született, és azóta folyamatosan él, az égvilágon semmilyen tisztelet nem jár neki. A társadalomnak természetesen kötelessége, hogy gondoskodjon azokról, akik tisztességesen ledolgoztak egy életet, és már nem tudnának magukról gondoskodni.
Ám a hosszú évtizedeken át folytatott lélegzés és anyagcsere önmagában semmilyen értéket nem képvisel. Azt ez alatt a hosszú idő alatt meg kell teremteni, és meg is kell őrizni.
És, akinek ez nem megy, aki ősz fejjel olcsó politikai szintetikus drogokra rákattanva, a csordaszellem és a pártos gyűlölködés oltárán feláldozza az emberi méltóságát az ugyanolyan ostoba és kártékony nyomorult, mint, ha huszonévesen tenné ezt.
És, ha ezt a szemükbe mondjuk, akkor nem tapintatlan, tiszteletlen bunkók vagyunk.
Hanem hazánkért felelősséget érző emberek, akik világosan rámutatnak a magyar társadalom legbefolyásolhatóbb, legaktívabb, tehát minden politikai oldal számára könnyen megszerezhető, és könnyen felhasználható rétegére. Ehhez mindannyiunknak joga van – a mi nemzedékünknek pedig egyenesen a kötelessége.
Mert a gyurcsányista sétabotvívók és orbánista esernyőharcművészek már rég nem élnek már, amikor mi még mindig a nyugati bérek harmadáért melózunk egy demográfiai mélyrepülésben levő félgyarmati sorba taszított országban, vagy tescós polcokat töltünk fel Birminghamben.
És, ha megöregszünk, és olyanokká válunk, mint ezek az emberek, ha további évtizedeken keresztül képtelenek leszünk szembenézni nemzetünk valódi sorskérdéseivel, akkor a mi unokáink már eleve Birminghamban fognak születni. Mert a hazájukat addigra már elgyűlölködjük. Nekik tartozunk a kíméletlen őszinteséggel, és igen, ha kell, a tiszteletlenséggel is. Meg
a két háborút, egy Trianont és egy vérbe fojtott szabadságharcot megélt, mégis józannak és bölcsnek megmaradt ük-és dédszüleinknek.
És nem utolsósorban az ép eszüket, méltóságukat megőrző nagyszüleinknek és szüleinknek. Mert ez a küzdelem az ő méltóságukról szól igazán – és a gyermekeink jövőjéről. És nincs az a jólneveltség, nincs az a tapintat, amiért ezt feláldozhatnánk.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
