Egyre kiélezettebb vita folyik a gender szak megszüntetése körül. Miközben hazánkban gyerekcipőben jár a képzés, egyes országokban már pubertást megállító hormonkezeléseket végezhetnek az új ideológia mentén kiskorúakon. Hogy az itthoni gender szak valóban csak a férfi-női szerepeket vizsgálja, vagy tényleg van félnivalónk a képzés tartalmától, az kiderül Zaymus Eszter írásából, aki személyes tapasztalatait a Családháló.hu-n keresztül osztja meg velünk.
Ezt a cikket minden igazságkereső ember, elsősorban pedig azon ismerőseim figyelmébe ajánlom, akik megkerestek a genderképzésről szóló petíciónk kapcsán, felvetve, hogy „Szó sincs a gender szakokon az LMBTQI… térnyeréséről, hanem csak a nők és a férfiak szerepeit és viszonyait vizsgálják”.
 Zaymus Eszter (fotó: CitizenGO) |
Akiknek nincs lehetőségük vagy kedvük beiratkozni a genderképzésre, a sajtó által közvetített véleményekből indulhatnak ki, amelyek nagy része bagatellizálja a gender neve alatt folyó LGBTQI… és radikális feminista törekvéseket, vagy a genderképzésekről kiinduló gondolatot, a férfi és a női nem felszámolását. Vannak, akik tudva és akarva védelmezik ilyen módon a genderképzést, míg mások talán csak a kellő információ hiányában.
A gender szakok oktatói rájöttek, hogy a magyar emberek többsége jelenleg (még?) nem nyeli le a transzneműség propagálását, rosszul van a gyermekek pubertását megállító kezelésektől és a „nemváltoztatástól”, nem ért egyet a homoszexuális örökbefogadással, továbbá nem kíváncsi a Facebook által felkínált 71 genderre sem. Így az utóbbi években megváltozott a kommunikáció: megtudtuk, hogy „ez a gender nem az a gender”, mint amit nyugaton látni, és csak a fundamentalista konzervatívok és keresztények riogatják a népet a gendermumussal.
Ezt azzal a személyes tapasztalatommal cáfolom, melyet az ELTE Társadalomtudományi Karának féléves genderkurzusán szereztem 2015 tavaszán. Ekkor még nem indult el a gender szak, úgyhogy a „Társadalmi nemek” elnevezésű kurzus által nyerhettünk betekintést a témába, amelyet feltételezésem szerint bővebben taglal maga a mesterképzés.
Lehangolt a képzést átitató LMBTQI…-aktivizmus. Emlékszem, hogy először nem tudtam hova tenni az órán elhangzott mondatot: „Barátnőm megkezdte az átalakulását.” Kiderült, hogy egy férfiról volt szó, aki a „nemátalakító” műtét előtti hormonkezelésbe fogott. Megtudtuk, hogy hol miként állja a TB ezeket a beavatkozásokat, és hogy ezt kik és hogyan érték el. Szó esett arról is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetősége egyesek szerint csak hátráltatja a valódi „célt”, az azonos neműek „házasságának” elérését.
Valóban a férfi-női viszonyok és szerepek vizsgálatáról szólt az ELTE genderkurzusa? Ha nem, miről?
Az interneten közzétett féléves terv 11 témája közül 8 foglalkozik az LMBTQI… egy vagy több betűjével:
Hétről hétre házi feladatként különböző nemzeti és nemzetközi bíróságok ítéleteit kellett tanulmányoznunk. A listázott konkrét jogesetek EGYTŐL EGYIG a homoszexualitással és az LMBT-kisebbségekkel kapcsolatos ügyek voltak.
A kurzus kötelező irodalmának minden elemét most nem sorolom fel, itt elérhető. Viszont hadd idézzek háromból közülük:
A társadalomtudományi kutatásban a történetileg és kulturálisan változó genderfogalom legfőbb vonzerejét éppen az adja, hogy – legalább is analitikusan – megkülönböztethető a „rögzítettnek” tűnő biológiai nemi jellemzőtől és velük akár szembe is állítható. (TAKÁCS Judit (szerk.): A lélek műtétei. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2005.)
A queer-elmélet, legyen tárgya a transzvesztita performance vagy az akadémiai dekonstrukció, megtalálja és kiaknázza az inkoherenciát a heteroszexualitást stabilizáló három területen. Mivel rámutat arra, hogy nem létezik semmiféle „természetes” szexualitás, megkérdőjelezi még az olyan látszólag problémamentesen használható terminusokat is, mint a „férfi” vagy a „nő”.
Ugyanakkor a közelmúltban született szexuális identitás-elméletek követik őt egyrészt abban, hogy a diskurzus konstitutív hatalmát hangsúlyozzák, s elfogadják, hogy a „nő” kategóriája – akárcsak a „férfié” – nem alapvető igazság, hanem „csak képzeletbeli formáció”.
A meleg felszabadítás a társadalmi értékek radikális megváltoztatásának szükségességét hirdette. Azzal érvelt, hogy a melegek felszabadítása csak akkor volna lehetséges és tartós, ha eltörölnék a biológiai és társadalmi nemi kategóriákat. (JAGOSE, Annamarie: Bevezetés a queer-elméletbe. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2003. Bevezetés)
Az ötödik és a hatodik fejezetben a leszbikus és a meleg párok gyermekvállalásának Magyarországon is egyre aktuálisabbá váló kérdéseivel foglalkozó tanulmányok szerepelnek. (TAKÁCS Judit (szerk.): Homofóbia Magyarországon. L’Harmattan, Budapest, 2011.)
Ha úgy gondoljuk, hogy előre viszi a világot a fent részletezett kurzus, lelkünk rajta, de ne dugjuk homokba a fejünket! Bár vannak olyan oktatók, akik számára a megszámlálhatatlan genderidentitások hirdetése, a nemek elmosása vagy megváltoztatása elfogadhatatlanok, e törekvések népszerűsítése a „homoszexuális házasság” célkitűzése és radikális feminista megközelítésekkel együtt részét alkotja a „gender” képzéseknek. Ennek tudatában alkossunk véleményt a magyarországi létjogosultságukról.
A szerző a CitizenGO koordinátora
***
A kurzus idézett adatai itt érhetők el.
Az ELTE gender szakának tavalyi mintaterve itt található.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
