Szinte azonnal világossá vált, hogy Nicolás Maduro január 3-i elfogása és amerikai bíróság elé állítása nem hozza meg a vágyott szabadságot Caracasban és Venezuela többi részén. A látszólagos nyugalom után új elnyomás kezdődött, letartóztatásokkal. Tizennégy újságírót is elfogtak, akiket később szabadon engedtek. Egyiküket, az olasz Stefano Pozzebont, a CNN munkatársát kiutasították az országból.
A fővárosban a katonaság és a rendőrség szigorú ellenőrzést gyakorol. A kormány, amelyet most Maduro alelnöke, Delcy Rodríguez vezet, nyitottnak mutatkozik kívülről nézve, különösen az Egyesült Államokkal való együttműködésre, főleg a hatalmas kőolajkészletek kezelése kérdésében. A politikai foglyok azonban még mindig mind börtönben vannak.
A kormány tehát továbbra is vasököllel uralkodik, és jól érzékelhető a Nemzeti Bolivári Gárda jelenléte, amely a belügyminiszter, Diosdado Cabello által kézivezérelt rendőrség (erősen felfegyverzett, a kormányhoz hű katonai‑rendőri testület, amely a belső rend fenntartásáért és a rezsim védelméért felel – a szerk.). Nehéz megmondani, hogy a chavisták (politikai és társadalmi csoportok, akik Hugo Chávez eszméit és rendszerét támogatják, és ma is az ő „bolivári forradalmának” örököseiként határozzák meg magukat – a szerk.) vezetői csak szerepüknek megfelelően cselekednek, vagy már megmutatkoznak az első repedések Rodríguez alelnök és testvére, Jorge (a parlament elnöke) között, akiket „az olaj urainak” tartanak, illetve a másik oldalról Cabello, a rendőrség és a titkosszolgálat kulcsfigurája között. Nem szabad megfeledkezni a másik fontos chavista oligarcha, Padrino López védelmi miniszter szerepéről sem.
Névtelen forrás szerint „sok az önkényes letartóztatás, belső feszültségek vannak a chavisták között”. Ez utóbbit az AgenSIR számára dolgozó, kulturális és egyházi szférában aktív, névtelenséget kérő, megbízható forrás említi: „Az események sűrűjében vagyunk, még nem világos, hová vezetnek. Nagy a bizonytalanság. Minden arra utal, hogy a belső feszültségektől terhes, uralmon lévő koalíció nem tud megállapodásra jutni, és hogy egyes csoportok aszimmetrikus hadviselési tervet készítenek elő. Január 5-én számos önkényes letartóztatás történt az országban a meghirdetett országos szükségállapot alatt, mobiltelefonos üzenetek miatt. Ha az események ebben az irányban alakulnak, az azt jelenti, hogy az ideiglenes elnök nem lesz képes betartani az Egyesült Államokkal kötött megállapodásokat, és ismét beavatkozás fenyeget az Egyesült Államok részéről. Eközben feszültséggel terhes nyugalom van, és látszólag minden normálisan működik.”
Különösen erős az újságírókat érintő elnyomás
A Nemzeti Sajtómunkások Szakszervezete (Sntp) közleményében a következőket állítja: „A Nemzeti Közgyűlés beiktatásának napján 14 újságírót és sajtómunkatársat tartóztatták le Caracasban: 13-an nemzetközi ügynökségek és médiumok képviselői voltak, egy pedig a nemzeti médiáé. Közülük 13-at vádemelés nélkül szabadon engedtek, egyet pedig kiutasítottak az országból. Dokumentáltuk, ahogy elkobozták a felszereléseket, feltörték a telefonokat, nyomon követték a hívásokat és üzeneteket a kommunikációs csatornákon és a közösségi hálózatokon. Riasztó a helyzet, amellyel szemben ismételten kérjük, hogy garantálják a újságírás gyakorlásának szabadságát, szüntessék be az üldözéseket és bocsássák szabadon a Venezuelában fogva tartott 23 újságírót és médiaszakembert.” Azonban a hétköznapi polgárok számára is fennáll a veszély, hogy a közösségi hálók használata miatt bajba kerülnek, különösen az új kiberbiztonsági törvény bevezetése óta. Elég csak arra gondolni, hogy például a WhatsApp-, a Telegram- és a Facebook-csoportok adminisztrátorait felelősnek és bűnrészesnek tekintik a csoportjaikban közzétett tartalmakért.
Egy pap tanúságtétele
A SIR-hez eljuttatott hangfelvételen egy – szintén névtelenséget kérő – Caracasban élő pap így írja le, hogyan élnek jelenleg: „Kimentem az utcára, sok üzlet zárva volt, sok volt a rendőr. Mirafloresban (a köztársasági elnökség székhelye) elhaladtam az autók számára elkerített bejárat előtt, sok katona volt ott, szerintem inkább a nemzeti gárda tagjai. Itt is, a plébániával szemben két rendszámtábla nélküli páncélozott autó áll. Úgy érzem, hogy az emberek megpróbálják fenntartani a normális életet, de nagy a bizalmatlanság. Másrészt viszont csodálatra méltó a civilek fegyelmezettsége; a nyitva tartó üzletek szinte hétköznapi módon működnek, az élelmiszer elérhető, az emberek tiszteletteljesek; nem láttam sorokat, inkább annyit, hogy a hentesüzletek félig üresek, az élelmiszerüzletek kevés, nagyon kevés áruval tartanak nyitva. Az egyik üzletben, ahová bementem, csak csirkeszárny volt.”
A fővárosból Ángel González, a gyermekmunkások mozgalmának (Nats) koordinátora és a Moani, a katolikus gyermekmozgalom alapítója is hírt adott a SIR-nek. „Egyrészt – állítja – felháborodottak vagyunk a történtek miatt. Latin-Amerikában, de világszinten is veszélybe került az egyensúly és a béke. Trump maga is kijelentette, hogy mindez az olaj feletti ellenőrzés érdekében történik. Ezekben a napokban Caracasban aggodalommal tekintenek a jövőre, attól tartanak, hogy az Egyesült Államok újabb támadást indít. A chavisták néhány esetben tüntettek, az ellenzék viszont nem. A Nats és a Moani képviselőivel nem tudtunk találkozni, részben azért is, mert ünnepi időszak van, sokan elutaztak a városból.”
Forrás: AgenSIR
Fotó: Pedro MATTEY / AFP
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
