Zsódi Viktor piarista tartományfőnök Párbeszéd, kísérés, közösség: iskoláink stratégiája alcímmel publikált jegyzetét ajánljuk olvasóink figyelmébe, melyben két friss, egy kanadai és egy nemzetközi kutatás kapcsán járja körül a tanúságtétel fontosságát a katolikus iskolákban, és hogy ezek az intézmények hogyan válhatnak a keresztény értékek hiteles közvetítőivé a diákok számára.
A katolikus iskolák világszerte kihívásokkal néznek szembe: a hiteles, vallásukat gyakorló és azt tanúságtételként megélő tanárok hiányával. Míg az egyházi dokumentumok a pedagógusok kulcsfontosságú evangelizációs szerepét hangsúlyozzák, a valóságban az intézmények egyre nehezebben találnak – kellő számban – olyan szakembereket, akik személyes elköteleződéssel tudnak a katolikus oktatás küldetése mögé állni. Két friss, egy kanadai és egy nemzetközi kutatás is rámutat a probléma gyökereire és lehetséges kiútjaira, amelyek a tanárok személyes kísérésétől a tantervek újragondolásáig terjednek.
Hogyan őrizhetik meg identitásukat a katolikus iskolák?
Az Albertai Egyetem és az Edmontoni Érsekség közös fenntartásában működő St. Joseph’s College három oktatója (Matt Hoven, Dean Sarnecki és Eugenia Pagotta-Kowalczyk) jegyzi azt a tanulmányt, amelyben rámutatnak a nyugat-kanadai katolikus iskolák egyik kihívására, a szükséges számú és megfelelő vallásos elköteleződéssel bíró tanár hiányára. A Journal of Catholic Education tavaly őszi számában publikálták a pedagógusok hitbéli formációjáról, hitben való kíséréséről szóló cikküket, amelyben tíz vezetővel (szuperintendens) készített interjút elemeztek és igyekeztek világos gyakorlati következtetéseket levonni.
A II. Vatikáni Zsinatból és az azt követő szentszéki nevelési dokumentumokból származó írások egyértelműen hangsúlyozzák a katolikus iskolák tanárainak kulcsfontosságú szerepét nemcsak az akadémiai tanulásban, hanem a hit elmélyítésében és Krisztusról való tanúságtételükben. Éppen ezért a tanárok hitben való segítése és kísérése a katolikus iskolák küldetésének középpontjában áll, ugyanakkor ez egyre problémásabb, és nincs könnyű megoldás a láthatáron.
Egy összetett kanadai probléma gyökerei
1. A fiatalabb tanárok általában gyengébb kötődést mutatnak az Egyházhoz, és egyre nehezebb őket hatékonyan a hitben segíteni.
2. A hiány miatt a katolikus iskolák kénytelenek nem katolikus tanárokat is alkalmazni, ami tovább bonyolítja a hiten alapuló küldetés fenntartását.
3. A leendő tanárok túlnyomó többsége állami egyetemeken kap képzést, ahol nem kiemelt a katolikus oktatás sajátossága. A teológiai és spirituális igényeik ritkán kerülnek előtérbe.
4. A tanároktól munkaszerződésükben is elvárják a katolikus szemléletet és életmódot, ez azonban kényes téma, és a munkáltatók nehezen navigálnak a magánélet és a hivatás elvárásai között.
5. Feszültség van az egyházi tanítás és a szélesebb társadalmi trendek között, ami polarizációhoz vezethet. A vitatott témák, mint a szexuális sokszínűség és az őslakosok megbékélése kihívást jelentenek a hitre nevelés számára is.
A katolikus iskolák jövője Nyugat-Kanadában nagymértékben attól függ, hogy képesek-e megbirkózni ezekkel a problémákkal. A tanárok keresztény identitásának, hitének fejlesztése és bővítése elengedhetetlen a katolikus oktatás fennmaradásához. Azonban ez a kihívás nem könnyű, és nincsenek egyszerű megoldások. Ahelyett, hogy szemet hunynánk, vagy túlélni próbálnánk, inkább egy stratégiai, tanárközpontú megközelítésre van szükség, amely a keresztény hagyományban gyökerezik, és amelyet valódi támogatás is kísér.
Lehetőségek és megoldások
A tanulmány szerint a helyzet megújításához három kulcsfontosságú területre kell összpontosítani:
1. A pedagógusok egyéni kísérése
A „hitre nevelésnek” figyelembe kell vennie az egyes tanárok egyedi személyiségét. A keresztény hit nem csupán egy ellenőrzőlista vagy egy egyszerű követelmény. Sokkal inkább egy lehetőség az identitás és a személyes növekedés számára. Ez egy életen át tartó folyamat, amely a hiteles lelki mélységet és a teljes ember fejlődést helyezi előtérbe.
2. Párbeszéd
A hit és az élet integrálására törekvő párbeszédre van szükség. A katolikus iskolák azok a kevés nyilvános intézmények közé tartoznak Nyugat-Kanadában, amelyek nyíltan foglalkozhatnak a transzcendens valóságokkal, és ahol a hit áthatja az egész iskolai légkört. Fontos, hogy ez a folyamat expliciten is magába foglalja Istent, rámutasson Krisztusra, és nem egyszerűen szekuláris humanizmusnak kell lennie.
3. A katolikus oktatási partnerek összefogása
Szükséges ennek a szándéknak a megteremtése, a hosszú távú és részletes együttműködési tervek kidolgozása.
A kérdés persze az, hogy mi van, ha ezek a lépések nem lesznek önmagukban elegendőek?
A tanári hitelesség, mint a katolikus iskola jövője
Az ausztráliai Notre Dame (Katolikus) Egyetem két oktatója (Christine Robinson és Linda Cranley) idén tavasszal hasonló témában publikált egy tanulmányt az International Studies in Catholic Education című folyóiratban.
Felhívják a figyelmet arra, hogy az Ausztrál Katolikus Oktatási Bizottság 2015-ös jelentése szerint a katolikus iskolába járó diákok csak 69 százaléka vallotta magát katolikusnak, és az alkalmazottaknak csak 25 százaléka jelezte, hogy aktív katolikusként definiálja magát. Ehhez kapcsolódva idézik Ferenc pápát, aki kiemeli a nevelők tanúságtételének szükségességét, és ezt a katolikus iskolák egyik fő kihívásaként azonosítja. A szinódus közelmúltbeli ülése, amelynek célja az Egyház jövőjéről szóló párbeszéd volt, további jelentőséget ad a katolikus iskolákban rejlő lehetőségek vizsgálatának. A katolikus iskoláknak meg kell találniuk a módját annak, hogy hogyan reagáljanak a társadalom jelenlegi szükségleteire.
A felmérésükbe öt ország (Ausztrália, Új-Zéland, Amerika, Anglia és Írország) 31 keresztény oktatáskutatója vett részt és kereste a választ arra, hogy napjainkban „milyen lehetőségei és kihívásai vannak a katolikus nevelésnek”.
A résztvevőket arra kérték, hogy hogy fejtsék ki a katolikus oktatás kihívásaival és lehetőségeivel kapcsolatos nézeteiket.
Kihívások
1. Kihívások a tanárokkal kapcsolatban
A legnagyobb kihívás „belülről”, nem pedig „kívülről” fakad. A katolikus iskoláknak aktívan meg kell védeniük magukat azokkal szemben, akik azt szeretnék, ha az Egyház teljesen kivonulna az oktatásból. A probléma az, hogy miután megvédték a „terüket”, a katolikus iskolákban tanítók és vezetők gyakran küzdenek azzal, hogy valóra váltsák az ethoszukat. Széles körben elterjedt a szentírási és teológiai analfabetizmus.
2. A katolikus iskola és a társadalom közötti szakadék
A katolikus iskola értékei, valamint a társadalomban uralkodó értékek közötti eltérés gondolatát több résztvevő is a katolikus oktatás egyik fő kihívásaként jelölte meg. A résztvevők például kifejezetten a vallási nevelés tantervének megemlítésével fogalmazták meg ezt az eltérést. Az iskolákban található hittantervek nem reagálnak a diákok életének valóságára, ezért nem relevánsak, hitelesek, fontosak és jelentőségteljesek a diákok szemében. Tanárok, akiknek hiányosak a tartalmi ismereteik, hiányzik a képességük arra, hogy tanúságot tegyenek hitükről. A szekuláris gondolkodás gyanakvást kelt minden vallásos dologgal szemben, ezért olyan környezetet teremt, amely nem támogatja a katolikus nevelés céljait.
3. Kompetencia és formáció
A katolikus iskola sok alkalmazottjának nincsenek ismeretei a katolikus hitről, a katolikus társadalmi és erkölcsi tanításról, ezért folyamatos hittanprogramokra, valamint szakmai tanulási/továbbtanulási lehetőségek biztosítására lenne szükség. A katolikus iskolákba érkező vezetők nem rendelkeznek a szükséges képzettséggel és ismeretekkel, mint egy hitéleti vezető.
4. A hittan tantervének újragondolása
A résztvevők felismerték a vallási nevelés tananyaga és a társadalom közötti szakadékot, amikor a katolikus oktatásban tapasztalt kihívásokkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. Nem meglepő, hogy ugyanezek az érzések hangzottak el, amikor a kihívásokkal kapcsolatos személyes tapasztalataikról kérdezték őket. A résztvevők azt mondták, hogy a vallási nevelés tananyagának szerepét újra kell gondolni, hogy az egyszerre feleljen meg a diákok igényeinek, és a katolikus iskola értékes részének tekintsék. A résztvevők például a következő kijelentéseket tették: „Támogatnunk kell az iskolákat azáltal, hogy biztosítjuk számukra a nyelvet, hogy megvitassák a hittan tananyagát a szülőkkel, és felvázolják a hittanórákon való részvétel előnyeit.”
Lehetőségek
1. Krisztus-központú fókusz
A katolikus iskolák fő üzenet páratlan. Érezhető a spirituális éhség az egész társadalomban, csak vonzóbbá kell tennünk az üzenetet. Több résztvevői válasz is utalt arra a lehetőségre, hogy a katolikus oktatás Krisztus-központú fókuszát világosan fogalmazza meg, hiszen a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy a katolikus hitet életük szerves részének tekintsék, mivel releváns és hiteles válaszokat kínál az élet nagy kérdéseire és a „teljes élet” megélésére. Biztosítanunk kell, hogy a kínált oktatás valóban Krisztus-központú legyen, és arra hívja/ösztönzi (nem pedig indoktrinálja) diákjainkat, hogy (erős) kapcsolatot alakítsanak ki Istennel.
2. Jellegzetesen katolikus
A résztvevők válaszaiból egyértelműen kiderült, hogy a katolikus iskola képes megőrizni egyediségét egy szekuláris társadalomban. Ez egy olyan hely lenne, amely párbeszédet nyit a hit, az élet és a kultúra között, és amely érdeklődik egy jobban odafigyelő, tanuló egyház iránt.
3. Együttműködés
Az együttműködést a katolikus oktatásban azonosított kihívások leküzdésének egyik lehetséges módjaként azonosították a válaszadók. Az együttműködés a munkahelyeken túlnyúló hálózatépítési lehetőségekre összpontosított, a szervezetek közötti együttműködés bevonásával.
4. Képzés
A katolikus iskola hitelessége a tanár és a vezető hitelességén múlik. Ahogy a kutatás résztvevői világosan felismerték, a tanár és a vezető tudása és képzettsége kihívást jelentett. A hit, valamint a Szentírás és a vallási hagyományok ismerete, amely ezt a hitet alátámasztja, már nem feltételezhető. Ferenc pápa is rámutat erre, amikor bátorságra szólít fel olyan egyének képzéséhez, akik készen állnak a közösségen belüli szolgálatra. A tanárképzés holisztikus megközelítése nemcsak a tanterv és a hit hagyományainak ismeretét foglalja magában, hanem a „szív” oktatását is, amely képessé teszi a tanárokat arra, hogy a hit szerint éljenek. A résztvevők olyan válaszokat adtak, amelyek a képzés fontosságát tartalmazták mind a kihívásokra, mind a lehetőségekre vonatkozóan. A tanárjelölteknek, valamint a tapasztalt tanároknak és vezetőknek folyamatos képzésen alapuló tapasztalatokra van szükségük ahhoz, hogy jobban felkészüljenek arra, hogy reagáljanak diákjaik igényeire ezekben a változó időkben. Azonosított kihívásként és lehetőségként a képzés kulcsfontosságú lehet a katolikus iskolák jövőjének biztosításában.
Út a megújulás felé
A két, egymástól független kutatás hasonló diagnózist állít fel a katolikus iskolák feladatairól. Mindkét tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a legnagyobb kihívás nem külső támadásokból, hanem belülről fakad: a pedagógusok hitbéli és teológiai kérdéseiből, valamint az egyházi tanítás és a szekuláris társadalom értékei közötti egyre mélyülő szakadékból.
A megoldási javaslatok is egy irányba mutatnak, amely a következő elemeket egyesíti:
– Személyközpontú és folyamatos képzés: Mindkét cikk elveti az egyszeri, „kipipálandó” hitoktatási programokat. Helyettük egy holisztikus, azaz a „szívet” is megszólító, folyamatos képzést sürgetnek, amely a tanárokat egyéni hitbeli útjukon kíséri el. A cél nem az indoktrináció, hanem a hiteles tanúságtevő személyiség formálása, aki képes a hit, az élet és a kultúra közötti párbeszédre.
– Krisztus-központú és releváns tanterv: A katolikus iskoláknak újra kell gondolniuk a hittan tantervét, hogy az ne elszigetelt, elvont ismeretanyag legyen, hanem valódi, hiteles válaszokat kínáljon a diákok életének nagy kérdéseire. Az oktatásnak egyértelműen Krisztus-központúnak kell lennie, vonzó módon bemutatva a katolikus hit relevanciáját a „teljes élet” megéléséhez.
– Párbeszéd és együttműködés: A siker kulcsa a közösségi összefogás. Ez egyrészt belső párbeszédet jelent a tanárok között a hit és a hivatás kérdéseiről, másrészt külső együttműködést a különböző katolikus oktatási partnerek és intézmények között. A hálózatépítés és a bevált gyakorlatok megosztása elengedhetetlen a közös kihívások leküzdéséhez.
A katolikus iskoláknak alkalmazkodóképeseknek kell lenniük, ha továbbra is relevánsak akarnak maradni egy olyan társadalomban, amely egyre inkább a szekularizációt támogatja. A nem katolikus tanári kar és a diákok számának növekedése minden bizonnyal az „idők jele”, és ezzel a detradicionalizált kontextussal párosulva azonosított kihívást jelent a katolikus iskolák számára. A jövő azon múlik, hogy reálisan szembenézünk-e a kihívásokkal, és a hit tanítását oly módon helyezzük előtérbe, hogy elkerüljük az áhítat túlzott hangsúlyozását, és őszintén válaszolunk az emberek mély kérdéseire.
Források:
Forrás és fotó: substack.com
Kiemelt kép (archív): Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
