Mária mennybevételének főünnepén, a győri Nagyboldogasszony-székesegyház búcsúnapján, augusztus 15-én Veres András megyéspüspök celebrált szentmisét az egyházmegye főtemplomában. A főpásztorral koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános-kanonok, Reisner Ferenc általános püspöki helynök és Császár István, a Brenner János Papnevelő Intézet spirituálisa.
Ezen az ünnepen arra emlékezünk, hogy a Szűzanya földi életének végén teste és lelke azonnal a mennybe vétetett. Vagyis nem a halál, hanem az azonnali megdicsőülés várta őt – kezdte szentbeszédét Veres András megyéspüspök. – E dogma megértéséhez a hitbeli ismeretek elmélyítése szükséges. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy a halál a bűn következménye. A Szűzanyát Isten megóvta a bűntől, ezáltal a haláltól is, így vétethetett azonnal testestül-lelkestül a mennybe. Mária legfőbb vágya az volt már a földön is, hogy Isten jelenlétében éljen. Ezért volt számára a halál beteljesedés, csak átmenet a földi életből az öröklétbe, mert ugyanaz folytatódott számára, amit földi életében is igyekezett megvalósítani.
Ebből levonható az első következtetés, hogy
Pál apostol ezért írja: A szeretet nem ismeri a félelmet. Vagy ahogyan a halálról fogalmaz: „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” (Fil 1,21) Éppen ezért a hívő embernek erősítenie kell magában és másokban is a tudatot, amelyet ez az örömhír hordoz: azoknak, akik Istent szeretik és az Ő szeretetében élnek, nincs okuk félni a haláltól.
Mit tanít még nekünk ez az ünnep? A Szűzanya mennybevételével Isten megmutatta számunkra, hogy nem hagyja magára azokat, akik az Ő útján igyekeznek járni. Isten ugyanis beteljesíti annak az embernek a vágyát nemcsak az örök életben, de már itt a földön is, aki az Ő jelenlétében akar élni. Akik az Atya szeretetében igyekeznek élni, azoknak vannak is megtapasztalásaik Isten jelenlétéről.
Veres András püspök arra adott útmutatást a híveknek, hogyan követhetik a Szűzanya példáját, hogyan élhetnek Isten jelenlétében. Először is,
Szólt arról az uralkodó korszellemről is, amelynek következménye, hogy sokaknak nincs bűntudatuk. Sok ember a világhoz idomulva nem ismeri fel a szeretet hiányát, a szeretetlenség sok-sok formáját, amelyek gyakran előfordulnak életünkben.
A hívő ember nem engedhet ennek a korszellemnek, hanem hitünk és az evangélium tanításának elmélyítésével kell megismernie Isten jelenlétét és szeretetét. Ha pedig valóban szeretjük Istent, akkor szívesen időzünk az Ő jelenlétében, ami nem más, mint az imádság. Az imádságnak olyannak kell lennie az életünkben, mint a lélegzetvételnek, amelyről nem feledkezünk meg és mindig van rá időnk, mert feltétele az életnek.
Továbbá arra is tanít bennünket a Szűzanya példája, hogy ne essünk kétségbe, bármilyen váratlan vagy nehéz helyzet áll elő az életünkben.
Tanuljuk meg azt a bizonyosságot, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik.” (Róm 8,28) Legyünk bizalommal, miként Mária, aki a hálaadó imádságában így szól: „Legyen nekem a te szavaid szerint.”
Végül arra hívta fel a figyelmet a főpásztor, hogy legyen egy rendszer az életünkben,
Ami ehhez pedig szorosan hozzátartozik, hogy mindennap meg akarunk újulni az embertársaink iránti szeretetünkben is. Különösen azok iránt, akiket a Gondviselés hozzánk rendelt, és felelősek vagyunk az üdvösségükért. Aki Istent szereti, megtanulja szeretni embertársait is.
A mai ünnep meghívás arra, hogy rendszeresen szemléljük a Szűzanya alakját, aki példaként áll előttünk Isten iránti szeretetében és hűségében is. Ebben a templomban számtalan lehetőség nyílik arra, hogy elmélkedjünk személyéről, életéről. Tota pulchra es Maria! (vö. Énekek éneke) – „Mennyire szép vagy, mennyire csodálatos, tiszta vagy, Mária!” Ismételgessük magunkban ezt a gondolatot, és az a lelki szépség, ami a Szűzanya életéből, személyiségéből kiárad, mindnyájunkat alakítani és formálni fog. Így növekszik a hitünk, keresztény elköteleződésünk, ahogy bátorítanak bennünket az olvasmány szavai: a Napbaöltözött Asszonyt és annak gyermekeit a gonosz sem tudja elpusztítani (vö. Jel 12,1). Legyünk annak tudatában, hogy mi a Napbaöltözött Asszony gyermekei vagyunk, ezért nem kell félnünk, csak keresnünk azt az életet, amit ő mutatott meg számunkra, amiért Istentől megkapta a kegyelmet, hogy halála pillanatában testestül-lelkestül felvétetett a mennybe. Adja Isten, hogy a Szűzanya életpéldája egyre közelebb vezessen bennünket Istenhez, így tudjunk biztonsággal haladni az üdvösség útján – zárta elmélkedését Veres András megyéspüspök.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
