Akarom mondani máris ökrök. Ugyanis az ökör, pontosan úgy, mint kendtek oda ballag, ahová egyszer beidomították. Nem is nagyon lehet „átnevelni”, megy tovább a betanult, megszokott úton.
Az idegen munkavállalók révén teljesen megváltozott London etnikai összetétele
Elmondok egy való történetet, bár tudom, el sem olvassák, mert másért kapják a harminc ezüstpénzt.
Valamikor 49-től 51-ig az UK-ban próbáltam hasznossá tenni magam. Ebből két évet Wolverhampton nevű, tiszta, rendes, fegyelmezett, biztonságos ipari városban dolgoztam, egy Courtaulds nevű műselyem gyárban. Elég jól fizettek, de meleg kénsav gőzben dolgoztunk, három műszakban. A munkások zöme európai menekült, DP, vagy a lengyel Anders hadsereg leszerelt katonája volt.
Az angolok nem vállalták ezt az egészségtelen munkát. Mi fiatalok nem sokat törődtünk az esetleges károsodással, mert ennyi pénzt nem kaptunk máshol. Viszont nagyokat nevettünk, amikor néhány hét után a gyapjú nadrágunk, ingünk varrásához használt gyapot cérnát megette két nap alatt a sav. A különböző ruhadarabok egymásután estek szét, s amikor az ingujjak kerültek sorra, mint részeg denevérek röpködtek karjaink körül.
Ennek a gyöngyéletnek 1951-ben vége szakadt. Ugyanis Canada lehetővé tette az UK-ba bejutott európaiaknak, hogy bevándorlási vízumot kérjenek. Úgy gondolták, ha az angoloknak jók vagyunk, akkor nekik is azok lehetünk.
Volt nagy öröm! Csapatostul vonatoztunk le Londonba a kanadai „követségbe”, ahol, tárt karokkal fogadtak minket és napokon belül postázták a vízumot. Ezzel mindenki boldog volt, kivéve a munkaadónkat. Hetenként tízen, húszan mondtunk fel és hagytuk el az országot.
A gyár lassan egész gépsorokat állított le, mert nem kaptak munkást pótlásunkra. A súlyos anyagi veszteséget szenvedő vállalat, jobb híján a British West Indies szigeteiről kezdte importálni a feketéket Azok jöttek is boldogan, családostól, kiterjedt rokonságostul s lassan ellepték a várost.
Mikor oda kerültünk, összesen két (2) színes bőrű volt a városban. Egy indonéz feleség, akit egy katona hozott haza a városba és egy máltai autóbusz vezető. Ez utóbbi kikérte magának, ha négernek gondolták, mert ő „máltai”.
A szomszéd város, Birmingham jól megbecsült, népszerű parlamenti képviselője, egykori védelmi miniszter, Mr. Enoch Powel (https://en.wikipedia.org/wiki/Enoch_Powellvolt. Rendkívül éleseszű született népvezér kongatta meg a vészharangot a korlátlan színes bevándorlás ellen. A „Patakzó vér” beszéde egyszerűen kettészakította az ország közvéleményét. Ez a szakadék ma is fennáll. Még ma is hangzik a tüntetéseken a kiáltás „Enoch was right” (Enochnak igaza volt).
Enoch Powelnek tényleg igaza volt. Az angol városok sorban ”barnultak el”.Wolverhampton volt talán az első, melyet teljesen belakták és átvették a vezetést a színesek. Ma már az őslakosok közül főként az öregek, nyugdíjasok laknak a városban, a fiatalok döntő többsége kiszorult A város vezetése is már régen a kezükben van.
Ez a város volt talán az első, melyik alaposan lebarnult. Azóta majdnem minden nagyvárost ellepték főként a muszlimok. Óriási „no go” kerületek vannak, ahol a Sharia törvények vannak érvényben. Imaházakat építettek, vagy átvették az elnéptelenedett keresztény templomokat. London (egyesek szerint Londonisztán) főpolgármestere sem fehér. Néhány generáción belül a szapora színesek többségbe kerülnek. Lehet, akkor már vér is fog folyni, de azt hiszem, fehér erekből.
Nos, „következetes ökrök! Ez lenne a kendtek sorsa is, ha nem volnának millió számra az ilyen, „fehér, keresztény heteroszexuális, rémisztő képződmények (férfiak és nők is)” (Niedermüller Petike idézet), mint e sorok írója. Mi megvédünk titeket is, de ha mégis el kell fogadnunk a „menekülteket”, remélem, azokba a választó kerületekbe ültetik őket, ahol a ti polgármestereitek trónolnak. Ha már rájuk szavaztatok, élvezzétek őket, örüljetek nekik…..
Magyaródy Szabolcs
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
