A 2020-as év után a 2021-es is a világjárvány jegyében telt, és annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt mindenki a nagy győzelmet várta a COVID-felett, elmaradt a diadal. Ám egyre inkább megtanulunk együtt élni a járvánnyal, és figyelmünket bizony más veszélyek is lekötik, mint az infláció, Oroszország és Nyugat szembenállása, a munkahelyek megmaradásának kérdése, és még sorolhatnánk.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány olyan témát, amelyek vagy bekövetkeznek, vagy nagy eséllyel bekövetkeznek, vagy amelyek irányadó trendként alapvetően meghatározzák majd az életünket. A pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy ezúttal az Atlanti Tanács, a WEF és a The Economist előrejelzései között válogattunk, amelyek nyilvánvalóan elfogult nyugati szemmel tekintenek a 2022-as esztendőre. Ettől azonban még meghatározó témákról van szó.
Ezt említette az Atlanti Tanács elsőként a 12 előrejelzésből álló listáján, és nem véletlenül. Az elmúlt hetek egyik legfontosabb témája a sok kérdést felvető Omikron-variáns volt, amely jelenlegi tudásunk szerint Afrika déli országaiból indult útjára. Afrika lakosságának mindössze 12 százaléka van beoltva legalább egy adag oltással, és a fejlődő világ többi része sem áll sokkal jobban. A lemaradást nehéz behozni, a jelenlegi tempóban 2023-ra vagy még később sikerül csak érdemi védettséget kialakítani a társadalomban.
Feltéve, hogy időközben nem jön egy olyan variáns, amely megkerüli a vakcinák nyújtotta védelmet. Lehet, hogy az Omikron is ilyen. A lényeg ugyanaz, a WHO hónapok óta arra figyelmeztette az vezető nyugati hatalmakat, hogy amíg a világ népességének országonkénti 50 százalékát nem oltjuk be, addig mindig nagy eséllyel jön egy olyan variáns, ami újra írja a szabályokat.
Önmagában már az is aláhúzza ezt a lehetőséget, hogy a legtöbb nyugati agytröszt Oroszországot Kína elé helyezte a listáján, méghozzá az egyre feszültebb orosz-nyugati viszony miatt. A szakik azzal számolnak, hogy Oroszország katonai fenyegetés, végső esetben agresszió árán fejt ki nyomást Ukrajnára az amerikai és NATO segítség elutasítására, a minszki megállapodás betartására, amely szerint kelet-ukrajna autonóm státust kap egy föderatív Ukrajnában (ezzel vétójogot biztosítva a NATO-csatlakozás ellen).
Tény, hogy van esély arra, hogy Oroszország offenzívát indítson Ukrajna ellen, és régen volt már ekkora a fenyegetés. A nagy kérdés, hogy az orosz döntéshozók mmit lépnek azután, hogy mérlegre tették a háború közvetlen (hadianyag, ellátmány, katonák, emberélet, politikai következmények) és közvetett (uniós, nyugati szankciók, Északi Áramlat 2 elkaszálása) költségeit, valamint a várható nyereséget (megrendszabályozott EU, semleges Ukrajna ütközőzóna státusban, aggodalmas közép-kelet-európai országok).
Az amerikaiak zsigerileg rettegnek az őket gazdasági téren csaknem utolérő Kína miatt, amely már katonai téren is elég szélesre tárta szárnyait. A jövő évben azonban globális problémákból fakadóan nem az erős, hanem a gyenge Kína miatt sóhajtozhatnak Washingtonban (és Brüsszelben, Berlinben).
A kínai gazdaság az elmúlt évben igen sebezhetővé vált. Az ország termelésének 29 százalékát adó ingatlanpiac megroppant, Kínában is energiahiány uralkodik, és aggasztó méreteket öltött az adósságspirál – amelynek csak egy példája a hetekig vezető hírként szereplő Evergrande óriásvállalat csődje.
Ha európai szemmel Olaszország 160 százalékos GPD-arányos államadósságát sokalljuk, akkor Kína 290 százalékos államadósságát igen nehéz elhelyezni az európai skálán. Persze, a kínai gazdaság termelékenysége a dél-európai országokéval egyáltalán nem hasonlítható össze.
Ugyanakkor érdekes és jelzésértékű jelenség, hogy Kína zöld utat adott a külföldi, személyautógyártással foglalkozó működőtőkének. Eddig ugyanis csak kínai többségi tulajdonban lévő vállalat gyárthatott és értékesíthetett autókat a kínai piacon. Az engedmény sokat sejtet a gazdaság helyzetéről.
A 2021-es év egyik legnagyobb botránya az afgán válság volt. Az amerikai dollármilliárdokból fenntartott, fejlesztett és kiképzett afgán hadsereg hetek alatt átengedte az országot a táliboknak, miután az USA kivonta haderejét. Az egész olyan gyorsan történt, hogy kvázi humanitárius válság alakult ki a kabuli reptéren a rengeteg, nyugatiakkal együttműködő afgán állampolgár miatt, akik mind menekülni akartak.
A szövetségeseknek még saját embereiket is kockázatos műveletek árán sikerült csak kimenekíteni. A nyugat demokrácia exportja azonban szégyenteljes kudarcot vallott, ahogy Joe Biden amerikai elnöknek is volt miért szégyenkezni.
A tálibok átvették a hatalmat az országban, ám a kormányzás más, mint a hadviselés. Afganisztán jelenleg is humanitárius válságot él meg. A gazdaság nem működik, 23 millió afgánt fenyeget éhínség, többek között az idei aszály miatt is.
Az ENSZ adatai szerint jelenleg 2,6 millió afgán menekült van a szomszédos országokban, főleg Iránban és Pakisztánban, további 3,5 millió ember belső migrációban él, és ha tovább romlik a helyzet, kétségtelen, hogy tömegek indulnak meg majd Európa felé. Ennek esélyét az Atlanti Tanács 50:50-re becsüli.
A 2022-es év kivéreztetheti a társadalmak legtermelékenyebb rétegét, az alsó és felső középosztály tagjait. Ennek jeleit már Európában is érezhetjük, de a probléma globális. A Pew Research Center becslése szerint 2021-ben 131 millió ember csúszott le a szegénységi küszöb alá (megjegyezzük, közben a leggazdagabbak soha nem látott vagyonkoncentrációt hajtottak végre).
Indiában a középosztály harmada eltűnt, a GDP pedig várhatóan 5,2 százalékkal esik vissza. Európában és az Egyesült Államokban az infláció elszabadulása fenyeget hasonló forgatókönyvvel. Az EU és az USA két tűz közé szorulhat: vagy magas kamatok kivetésével megálljt parancsolnak az inflációnak (ám nem biztos a siker), de akkor biztos, hogy visszaesik a gazdasági növekedés, vagy hagyják leértékelődni valutájukat, és elszabadulni az árakat, de annak politikai következményei is lesznek. Magyarul: vagy a gazdasás veszt rajta, vagy kormányok buknak majd meg. A választók kilátásai hasonló dilemmákat sejtetnek: foglalkoztatás versus drágulás.
Idén nagy csinnadrattával hívták össze a glasgow-i klímacsúcsot, amelyet azonban nem nagyon lehetett komolyan venni. Miközben a mainstream számára kedves közszereplők az utolsó utáni esélyként mutatták be a csúcsot, addig a rajta résztvevő politikusok elszunyókáltak rajta, majd a kompromisszum kompromisszumának kompromisszumát konkrétumok nélkül papírra vetették, és nyilatkozatként kiadták.
Nem kérdés, hogy az eleve vállalhatatlan, még PR-értékkel sem rendelkező Glasgow-i célkitűzések teljesítése nem fog megtörténni. Főleg nem a jövő évben. Pedig ha teljesíteni akarnák az nyilatkzoatban szereplőket, akkor (a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint) a jövő évtől nem valósulhatna meg több új kőolaj és földgázprojekt, és a nap és szélenergia projektek volumenét meg kéne háromszorozni. Erre inkább csak matematikai esély kínálkozik.
A klímaváltozás, a javak egyenlőtlen elosztása és a háborús konfliktusok egyre több regionális élelmiszerválságot idézhetnek elő. A Világélelmezési Program szervezete szerint ma már 15 millióval több embert fenyeget éhezés,mint a járványt megelőző évben (2019).
Beszédes, hogy a világ 43 országában együtt 45 millió embert fenyeget közvetlen éhínség.
Ez egy igen érdekes téma. A mainstream liberális agytrösztök tálalása szerint az amerikai demokrácia azért hanyatlik, mert január 6-án a 2020-as elnökválasztások megsemmisítésének céljával a tömeg megostromolta a Capitolium épületét, és „hamis állítások alapján kétségbe vonják a választás eredményét”.
A republikánus oldal viszont teljes joggal érvel amellett, hogy sok kétes ügy és megválaszolatlan, rendezetlen kérdés merült fel a választások tisztaságát illetően.
Bármelyikoldalnak is adunk igazat, az amerikai demokrácia valóban hanyatlik. Kilépve kicsit az eddig idézett agytrösztök narratívájából, Amerikában nem csak a Capitolium ostromára került sor, hanem szavazatok félreszámlálására is, a liberális sajtó törvénysértés határát súroló, a sajtóetikát nyilvánvalóan sértő gyakorlatára, amelynek Donald Trump újraválasztásának megakadályozása volt az egyetlen célja.
A liberális-republikánus szembenállás úgy elmérgesedett, hogy egymást kizáró érvek és csoportok léteznek az amerikai társadalmon belül. Az, hogy a liberálisok csak úgy tudtak nyerni, hogy erre a feszültségre még dobtak jópár lapáttal, önmagában is jellemzi a helyzet súlyosságát. Elnézve az új amerikai elnök teljesítményét, a feszültség nőni fog.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
