Tallós Prohászka István születésének 130. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás július 16-án a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban. A négy rangos gyűjtemény együttműködésével létrejött tárlat nemcsak a festő munkássága előtt tiszteleg, hanem egy hajdan volt csallóközi világ emberi sorsait, hétköznapjait és társadalmi feszültségeit is közelebb hozza a látogatókhoz.
A Prohászka 130 című kiállítás anyagát a Csallóközi Múzeum, a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum, a Szlovák Nemzeti Galéria és a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményeiből állították össze. A megnyitón többször is elhangzott: az intézmények összefogása azt bizonyítja, hogy Tallós Prohászka István életműve nem csupán helyi jelentőségű, hanem a közép-európai és a magyar művészettörténet fontos része.
Az 1896-ban Somorján született művész személye szorosan összefonódott a két világháború közötti felvidéki magyar kulturális élettel. Nemcsak festőként és grafikusként alkotott, hanem tevékeny közéleti szereplő is volt. Alapító tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, művei pedig rendszeresen szerepeltek hazai és külföldi kiállításokon.
Az első világháború éveiből fennmaradt rajzain a katonák mindennapjait örökítette meg. A megnyitón elhangzott értékelés szerint ezek a művek nem egyszerű vázlatok: egy olyan korszak emberi tapasztalatait dokumentálják, amelyről fényképek csak korlátozott számban maradtak fenn. Tallós Prohászka a körülötte zajló életet nem kívülállóként szemlélte, hanem résztvevőként rögzítette.
A háború után Budapesten folytatta művészeti tanulmányait, majd európai tapasztalatokat is szerzett. Bár megismerte a korszak különböző modern művészeti törekvéseit, képi világának meghatározó forrása továbbra is szülőföldje, a Csallóköz maradt. Alkotásaiban a külföldön szerzett formai tapasztalatok és a helyi társadalmi valóság sajátos egységgé alakultak.
Festményeinek középpontjában mindenekelőtt az ember áll. Nem pusztán arcokat, mozdulatokat és hétköznapi jeleneteket ábrázolt, hanem az emberek sorsát, kiszolgáltatottságát, munkáját és egymáshoz való viszonyát is. Képein a csallóközi falvak, vásárok és paraszti közösségek világa elevenedik meg, ám a népi környezet ábrázolása soha nem válik idilli díszletté.
A tárlat megnyitóján úgy fogalmaztak: Tallós Prohászka művei nem feltétlenül tetszeni vagy megnyugtatni akarnak. Képeiben a szépség és a nyers valóság nem válik el egymástól, hanem egymásba fonódik. Egy-egy arc, mozdulat vagy táj mögött érzékelhető feszültség, emberi történet, olykor pedig éles társadalomkritika húzódik meg. Ezért emlegették őt egyaránt „a Csallóköz festőjeként” és „a szegény emberek festőjeként”.
A kiállítás olyan műveket is egymás mellé helyez, amelyek eddig különböző intézmények gyűjteményeiben voltak láthatók. A válogatás révén a látogatók átfogóbb képet kaphatnak az alkotó témáiról, stílusának változásairól és művészi gondolkodásáról. A saját gyűjteményből származó alkotásokat a partnerintézményektől kölcsönzött művek egészítik ki, így a tárlat kivételes egységben mutatja be az életmű meghatározó darabjait.
Külön figyelmet kaptak a dunaszerdahelyi vásárokat megörökítő festmények is. A megnyitón rámutattak: miközben a hajdani vásárokról alig maradt fenn fényképes dokumentáció, Tallós Prohászka képei részletgazdagon őrzik a város egykori életének hangulatát. Művészete ezért esztétikai értéke mellett történeti és néprajzi jelentőséggel is bír.
A felszólalók hangsúlyozták a múzeumok felelősségét is: egy életmű megőrzése nem ér véget a műtárgyak raktározásával. Kutatásra, restaurálásra, bemutatásra és az új nemzedékek megszólítására egyaránt szükség van. A mostani kiállítás több intézmény összehangolt munkájának eredménye, és lehetőséget teremt arra, hogy Tallós Prohászka István alkotásai ismét elfoglalják méltó helyüket a közös kulturális emlékezetben.
A művész 1948-tól Mosonmagyaróváron élt és dolgozott, tanított, valamint fiatal tehetségeket támogatott. Életének utolsó éveit szerény körülmények között töltötte, 1954-ben hunyt el. Alkotásainak ereje azonban ma sem halványult el: egy letűnt korszak lenyomatai, miközben az emberi méltóságról, a munkáról, a közösségről és a kiszolgáltatottságról megfogalmazott kérdéseik ma is érvényesek.
A megnyitón Juhász Bálint, Nagy Iván, Póda Erzsébet és Berényi József méltatta Tallós Prohászka István munkásságát, valamint a négy intézmény együttműködésével létrejött tárlat jelentőségét. Az ünnepség zenei közreműködője Csejtei Flóra furulyaművész és zenepedagógus, Tallós Prohászka István dédunokája volt, aki játékával a családi emlékezetet is összekapcsolta a festő művészi örökségével.
A Prohászka 130 című kiállítás augusztus 7-éig tekinthető meg a Csallóközi Múzeumban, ezt követően a vándortárlat Pozsonyban, a Pozsonyi Városi Galériában folytatja útját.
SZE/SZZS/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
