A szuverenitást korlátozó vizit. Orbán Viktor hatalmának bebetonozása. A Nyugattal fennálló feszültségek fokozása. Ilyen és hasonló jelmondatokkal próbálta elhelyezni a világpolitika szövevényes térképén a (természetesen nem létező) háttérhatalom main-streamsajtója Hszi Csin-ping kínai elnök magyarországi látogatását.
A liberális oldal szokás szerint igyekezett kisebbíteni és félremagyarázni a találkozó jelentőségét, felemelt ujjal fenyegetőzni, és harsányan ismételgetni az általuk kizárólagosnak tartott, megfellebbezhetetlen „napiparancsot”: Magyarország csak ne nagyon ugráljon, álljon a helyére, a sarokba. És merjen kicsiny lenni.
Persze akadtak józanabb hangok is, amelyek elismerték, hogy Budapesten olyan találkozóra került sor, amely magasra helyezte Magyarországot az Európai Unió egyre szakadozottabb égboltján.
Mi több, egy amerikai közgazdász szerint „Európa diplomáciai tengelye egyértelműen eltolódott Brüsszelből Budapestre”.
Ez a megállapítás azért is érdekes, mert a kínai elnök párizsi találkozóján megjelent Von der Leyen bizottsági elnök hatalmas öngólt rúgott; megpróbálta kioktatni Hszi Csin-pinget Ukrajna ügyében. Szerencsére a világ második nagyhatalmának vezetőjét hidegen hagyta ez az inszinuáció, hiszen nem ideológiai bájcsevegésre érkezett Európába.
Minden időt álló stratégiai partnerség
Magyarországra például azért jött, mert létezik a magyar kormány keleti nyitás néven ismert stratégiája, és az Egy övezet, egy út kínai kezdeményezésen túl, amelyben Magyarország kiemelt szerepet játszik, mindezekkel párhuzamosan létezik a kínai–magyar barátság. Nem csak a hetvenöt éve, az akkor még két szocialista ország által létrejött diplomáciai kapcsolat révén, annál sokkal többről van szó. Címszavakban: korrektségről, élni és élni hagyni korparancsról, józanságról, kölcsönös érdekekről. Kínai részről: minden időt álló stratégiai partnerségről. Ami – pestiesen szólva – nem semmi.
Ahogy Hszi Csin-ping mondta: bajban ismerszik meg a jóbarát.
Napjainkban pedig a fényességes Európai Unió azon mesterkedik (pontosabban azt a parancsot igyekszik végrehajtani), hogyan kellene az USA hegemóniájának oltárán feláldozni Európát, és többek közt Kínával is feszült viszonyt „ápolni”.
Mindeközben, vagy mindezek ellenére jött a kisebb csoda: a szuverenista Magyarország és Kína között a kapcsolatok legmagasabb szintre emelése. Ez a „minden időt álló stratégiai partnerség” a kínai diplomáciai hierarchiában a második legszorosabb kapcsolatot jelenti.
Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy van egy alapvető különbség a négyezer éves kultúrával rendelkező kínai birodalom és a kétszázötven éves amerikai birodalom között. Míg az utóbbi fegyverrel és háborúkkal terjeszti az érdekeit, amiket az „emberi jogok” nevű csomagba és demokráciaexportba fóliáz, addig Kína, a feltörekvő birodalom békés úton, gazdasági expanzióval igyekszik megvetni a lábát szerte a világon. S természetesen Európában is, amely hiába veszít napról napra a jelentőségéből, a maga félmilliárd lakosával elég nagy piac.
Mit hoz a konyhára?
A kelet–nyugati összeköttetések fejlesztését célzó kínai Egy övezet, egy út stratégia keretében a két ország olyan projektlistát állított össze, amelyen közös beruházások és fejlesztések szerepelnek. Mindezt a mostani találkozón bővítették, így a magyar és a kínai vezetők 18 pontos megegyezést írtak alá Budapesten. Közös fejlesztéssel megkezdik a Budapestet elkerülő vasúti gyűrű előkészítését, megépül egy gyorsvasút a repülőtérről Budapest belvárosába.
Köztudott, hogy Kína elektromosautó-gyártásának első európai üzemét Szegeden építi fel, de hatalmas beruházást hoz Debrecenbe is.
Most pedig az elektromos töltőhálózat fejlesztéséről egyeztek meg. Röszkénél megépítik a kontinens legmodernebb határátkelőjét, de megegyeztek többek közt a mezőgazdasági termékek exportjáról, a nukleáris együttműködés kérdéseiről, illetve kőolajvezeték építéséről Magyarország és Szerbia között.
Kik a megosztók?
A magyarországi ellenzék természetesen megpróbálja relativizálni és csökkenteni a kínai–magyar kapcsolatok jelentőségét. Csaba László közgazdász például az ATV-ben aggályainak adott hangot annak kapcsán, hogy tavaly az összes magyarországi befektetés háromnegyede érkezett Kínából, és már 6400 milliárd forintnyi beruházás van Magyarországon. Ha ez így lenne, mondta, ő meg lenne rémülve. Félelmét az „atlantista lelkével” indokolta. Szerinte ezek a megállapodások egyelőre csak szándéknyilatkozatok. Hát igen, ehhez képest az európai uniós forrásmegvonások igencsak konkrétak, s talán helyénvaló lenne, ha a közgazdász inkább attól lenne megrémülve, hogy az atlantista szövetséges így viselkedik egy tagállamával szemben.
A nyugati liberálbolsevik véleményvezérek szerint az egyre szorosabbá váló kínai–magyar kapcsolat az EU megosztására irányul, illetve elválasztására az USA-tól. A legostobább érvek mellett (hogy tudniillik Kína a kommunista ideológiát exportálja Magyarországra) ez a legmulatságosabb. Mintha nem dolgozna elég megosztó magán az EU-n belül ugyebár, főleg amikor pénzekkel zsarolnak, majd feloldják az embargót ott, ahol balos-liberális kormány kerül hatalomra.
Az uniós liberálbolsevik többség és a tőlük rettegő Bizottság, a Tanács leggyávább tagjai gazdasági téren is egy feneketlen gödör felé tolják az EU-t.
Mindeközben az USA úgy képzeli el a baráti, szövetségi kapcsolatot, hogy olyan helytartót küld Budapestre, aki dirigálni akar, és többet foglalkozik a magyar kormány szapulásával, mint a két ország jó kapcsolatainak egyengetésével.
Az összefogással a jólétért
Ezzel szemben Kína nem törődik egyetlen ország politikai berendezkedésével sem, nem akar diktálni és bekebelezni, csupán kereskedni akar. Természetesen a súlyának és a gazdasági potenciáljának megfelelően. Mindenesetre az ázsiai nagyhatalom Magyarország iránti elkötelezettségét jelzi, hogy a világ egyik legnagyobb kereskedelmi bankjának, a Bank of Chinának és a Huawei Consumer Servicesnek Magyarországon van az európai regionális központja. Debrecenben minden idők legnagyobb magyarországi beruházásaként a világ egyik legnagyobb elektromos akkumulátorgyárát építi meg a kínai CATL.
A gigafejlesztés értéke meghaladja a háromezermilliárd forintot. Ezért az üzemért, akárcsak az elektromos gépkocsigyárért is több európai ország volt versenyben.
Európa és Kína kölcsönösen előnyös partnerei lehetnek egymásnak az elkövetkező korszakban. Magyarország különösen jó példa arra, hogy az összefogás hogyan hozhatja el a jólétet. Remélhetően ennek a kétoldalú együttműködésnek a gyümölcse egyértelműen megmutatkozik majd az idei év második felében, Budapest EU-elnöksége alatt”
– írta a CGTN, a prágai székhelyű amerikai lap riportere.
Talán nem járunk messzire az igazságtól, ha azt mondjuk, éppen ettől lesznek libabőrösek Washingtonban. A libabőr természetesen kötelező viselet Brüsszelben is. A Leyen-féle jelenlegi vezetők – bármily keményen hangzik – ellenérdekeltek a Kínával való jó kapcsolatokban. Közülük persze ki tudja, hányan maradnak a belga fővárosban, és az európai parlamenti választások után milyen átrendeződésre kerül sor. A kínai–magyar gyümölcsöző kapcsolat több mint valószínű, hogy túléli az ő politikai karrierjüket. Ha már kézzel-lábbal a szövetséges, EU-tag Magyarország ellenlábasaiként viselkedtek, nem fogjuk sajnálni őket.
Megjelent a Magyar7 2024/21.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
