Takács Gyula biblikus teológus többek között Az Újszövetség irodalma – Jézus élete; Római levél; Szeretetnek élő lángheve – Elmélkedések Keresztes Szent János nyomán című könyvek szerzője. A 2000-ben a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent, Jelenések könyve kötete az elmúlt 25 évben elmélyült kutatás eredményeként átdolgozta, kibővítette, melyet most a Szent István Társulat adott ki.
A Jelenések könyve egyértelműen a legnehezebben értelmezhető az újszövetségi iratok közül. Takács Gyula exegézise, Szentírás-magyarázata föltárja, hogy a hitünk és János apokalipszisének szövege szerint mit lehet és mit nem lehet tudni a „végről”, hiszen Isten terve nem a pusztulás.
Takács Gyula sokrétű elemzése megállapítja: a Jelenések könyve az Egyházról szól, és az Egyháznak, hogy értelmezze a művet.
Részekre lebontva János apokalipszisét kifejti: az Egyház olyan jellegű kiérlelését (Jel 2–3) nyújtja, amilyen egy vizitáció lehet. Az Emberfia, sorra véve az egyházak erényeit és hibáit, szenvedéseiket és erőfeszítéseiket, elbeszélget velük. Korholja és vigasztalja őket. Az Egyház statikus felmérése történik a mű elején.
A Jelenések könyvének középpontja (Jel 10–13) az Egyház hivatását fogalmazza meg „karakterisztikus” vonásokkal, prófétai és tanúi hivatását a világban. A könyv végén (Jel 17–22) pedig az Egyház szituációját ábrázolja a nyitó hetes levél szimmetriájaként – írja a tudós szerző. Hozzáteszi:
Takács Gyula megvilágítja: a Jelenések könyvében az ítéletek szakaszai – a hét pecsét (Jel 4–7), a hét harsona (Jel 8–9), valamint a hét angyal (Jel 14) és a hét csésze (Jel 15–16) – céltudatosan mennyei liturgia kontextusába illesztik a földi bajok komor jellemzőit, és makacsul ragaszkodnak annak sejtetéséhez, hogy „nevelő pálca a szenvedés, atyai kézben”.
A könyv művészi kerete, prológusa (1) és epilógusa (22) pedig megerősíti: az Egyház számíthat az isteni együttműködésre. A szerző szerint a Jelenések könyvének mottója ez lehetne:
Ezért hívja a könyv epilógusa a „jöjj el” sürgető és Lélek által erősített szavával azt, akiről tudja, és akinek szavát közelről hallja: „igen, hamar eljövök” (Jel 22,20). A prológusban már az ő eljöttét látja minden szem (Jel 1,7). „Az eljövetel, az itt-lét műve – ez az Apokalipszis: a »nem hagylak árván titeket« tény rögzítése.”
A biblikus teológus vizsgálatában megvilágítja: az ítéletek tömbjei – a hét pecsét, a hét harsona, a hét csésze, a hét angyal – közrefogják az Egyházat, az Egyház történelmi sorsát, üldözöttségét és hivatását, a tanúságtételét megfogalmazó középponti tömböket. Amikor ezen ítéletek erejének, az erővel teli isteni fellépéseknek a kontextusában az Egyházról a maga szorongatottsága helyzetében olvashatunk, nincs szó ott arról, hogy az Egyház az erő eszközeihez nyúljon, vagy hivatkozzék arra, aki erősebb, mint a vadállat, avagy a Babilon. Ott az Egyház, üldözöttsége szorongatottságában, gyengeségében megmaradva, ehhez a jelhez hűségesen tesz tanúságot a szeretetről, mert tudja, hogy létezésének formája, a szenvedés jele a szeretet lehetősége. „Az ítéletek tehát nem arra bátorítanak, hogy az erő jellege önállósult magatartássá váljék” – írja Takács Gyula. Az ítéletek anyaga, megjelenésük erőforrása másodlagos. Ami pedig uralkodni fog, az a szelíd béke. „A Bárányka az Egyház Báránykája és az Isten Báránykája.
A történelemben azonban, és a történelmen túl is az égben és az éghez odarendelt kozmoszban, a megváltott emberiségben és az angyalok ujjongó énekében egyhangúan a szeretet új és egyetlen dallama zeng, és dicsőíti a Báránykát.”
v monográfia írója leszögezi: a Jelenések könyve az Egyház könyve, amelyben Jézus Krisztus tárta fel önmagát. „Én Vagyok a vigasztalása a síróknak, aki letörlöm a könnyet. És a nap heve nem égeti őket, mert én vagyok az enyhület. Én vagyok az erő az erőtlennek, és én vagyok az út az úton járóknak, fényes hajnalcsillag, aki megmutattam az irányt. És én vagyok a trónon álló, az ítélő. Jézus önmagát nyilatkoztatta ki ebben a könyvben, éspedig uralkodón uralja a témát… Ez a könyv ikon Jézus Krisztusról, amit ő festett. Ő alkotta meg. Ő küldött levelet egyházról egyházra. És ő küldött üzeneteket az egyházaknak: Írd meg!”
Ám ez a könyv másként is az Egyházé. Az Egyházé úgy is, hogy az Egyházban született meg. „Ez a kép Krisztus képe, Krisztus alkotta, de az Egyház az anyja, szülő méhe, aki világra hozta. Az Egyház az a János és az a Patmosz, ahol írták, és az az élet, amelyikben megérett ez a gyümölcs.” A Jelenések könyve nem csak úgy az Egyházé, hogy az Egyház kapta ajándékul Jézus ikonját. „Nem csak úgy az Egyházé, hogy az Egyházban alkotta meg. Benne és belőle lett. Az Egyházból teremtette meg az arcát Krisztus. Az Egyház hitében és az Egyház imáiból… Ez a mű az Egyházé úgy, hogy ez a mű az Egyház. Maga az Egyház. Megépítetten és szépen. És szeplő és ránc nincsen az arcán, és hibátlan, és gyönyörűen áll itt most előttem ez a mű, maga az Egyház. Mert ezt a művet az Egyház önmagáról vallotta meg úgy, mint hitet.”
Takács Gyula professzor szerint
Jézus ezért az Egyházért jött el a világba. Ezt az Egyházat megtalálni, és őt hazahívni, megóvni őt és megőrizni, és örülni felette… Erre az ünnepi órára vágyott, ezért jött el Jézus a világba: az Egyházért, az Egyházat tanítani és megtisztítani, megszentelni és tökéletessé tenni – megteremteni és felnevelni. Az Egyházért jött el Jézus, és az Egyházért maradt itt, és az Egyházért adta Szentlelkét.”
Az Egyháznak pedig az a dolga a világban, hogy világgá kiáltsa: „Szeretet az én Istenem, ó, de milyen szeretet! Én nem ismerem a Szeretetet, de láttam az Odaadottat, a Kegyelmet. Mert azon a hajnalon, amikor még sötét volt, amikor nem volt semmi más, csak a siralom, hogy sírjak a Holt felett, akkor Ő letörölte a könnyeimet. És akkor Ő nem engedte meg, hogy elvesszek.” Az is feladata az Egyháznak, hogy tanúságot tegyen önmagáról. Meg az, hogy világgá kiáltsa: „Az Úr Jézusnak a kegyelme mindenkivel!… Kegyelem nektek és béke!” És ebbe a kegyelembe és ebbe az ünnepbe hívja testvéreit. Ez az Egyház üzenete és az élete, az az élet, amit még itt a világban teljesíthet. „Ez a küldetése.”
Takács Gyula: A Jelenések könyve
Szent István Társulat, 2025
Fotó: Szent István Társulat
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
