Tajvan egyre jobban tart Kína „agresszivitásától”, és ezért jó ideje nem látott mértékben növeli hadi kiadásait. A világsajtóban megjelent hírek szerint a szigetország nem teljesen áll készen egy esetleges invázió feltartóztatására. Ahogy mindig, a helyzet most sem ennyire egyértelmű. Túlzás azt állítani, hogy Kína ma holnap lerohanja Tajvanat, ahogy azt is, hogy az egész csak amerikai fegyvergyárasok nyerészkedését szolgálná. Körkép-elemzés.
Daj Jing-ven tajvani elnökasszony nemrég jelentette be, hogy 10 százalékkal növelik a védelmi kiadások mértékét,m ami így a jövő évben eléri a 15,4 milliárd dollárt. 1990 óta nem volt ilyen nagy a hadikiadási kerete. Ezen felül a szigetország jóváhagyta az amerikai F-16-os vadászgépek legmodernebb változatának beszerzését is.
A félelmek egyáltalán nem alaptalanok. Kína rendszeresen tart partraszállást, inváziót szimuláló gyakorlatokat. A tajvani vezetésnek azonban mégsem ez tette fel az i-re pontot, hanem Hongkong eset. Ha voltak is illúziók Tajpejben azzal kapcsolatban, hogy Kína egy esetleges egységesülés után tiszteletben tartja a sokat hangoztatott „egy ország két rendszer” elvet, azok a hongkongi nemzetbiztonsági törvény elfogadásával darabokra hullottak.
Kína hosszú távú tervei között mindig ott szerepelt és mindig ott fog szerepelni Tajvan visszahódítása. Egymillió főt számláló seregéből 408 ezer Tajvan közelében állomásozik. Az invázió során 5800 tankot és 2000 repülőgépet használhat fel, miközben 200 hajóval és tengeralattjáróval rendelkezik, amelyek közül kettő saját fejlesztésű repülőgéphordozó anyahajó.
Annak ellenére, hogy a fenti adatok ütősen hangzanak, a szigetország elfoglalása nem ennyire egyértelmű. A Geopolitial Futures elemzése szerint a másik oldalon rendkívül modernül felszerelt, 130 ezer fős tajvani hdasereg áll, 1,5 milliós tartalékossal a hátországban. Több ezer páncélozott harcijármű, és több ezer jól elrejtett önjáró tarack keserítheti meg az ostromlók életét.
Ráadásul a szigetországnak mindössze egyetlen, 10 kilométer hosszúságú partszakasza van, ami partraszállásos hadműveletnek megfelel, miközben a kínai hajóknak és kétéltűjárműveknek nyolc órát kell haladniuk a tajvani tüzérség zárótüzének kellős közepén. Kína számára egy invázió a jelen erőviszonyok között elképesztően nagy emberi- és erőforrás-áldozatokat követelne.
A dolognak azonban van egy stratégiai oldala is. Kína számára a legfőbb cél, hogy Tajvan egy napon önként térjen vissza Pekinghez. Ehhez Peking ma gazdasági, politikai és katonai megfélemlítési stratégiát alkalmaz. Így próbálja meggyőzni, hogy a tajvani vezetést, hogy a békés újraegyesítés a legkifizetődőbb megoldás. Ez az alkupozíció azonban csak akkor tartható fenn, ha Tajpej elhiszi, hogy Kína hajlandó és képes sikeres invázióra a szigetország ellen.
Ezt pedig nehezebb elhitetni, akármennyi katonával is szimulálja a kínai a hadsereg a partraszállást. Tajvan ostroma ugyan véghezvihető, ám a hídfő kiépítése utáni szárazföldi harcok kimenetele és gyorsasága bizonytalan. Az idő pedig kulcsfontosságú. Ha ugyanis Kína háborúba kezd Tajvannal, a világ nagyobbik fele nyilván a szigetország pártjára áll, ez esetben pedig brutális gazdasági szankciók elé néz a pekingi vezetés, nem beszélve arról, hogy minden valószínűség szerint Japán és az USA sem nézi majd tétlenül az eseményeket. A GF meg is jegyzi, hogy e tekintetben Kína többet veszítene egy invázióval, mint amennyit nyerne.
A nagy kérdés, hogy hogyan bizonyíthatja Peking saját elszántságát a háború iránt? A GF elemzése szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Kína megpróbál elfoglalni egy Tajvanhoz nyugati irányba közel eső szigetet. Ezzel nem csak haderőt telepíthet irritálóan közel Tajvanhoz, de zavarhatja vagy legalábbis fenyegetheti a hajóforgalmat és a kereskedelmi útvonalakat.
Ezzel a forgatókönyvvel minden jel szerint Tajvan is számol, mert elkezdett katonákat és egyéb haderőt telepíteni a legfontosabb szigeteire. Valamiféle fegyveres konfliktusra tehát valóban van esély. A legvalószínűbb előrejelzések szerint azonban nyílt invázióra Kína részéről aligha kell számítani.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
