Nagyon ritka az olyan eset, amikor valaki lemond szuverenitásáról és ezzel jól jár. Itt csak extrém esetek vannak hasonlók, lásd pl. Monaco Államot vagy az USA 3 de facto csendes-óceáni gyarmatát (Marshall-szk., Mikronézia, Palau).
Ahol lemondás van egyoldalúlag a szuverenitásról, ott a legritkább esetben az az eredmény, hogy a szuverenitást gyakorló aztán „meghálálja” a szuverenitás átadását.
Az EU pontosan azért működésképtelen, mert máig nem tudta eldönteni: szuperállam-e vagy nemzetközi szervezet. Esetében a szuverenitás olyan torz képe valósul meg, hogy a nagy tagállamok nem hajlandók átadni szuverenitásukat a központnak, viszont a kisebbek meg fogadjanak szót a nagyoknak.
Az persze lehet, hogy valaki előre vesztesnek hiszi az ellenállást, így inkább megadja magát. Ez pl. Bulgária és az EU kapcsolata a pénzügyek terén. Bulgária eleve képtelenségnek érezte a saját nemzeti valuta megvédését, így inkább lemondott róla – ez tűnt a kisebbik rossznak, de itt valójában fel se merült a pénzügyi szuverenitás védelme.
Normál esetben azonban a szuverenitásról lemondás szimpla kalandorság, vagy csúnyább szóval: hazaárulás. Mintha ezt érezné a Magyar-kormányzat is, így igyekszik, legalább a jelképek terén, elhatárolódni: lásd a Kárpáti Nyolcak kezdeményezés akadályozását. Mindez mindenképpen jó jel, akkor is, ha egyébként a kormányzat mélyen antiszuverenista, brüsszelita.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
