Az Árkosi Kulturális Központban szervezett életmű-kiállítással köszöntötték 81. születésnapján Petrovits Istvánt. Sepsiszentgyörgy talán legismertebb szobrászának elsősorban kisplasztikái, köztéri szobrainak makettjei, mintái, illetve azokról fényképek, valamint – ahogy méltatásában Kopacz Attila fogalmazott – „szobrászkézzel készült rajzai és festményei” kerültek közszemlére. A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet együttműködésével létrejött kiállítás a művész ismertségének és népszerűségének ékes bizonyítéka: talán még egyetlen eseményük sem vonzott ekkora közönséget – ismerték el a házigazdák.
Vladimir Bulat művészettörténész köszönetet mondott Petrovits Istvánnak, amiért lehetővé tette, hogy művészetének szeletét megmutathassák. Jelentős ez a szelet, hiszen ötven évet ölel át – mondta. Méltatta a művész 1974-ben készült, Orsován felállított Dierna zászlaja című betonból készült monumentális munkáját: hatalmas, de kompozíciója olyan, hogy mégis közel érezhetjük magunkhoz. Sajnálattal állapította meg viszont, hogy az elmúlt évtizedekben megváltozott a szobor környezete, körülépítették, úgy a megváltozott kontextusban mára már szinte jelentéktelenné vált. A kisjenői származású méltató úgy vélte, manapság az a divatos, ha hősöket, szenteket formáznak meg, a szobrokra pedig úgy tekintenek, mint valami bútordarabra – és nagyon nincs ez jól így!
A szobrokra nem lehet a parki padként, szemeteskosárként vagy játszótéri elemként tekinteni. Lehet és szükséges is fenntartásokkal kezelni a volt rezsim tevékenységét, de akkoriban azért szokás volt a köztereket díszítő szobrok elkészítését megversenyeztetni. Petrovits Istvánnak abban a szigorú versenyhelyzetben sikerült helytállnia – dicsérte az ünnepeltet. Vladimir Bulat kitért Petrovits István kisplasztikáira is. Mint mondotta, sokat gondolkodott azon, hogy Székelyföldön vajon a kő- vagy a faszobrászat fontosabb-e, a választ pedig a sepsiszentgyörgyi alkotó munkáit nézve kapta meg: ebben az erdős, fával teli környezetben inkább utóbbi a meghatározó. Petrovits István számára – bár képes kőből és bronzból is valami egyedit létrehozni – azért a fa az, amit a legnagyobb gondossággal formál meg, már-már lírai szépségűek ezek az alkotásai.
Kopacz Attila Kökös szellemi örökségéről szólt: ott született 1935-ben Deák Ferenc grafikus és könyvtervező, 1940-ben Plugor Sándor grafikus és festőművész, valamint 1945-ben Petrovits István szobrászművész. Három olyan képzőművész, akik a kiváló erdélyi magyar alkotók közül is kiemelkedtek. Ha létrejönne az ő munkásságukat ápoló művészeti galéria „lenne mit ott nézni” – jelentette ki.
Petrovits István láthatóan meghatódva köszönte meg a népes közönségnek, amiért születésnapján ennyien meglepték és megtöltötték a kulturális központ termét. Mint mondotta, nem hiszi, hogy tiszte lenne magyarázni a kiállított műveket, hiszen örök életében a közérthetőségre törekedett, reméli, azok maga helyett beszélnek.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
