Festői szépségű nőalakja a hetvenes évek magyar filmjeinek.
Az idők kezdetén, Kísértet Lublón, Talpuk alatt fütyül a szél, A szerelem bolondjai, A csillagszemű, Napforduló, Mire a levelek lehullanak, A ménesgazda, Az erőd. Bordán Irén arcának érzelmi telítettségét címlapfotók tucatja jelezte. A végzetes vonzerő, a csábítás, az elragadás és elvágyódás ezer színét hozta szerepeiben. Aztán egy nap elsodorta a szerelem. Amerikába költözött, húsz évig New Yorkban élt. Lánya és fia kint is maradtak, ő hazatért. És újabb húsz év elteltével főszerepet kapott egy Emmy-díjas amerikai sorozat második évadjában.
Mi a fixa ideája? Milyen fájdalmas felismerése volt? Milyen volt a magyar Brigitte Bardotnak lenni? Miért lépett ki a Dörner György vezette Újszínház társulatából? Milyen érzés, hogy negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy amerikai produkcióban is megkapja álmai szerepét? Lélekben mennyire erősíti egy ilyen nívós, tengerentúli sorozatban kapott kiemelkedő szerep? Mennyire viselte meg lelkileg, hogy dolga végeztével haza kellett repülnie?
Szabó G. László például ilyenekről kérdezte a szinésznőt. A teljes írás elolvasható a legújabb Vasárnapban!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
