Az NHL kanadai pontversenyében Jaromír Jágr után a második legjobb cseh játékos a 45 éves Patrik Eliáš, a Stanley-kupa kétszeres győztese, három olimpiai és vb-érem tulajdonosa.
Egyedül a világbajnoki cím hiányzik a tarsolyából, ennek az az oka, hogy 2005-ben sárgaságot kapott, így nem lehetett ott a cseh aranycsapatban. Abban az időben nem csak a sportpályafutása került veszélybe, a legendás jégkorongozó az életéért küzdött.
Patrik 2004-ben tért haza Amerikából, s az orosz Magnyitogorszkhoz szerződött, Marek Sýkora edző irányításával jól ment a csapatnak és az új jövevénynek. De rövidesen közbeszólt a betegség. Oroszországban hosszú utat kellett megtennie a mérkőzések színhelyére. Egyszer nagyon rosszul érezte magát. Felszökött a láza, gyenge volt, fejfájás, hányinger gyötörte. Nem tudták, mit lehet a baja, azt hitték, hogy ételmérgezés vagy erős gyomorrontás, netán influenza. Másnap reggel, amikor az edző belépett az étterembe, az asztalra borulva találta. Infúziót kapott, utána kiment a jégre, de rosszulléte egyre fokozódott, s mentőt kellett hívni.
Akkor azt írták róla a lapok, hogy nincs komoly baj, nagyon gondos ellátásban részesül a kórházban. Csak a jóval később készült dokumentumfilmből derült ki, hogy milyen kritikus volt a helyzet. Vért vettek tőle azzal, hogy másnap meglesz az eredmény. De nem lett… Újra „megcsapolták”, s három-négy napig tartott, míg rájöttek, hogy sárgaság. A típusú, mondták, nem veszélyes. Megkérte cseh játékostársait, hívják fel barátnőjét, a jelenlegi feleségét, hogy intézzenek neki magánrepülőt, amivel hazahozhatják. Ez mentette meg az életét. A jó nevű prágai Bulovka kórházban azonnal elvégezték az összes szükséges kivizsgálást, s kiderült, krónikus C típusú sárgasága van. A sejtek pusztulása a harmadik napon már olyan mértékű volt, hogy a máj nem tudta ellátni méregtelenítő és fehérjeépítő feladatát, s ez a beteg halálát jelenthette. Szerencsére a kezelés eredményesnek bizonyult, de a beteg még egy hónapig a kórházi ágyat nyomta.
Nem tudta, visszatérhet-e még valaha a jégre. Bár a jégkorongozó túl volt az életveszélyen, a visszatérés távolinak tűnt. Amikor a harmadik lépcsőfokra ért, folyt róla a veríték. Még jó ideig fáradt, gyenge volt, s már annak is örült, hogy három hónap elteltével 15 perces sétát tehetett. Fél év után öt percig bírta a jégen, de akaraterejének, kitartásának köszönhetően lassan, fokozatosan növelte a terhelést, míg végre vissza tudott térni a klubba, sőt a cseh válogatottba is. A 2006-os torinói olimpián bronzérmet szerzett, s a New Jersey csapatában még tíz éven át szerepelt.
(urbán)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
