Oroszország fővárosa évszázadokon át Szentpétervár volt, aztán Lenin 1918-ban külföldi inváziótól tartva Moszkvát nevezte ki új központnak (pontosabban régi-újnak, mert korábban már volt cári főváros).
A kommunisták hatalomra kerülésével véget értek a városképet védő törekvések (főleg, miután betiltották a prezervációs társaságokat), így 1931-ben Sztálin pályázatot írt ki a Szovjetek Palotájának megtervezésére.
Hogy emléket állítson a munkások győzelmének, egészen új városképet képzelt el, ami méltó a burzsoázia leigázóinak emlékére. Ehhez persze le kellett volna bontani a város nagy részét, ami később már csak bizonyos épületekre korlátozódott.
Ugyan konkrét tervek még nem voltak, de 1931. december 5-én a Vörös Hadsereg utászai – központi parancsra – felrobbantották a Napóleon feletti győzelem emlékére emelt Megváltó Krisztus Székesegyházat, a világ legmagasabb ortodox templomát, mert Sztálin oda képzelte el a Palotát. A székesegyházat 1883-ban szentelték fel, és közel 100 évig építették. Sok orosz akkoriban azt hitte, hogy a kupola igazi aranyból van, amit a hűséges hívek adományoztak. Aztán a bolsevikok szomorúan konstatálták, hogy valójában bronzból volt.
A Megváltó Krisztus-székesegyház felrobbantása 1931-ben – Wikipédia
A pályázat első körére 160 pályamű érkezett, amiből harminchatot a Molotov és Berija (utóbbinak építészeti diplomája is volt) vezette zsűri azonnal ki is zárt, vagy mert nem fizették be időben a nevezési összeget, vagy mert nem voltak versenyképesek. Mivel ekkorra a legtöbb nagyhatalom már elismerte a Szovjetuniót, több nemzetközi sztárépítész is szerencsét próbált a pályázaton: többek között Le Corbusier, Armando Brasini, Walter Gropius és Albert Khan. Számukra egyetlen probléma volt a pályázattal.
A díjat, ami a nyertes tervnek járt, rubelben fizették ki, amit tilos volt exportálni, így csak a szovjetunióban költhették el.
Természetesen Sztálin hozta meg a végső döntést, így többször is meghirdették a pályázatot, míg neki is megfelelt a végeredmény. Az 1932-es kör hármas holtversennyel zárult Borisz Jofán, Iván Zsoltovszkij, és Hector Hamilton között. Végül a hatodik körben Jofán neoklasszicista terve vitte el a pálmát. Ezen a modernista pályázók eléggé felháborodtak. Le Corbusier volt az egyik leghangosabb panaszos, azzal vádolta a szovjeteket, hogy hátat fordítottak a modernizációnak, amit egyébként hirdettek.
Az épületet 426 méter magasra tervezték, ami felülmúlta volna a világ akkori legmagasabb felhőkarcolóját, a New York-i Empire State Buildinget. Jofánnak ez jelentős elégtételt okozhatott, mert 1939-es amerikai útja után elég negatív kép alakult ki benne a helyi építészetről. Kaotikusnak írta le a városképet, és azt írta, semmi építészeti értéke nincsen, maximum pénzügyi.
Egyedül a szegényebb negyedeket dicsérte, mondván, azok legalább keltenek valamilyen benyomást a befogadóban.
Borisz Jofán Szovjetek Palotája- Liveinternet.hu
Az építkezést 1938-ban kezdték el, és hivatalosan 1942. november 7-re tervezték az átadást, a forradalom 25. évfordulójára. Ez igen ambiciózus terv volt, főleg, hogy mi már tudunk a háborúról, ami a következő években teljesen leszívta a szovjet gazdaságot és ipart.
A tervek szerint a palota tele lett volna irodákkal, múzeumokkal, éttermekkel, valamint egy 21 ezer férőhelyes nagyterem és egy 500 ezer könyvet gyűjtő könyvtár is elfért volna benne. 148 szuperliftet és 62 mozgólépcsőt terveztek bele, valamint vákuumos csőhálózatot. Sztálin sajátjaként tekintett a projektre: évente több millió rubelt szánt az építkezésre, és a teljes Közép-Szovjetunió iparát erre fordította.
Kívülről az épületet három részre osztották. Az alapját a szocializmus francia előfutárai, míg a közepét Marx és Engels, a tetejét pedig egy egész alakos, 100 méteres Lenin-szobor díszítette volna. Akkori mérnökök szerint a felhők miatt Lenin feje legfeljebb évente 90 napon lett volna látható a földről.
A feltörő talajvíz és a Moszkva folyó ellenére sikerült elkészülni az alapokkal és az alsó szint acélszerkezetével, pont időben a második világháború kitörésére. Emiatt aztán az építkezés le is állt, és 1942-ben felszedték az acélt, hogy a Vörös Hadseregnek legyen miből fegyvert és tankot gyártani.
1945-ben, mivel még mindig helyén voltak az alapok, Sztálin meghirdette az építkezés folytatását, de a háborúban kimerült gazdaság ezt nem bírta erővel. Sztálin 1953-as halála után Hruscsov enyhítési szándéktól vezérelve lefújta a projektet, és 1958-ban az épület alapját felhasználva átadta a világ legnagyobb kültéri fűtött úszómedencéjét és strandját.
1995-ben aztán megkezdték az egykori székesegyház újraépítését a sosem volt palota helyén. Az új templomot 2000-ben szentelték fel, állítólag 74 emeletnyi bunker lapul alatta. Az utóbbi években azzal került be a hírekbe, hogy ott tartották Borisz Jelcin temetési szertartását, és az itteni botrányukkal ismerte meg a világ a Pussy Riot nevét is.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
