Életkorom miatt természetesen csak a Brezsnyev-korról vannak intenzív tapasztalataim. Amikor megszülettem, már Brezsnyev volt a főnök, s Gorbacsov pedig akkor, abban az évben került hatalomra, amikor érettségiztem. A kettőjük közti 3-éves intermezzóról meg nincs mit mondani, az a Brezsnyev-kor folytatása volt Brezsnyev nélkül.
A férfiak öltözködése sose érdekelt, így komoly emlékeim sincsenek erről. A nőket viszont mindig szerettem tanulmányozni.
Én persze az igazi szovjet divatról beszélek, nem arról ahogy azt Hollywoodban elképzelték. Szóval nem ilyen torzonborz, katonakabátba öltözött nők, akik az utcasarkon tisztelegnek.
A szovjet női divat kb. olyan volt a 80-as évek elején, mint az amerikai 30 évvel korábban, persze szerényebb és olcsóbb kivitelben. Az alapvonal a hétköznapiasított nagyestélyi ruha volt, testalkattól teljesen függetlenül. Az átlag szovjet nő túlsúlyos volt, ennek mértéke az életkorral növekedett: a huszonéveseken még kicsi volt a többlet, az ötvenesek már hordóknak néztek ki. Visszaemlékezve kb. 50 szovjet volt tanárnőmre 2 volt többletsúly-mentes, s ez is volt az átlagos arány: volt egy rendkívül csinos matektanárnőm és egy hasonló, bár kissé szerényebb kinézetű orosztanárnőm. A nagyestélyi mérsékelt változata volt a hosszú szoknya és valami hosszúujjas felső.
Ami már akkor is szinte kötelező volt: a magassarkú cipő és a smink. A legrondább tanárnők is sminkeltek, s igyekeztek egyensúlyozni a magassarkú cipőjükben, még a 100-kilós kategóriájúak is, ami valóban nagy teljesítmény. S még egy kötelező elem: a kölni. Mindenki használt kölnit – a módosabbak nyugati márkát, a többség szovjetet -, s mindenki jelentősen eltúlzott mértékben. A szovjet és a nem-szovjet nőket szagról is meg lehetett különböztetni: ahol nem volt kölnifelhő, az nem volt szovjet nő.
Ami ellenzéki ruhának számított: a nadrág. Az egyik orosz osztálytársam anyukája valami művészlélek volt, ezt azzal is kifejezte, hogy nem tartotta be a szovjet divatszabványt – először is olyan amerikai tengerészgyalogos frizurája volt, majdnem gyurcsánynés hajstílus, továbbá rendszeresen ezüstös vagy aranyos vagy műbőr stílusú szűk nadrágban járt (szinte leggings, de akkor az még nem létezett), csillogó felsőkkel, de lapos cipőt viselt – a háta mögött “kozmikus kurvának” becézték, de nyíltan kedvesek voltak vele, mert a férje ezredes vagy alezredes volt.
Mivel egyébként mindenki szinte azonosan volt öltözve, a cipőből lehetett megállapítani ki gazdagabb. Máig igaz ez Oroszországra: hihetetlen mértékű cipőfetisizmus van. Még a fegyveres és rendőri erők női tagjainál is fontos kérdés, milyen cipő van az egyenruhához.
A gorbacsovi reformkor egyik fontos jele volt a divat drasztikus megváltozása volt. Először a huszonévesek, majd az idősebbek is elkezdtek másképp öltözködni. S mivel a kommunista rendszer legnagyobb ellenségének a farmernadrág volt korábban kikiáltva, hirtelen mindenki farmert akart viselni. Néha komikus is volt, amikor pl. 100-kilós nők is farmert próbáltak magukra húzni, persze azt is magassarkú cipővel.
Nagyjából a 90-es évek végére mindez lecsengett. Azóta csak a magassarkú cipő dominanciája az, ami jelentős eltérés a nyugathoz képest.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
