Sokasodnak a sötét fellegek az olasz politikai színtér felett, és még az is meglehet, hogy ősz végén nem Matteo Renzinek fogják hívni az olasz kormányfőt. Az általa kiírt alkotmányjogi referendum jó alkalom arra, hogy az emberek megálljt parancsoljanak az egyre népszerűtlenebb politikusnak, akinek már azt is a fejére olvasták, hogy öles léptekkel halad egy újabb euróválság kirobbantása felé.
Kezdődött azzal, hogy 2013-ban – még Matteo Renzi színre lépése előtt – Olaszország harmadik legnagyobb és a világ legrégebbi bankja, a Monte dei Paschi di Siena több milliárd eurós tőkeinjekcióra szorult. Három évvel később ugyanez a helyzet, e héten pénteken az Európai Központi Bank újabb sürgősségi tőkeinjekcióra tesz javaslatot, és ez megfigyelők szerint dominóhatást indíthat el az országban, egyben megpecsételheti a 41 éves politikus sorsát. Annál is inkább, mert az olaszok ősszel a szavazóurnák elé járulnak, és népszavazáson tesznek pontot a több éve zajló alkotmányjogi reformra, a kétkamarás berendezkedés végleges átalakítására. A baj ezzel csak az, hogy a referendumon sokan leginkább Renzi politikájáról mondanak majd véleményt. A kilátások nem túl jók a balközép Demokrata Párt vezetője számára, a történelemben először júliusban nagyobb támogatottságot mutattak ki a közvélemény-kutatók a rendszerellenes, euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom (M5S) mögött, mint a kormánypárt oldalán. A politikai szimpátiák áthelyeződését nemrégiben viszont a legmarkánsabban a római polgármester-választás mutatta meg, ahol az M5S vonzó üdvöskéje, a 37 éves Virginia Raggi vette magához az Örök Város vezetését.
A bankszektor rendbetételére Renzi előtt három út áll. Vagy magukat a bankokat veszi rá, hogy önként emeljenek tőkét, vagy az állami segédlettel indult, Atlante névre keresztelt magánbefektetői bankmentő alap segíti ki őket. Vagy pedig, ami a legrosszabb, jöhet az állami tőkeinjekció. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy az Atlante tavaszig csak négymilliárd eurót tudott összekalapozni, számítások szerint az olasz bankrendszernek viszont 40 milliárd euró is kevés lenne. Az államnak ráadásul úgy kellene kisegítenie a pénzintézeteket, hogy közben nem indul kötelezettségszegési eljárás az ország ellen. Brüsszelnek nemhiába nem tetszik a helyzet, a bankok állami feltőkésítése ellentétes az uniós versenyjogi szabályokkal. Másfelől ha az uniós vezetők szemet is hunynának az ügylet felett, Görögország, Portugália, Spanyolország majd joggal hivatkozhat erre az esetre, ha hasonló problémák lépnének fel az ő bankrendszerükben.
Olaszországnak mindezen túl a brexit sem jött jól, az általános bizalmi válság is ránehezedik a pénzügyi-gazdasági életre – mondta lapunknak Molnár Anna egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. A vállalati hitelezés akadozik, az olasz gazdaság derékhadát adó kis- és középvállalkozások így nem tudnak előrelépni, tartósan magas maradt a munkanélküliség is. Hiába végzett tavaly Renzi a munkajogi reformmal, új szabályozást léptetve életbe, még mindig nehéz az elbocsátás, és továbbra is erősek a szakszervezetek, írta le a helyzetet az Olaszország-szakértő, aki szerint az egy százalék körüli gazdasági növekedés sem túl biztató.
A kormányfő múlt pénteken azt javasolta, október helyett legyen inkább november 6-án a népszavazás. Érthető, hogy előremenekül, egy erős kampány még sokat segíthet a megroggyant támogatottságon.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 26.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
