A magyar fajvédelem úttörőiről csodálatos hálátlansággal feledkezett meg a fajvédő Magyarország. Leginkább akkor tudjuk meg ezt, ha elolvassuk Bosnyák Zoltán remek könyvét azokról a férfiakról, akik korukat hatvan-hetven évvel megelőzve hirdették a ma igazságait. Nyomukat betakarta a feledés homokja, emléküket megszentségtelenitette a skorpió-mérget cseppentő zsidó toll. Nevüket, szellemi értékeiket úgy kell kiásni most a hamuréteg alól, mintha ezer évnek előtte éltek volna. Pedig, aki hozzá fog ehhez a munkához, mihamar rádöbben, hogy mindaz, amit itt idegen eszmének csúfoltak, importárumnak neveztek, olyan magyar termék, akár a tokaji bor, vagy a szegedi paprika.
Elég csak a legnagyobb magyar fajvédőre, Istóczy Győzőre emlékezni, aki hét évvel az emancipáció után már ugyanazokat az elveket hirdette, melyek ma Magyarország és csaknem egész Európa politikáját irányítják. Nem puszta antiszemitizmus lángolt egyéniségében, mert benne összesűrűsödött a szociális gondolat, a modern gazdasági felfogás és a magyar faj iránti mélységes szeretet. Hirdette, hogy a zsidóság külön faj, külön véregység, de tökéletesen tisztában volt a börze-liberálizmus magyarsorvasztó bűneivel. Itthon harcolt, de Németországban figyeltek fel minden beszédére. A magyarságért küzdött, azonban intenzív nemzetközi kapcsolatokat tartott fent. Franciaországban, Itáliában és a Német- Birodalomban segített előkészíteni a Hitlerek, Mussolinik, itthon a Gömbös Gyulák útját. Mindenkit megelőzve beszélt a fajelméletről és mindenkinél előbb bizonyította be a zsidók kitelepítésének szükséges voltát.
Politikus volt, újságíró, gazdasági szakember, törvénytervező és historikus. Olyan büntetőjogi, kereskedelmi, földbirtokpolitikai problémákkal foglalkozott, melyek még ma sincsenek teljesen megoldva. A liberalizmus virágzása idején nem értették meg. Pártját szétszórták, elveit kikacagták. Ő maga pedig városról városra járt, hogy előfizetőket szerezzen a „12 röpiratnak“ melyben egy új világ hajnalfényeit ragyogtatta fel.
 |
Megértetlenül, fáradtan, csaknem elfeledve halt meg, szimbolikus alakjaként annak a korai fajvédő Magyarországnak, melyet akkor még el lehetett tiporni, le lehetett győzni, de amelyik éppen az Istóczyak magvetéséből támadt fel legyőzhetetlenül.
Azok, akik haszonélvezőivé váltak az ő reménytelenül kilobbant harcának, akik ma a keresztény Magyarország bizalmából nagy vállalatokat, gyárakat vezetnek és ezzel együtt jelentős jövedelmeket élveznek, bizonyára nem fognak elfeledkezni az úttörő, a hű és igaz magyarról, mikor a zsidó járom alól felszabaduló Magyarország népe egyhangúlag követelné:
Szobrot Istóczynak!
(Hétfő, 1942. június 15.)
(Kuruc.info)
– Bosnyák Zoltán: Egy évszázad magyar antiszemita törekvése
– Az örök zsidó akkor és azóta: egy történelmi összevetés Istóczy Győző bölcselete alapján
– "Most majd elviszik az EMKE kávéház törzsvendégeit, hogy megtanítsák őket dolgozni"
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
