Azért olyan mélyen még nem vagyunk, hogy egy Black Lives Mattert éltető szobor túl sokáig kint legyen Magyarország akármelyik közterületén. A nemzeti ellenállás remekül vizsgázott, az európai immunrendszer működik az idegen fertőzések ellen.
Az már persze más kérdés, hogy hogyan jutottunk el idáig. Hosszasan lehetne ecsetelni, de most annyira nem is lényeges, és… kapaszkodjanak meg kedves olvasóink, de talán nem is feltétlenül baj. Elvégre Horthy-korszak sem lett volna Tanácsköztársaság nélkül, az immunrendszernek pedig sosem árt, ha néha "vizsgázik" is, sőt!
Sokszor és sokat beszéltük már rojtosra a szánkat, hogy a jobboldalinak elkönyvelt Fidesz képtelen hathatósan fellépni a balliberálisok arcátlan nyomulása ellen. Ez egészen egyszerűen azért van így, mert a politikai erőtér miatt a kormánypártok nem mászhatnak bele olyan akciókba, amivel számottevő támogatót vesztenének, hiszen ezzel saját esélyeiket gyengítik. Még akkor sem, ha vélhetően ők sem feltétlenül rajonganak a Black Lives Matter-szoborért (legalábbis a nagyobb részük nem). A "nagy tábor" ekkor válik kellemetlen béklyóvá, hiszen az elkényelmesedett szalonjobboldal minden hathatós ellenállástól viszolyog, amit önigazolás céljából a "ne legyünk olyanok, mint ők", vagy a "magyar ember ennél különb" lózungokkal igyekeznek alátámasztani. Tudják a kedves olvasók, ezek a begyöpösödött konzervatívok, akik szerint "a szobor úgy éri el a célját", ha úgy lépünk fel ellene, ahogy azt a Mi Hazánk Mozgalom és a Légió Hungária tette. Pedig milyen helyesen tették! Példának okáért, értjük mi a jó szándékot, de valószínűleg Baranyi Krisztina csak egy jóízűt nevetett a KDNP "felszólításán", amit hozzá intéztek a szobor eltüntetésének céljából. Az igazán abszurd helyzetről pedig az a tény gondoskodik, hogy az áljobboldali országvezetés alatt regnáló rendőrség a hazafiakat vegzálja a valódi rombolók helyett.
A történet egyébként nyilván nem áll meg itt. Ha kell, naponta elismétlem, hogy ami Nyugaton megjelenik (jó és rossz egyaránt), az előbb-utóbb ide is ellátogat, csak késéssel. Előőrsként már megérkezett (és "csatában" hamar el is esett) ez a BLM-szobor, amit egyébként már csak művészeti szempontból is egy nagy adag jóindulattal lehet szó szerinti szobornak nevezni (ezen a területen a 3D-s nyomtatás azért még gyerekcipőben jár). Kicsit jobban is megerőltethette volna magát az alkotó, habár úgy érzem, ezt abban a tudatban találta feleslegesnek, hogyha már úgyis rekordidő alatt tüntetik majd el, minek vesződjön vele?
Most pedig egy röpke pillanatig – sajnos csak megkésett április elsejei tréfaként – játsszunk el a gondolattal, milyen ajvékolás és országos felháborodás lenne, ha a Dohány utcai zsinagóga mellett felállítanának egy Adolf Hitler-szobrot. A két, "hagyományos" politikai pólus (amely valójában egy) rögtön félretenne minden nézeteltérést, és azonnal felszólalna a "gyűlölet és kirekesztés" ellen. Kormánypárti és balliberális vállt vállnak vetve harcolna egymás oldalán, s az sem kérdés, hogy a rend éber őrei hogyan cselekednének egy ilyen helyzetben.
Persze 2021-ben ez nemhogy nem aktuális, de ha visszaemlékszik a kedves olvasó, még egy Hóman Bálint-szoborból is országos ügyet kreáltak "Isten ajándékai", ahogy a miniszterelnök úr mondaná. Egyébként ez is egy stáció a sok közül, hogy az európai kultúrkör miért jutott el oda, ahova.
Mindezeket figyelembe véve, egyáltalán nem oktalan az öröm, hogy az egész kontinensre zúduló mocsok közepette is bővelkedik az országunk bátor emberekben, akik saját magukat sem féltve, önzetlenül állják útját a szennynek. Jó lenne, ha a példa ezúttal fordítva is ragadós lenne és a Nyugaton maradt kevés normalitás szintén felvenné a kesztyűt, követve hazánk példáját. Talán ebben az életben utoljára, de még van némi esélyünk végleg leszámolni a pestissel.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
