Válságos helyzetben vette át Egyiptom irányítását a fényes emlékezetű III. Amenemhat lánya, akinek uralkodása stabilitást és virágzást hozott.
Az egyiptomi történelem során a fáraói trónt szinte kizárólag férfiak foglalták el. Voltak pillanatok azonban, amikor az elit néhány kivételes női tagja átvette a hatalmat. Az egyik ilyen egyedülálló személyiség Szobeknoferuré, III. Amenemhat lánya volt, a XII. dinasztia utolsó fáraója – írja a muyinteresante.com.
Hatalomra jutása fordulópontot jelentett a Középbirodalomban (a XI-XIV. dinasztia fáraóinak uralma Kr. e 2160 és 1633 között, egyes források szerint), és rávilágított a nők uralkodási képességére. Szobeknoferuré uralkodása fontos szerepet töltött be a női fáraók legitimációjában.
A XII. dinasztia, amelyből Szobeknoferuré is származott, apja, III. Amenemhat fényes és virágzó uralmáról volt híres. III. Amenemhat erős kézzel uralkodott, a békés időszak a jelentős építkezésekben is megmutatkozott.
A törvényes trónörökös, IV. Amenemhat halála azonban hatalmi vákuumot teremtett. Manethón, a Kr. e. 4. században élt egyiptomi pap és történetíró szerint Szobeknoferuré a testvére volt, de erre máshonnan nincs bizonyíték. A politikai űrt, az utódlási válság miatt Szobeknoferuré koronázása tölthetett be, ami azt mutatja, hogy csak az ő vérvonalát ismerték el törvényesnek az uralkodásra.
A feljegyzések arra utalnak, hogy III. Amenemhat eleve lányát szánta fáraónak, mert úgy látja, ő az állam stabilitásának kulcsa. Az ókori egyiptomi gondolkodásban a dinasztikus folytonosság volt a legfontosabb. Egy nő hatalomra jutása, bár szokatlan volt, mégis előnyösebb volt, mint a politikai káosz, amelyet a vitatott utódlás eredményezett volna.
Egyes tudósok szerint Szobeknoferuré anyja kulcsszerepet játszhatott a felemelkedésében, aki közvetítő volt a papi elit és a királyság közigazgatása között. Míg Egyiptomban a királyi hatalom a fáraó férfi alakján nyugodott, a királyi család nőtagjai is kulcsszerepet játszottak a vérvonal megszilárdításában és a hatalom átadásában.
Uralkodásának rövidsége ellenére – a torinói királypapirusz szerint 3 év 10 hónap és 24 nap hosszú volt – Szobeknoferuré feliratokkal és emlékművekkel szilárdította meg hatalmát. Neve több korabeli forrásban is szerepel, ami megerősíti, hogy minden tekintetben elismert uralkodó volt. Fáraóként átvette azokat a szimbólumokat és királyi címeket, amelyek biztosították legitimitását a papi elit és az államigazgatás szemében.
Legnagyobb kihívása az volt, hogy a hanyatlás időszakában fenntartsa az irányítást. A feliratokból kiderül, hogy uralkodását gazdasági nehézségek és belső viták jellemezték, amelyek meggyengítették az állam szerkezetét. Mindezek ellenére fenntartotta a hatalmát, ami politikai ügyességét és az udvar feletti befolyását bizonyítja.
Régészeti leletek bizonyították, hogy Szobeknoferuré előmozdította az elődei által megkezdett építészeti vállalkozásokat, különösen a templomok és vízművek tekintetében. Uralkodása alatt igyekezett fenntartani az államrendet fenntartó közigazgatási struktúrát. A vallási kultusz fenntartásában és ápolásában is részt vett, hiszen a papok támogatása elengedhetetlen volt bármely fáraó legitimációjához.
Neve olyan feliratokban is szerepel, amelyek a vallási kultuszban való erőteljes jelenlétére utalnak. Szobeknoferuré kapcsolata az istenekkel megerősíti azt az elképzelést, hogy uralkodása nem anomália volt, hanem az utódlási válságra adott életképes válasz.
Bár nem viselte a fáraói címet, Meritneith tényleges hatalmat gyakorolt. Az abüdoszi sírja, amely fáraói attribútumokat mutat, a dinasztia megszilárdításában betöltött jelentőségét bizonyítja. Uralma legitimálta azt a felvetést, hogy az ókori Egyiptomban nők is kerülhetnek a hatalmi pozícióba, ha a körülmények úgy kívánják. Meritneith vezetői szerepe, valamint politikai és közigazgatási ügyekben betöltött tekintélye olyan precedenst teremtett, amely évszázadokkal később lehetővé tette Szobeknoferuré felemelkedését. Mindkét történelmi személyiség megmutatja, hogyan tudtak az egyiptomi struktúrák alkalmazkodni a rendkívüli körülményekhez anélkül, hogy teljesen szakítottak volna hagyományaikkal.
Mérföldkőként áll az egyiptomi történelemben: Szobeknoferuré volt az első nő, aki fáraói címeket viselt. Uralkodása bizonyította, hogy egy nő is képes abszolút hatalmat gyakorolni, és befolyásolta a női vezetés megítélését a későbbi korokban.
Uralkodásának hatása megmutatkozik abban, ahogyan más női fáraók, például Hatsepszut és Tauszert, legitimálták hatalmukat e történelmi előzményeken keresztül. Uralkodása rávilágít továbbá a diplomácia és a belső irányítás fontosságára válságos időkben. Más uralkodókkal ellentétben, akik a kiterjedt katonai hadjáratokra összpontosítottak, úgy tűnik, Szobeknoferuré a belső stabilitás és az állami intézmények folyamatosságának fenntartására összpontosított.
Bár rövid ideig ült trónon, uralkodása tükrözi a rendszer rugalmasságát, amely szükség idején női vezetőket is elfogadott.
Szobeknoferuré története megmutatja, hogy miért is izgalmas a női fáraók vizsgálata. A fáraónő megtestesítette az egyiptomi királynők azon képességét, hogy átvegyék a hatalmat, amikor a körülmények ezt megkövetelték.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
