A kétpólusú világ kifejezés Henry Kissinger által vált általánosan használatossá a hidegháború két szuperhatalma, az USA és a Szovjetunió közti versengés idején.
Persze adaptálható belpolitikai polaritás kontextusban is, ha mondjuk az Egyesült Államok politikai berendezkedésére gondolunk. Bár elvileg ott sem csak két párt létezik (gondolhatunk példának okáért Bernie Sandersre, de voltak más „fecskék” is), de gyakorlatilag más politikai formációk a kísérletek ellenére sosem tudnak befolyásra szert tenni.
A világ legtöbb részén, főként Európában viszont a több párt alkotta parlamenti pluralizmusnak van inkább hagyománya.
Mindazonáltal egyre több helyen mutatkozik jel a kétpólusú tömbösödésre.
Mondjuk hozzá kell tenni, hogy az se teljesen egészséges, ha teszem azt nyolc (vagy akár több) párt, illetve politikai csoportosulás jut a parlamentbe, megbénítva ezzel egy-egy kormány és/vagy parlament hatékony működését, széttöredezett politikai csatárazásokat eredményezve.
A szlovákiai és magyarországi politikai események viszont mintha egyre inkább afelé tendálnának, hogy két pólus köré kezdene gravitálni az erőtér.
Magyarországon Magyar Péter színre lépése gyakorlatilag lenullázta a többi baloldali pártot, feloldva ezzel azt a tehetetlen összeférhetetlenséget, ami másfél évtizede jellemezte a magyarországi ellenzéket. A Fidesz-KDNP kormánynak persze ez a helyzet nagyon is megfelelő volt, ugyanis könnyen tudta uralni azt az antagóniát, amelyet saját maguk teremtettek. Az óbaloldal kimúlásával viszont merőben új helyzet jött létre. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Fideszen és a Tiszán kívül a Mi Hazánk Mozgalomnak és esetleg Gyurcsányéknak lehet esélye öt százalék körüli eredménnyel épphogy csak bekerülni a parlamentbe.
Hasonló folyamatok figyelhetőek meg Szlovákiában is, bár még korábbi fázisban (több idő van még a következő választásokig…elvileg).
A Progresszív Szlovákia viszont már most kezdi leuralni és egységbe rendezgetni az ellenzéket. Bár még nem teljesen világos, de
a PS vezetésével 2027-re létrejöhet egy olyan ellenzéki blokk, ami magába olvasztja a két kisebb liberális pártot, az SaS-t és a Demokratit, de akár besorakoztathatja a KDH-t és Matovičékat is.
A kérdés, hogy mit fog lépni a gyakorlatilag a Smerből létrejött Hlas, amely viszonylag rövid léte ellenére Pellegrini nélkül már csak árnyéka korábbi önmagának. A közvélemény-kutatások bár még tíz százalék körülire mérik őket, a valós támogatottságuk viszont sokkal inkább állhat közelebb a tavalyi európai parlamenti választáson elért hat százalékhoz.
Nyilván a Hlas szerepe lesz kulcskérdés a progresszívok nagy tervében, de nem valószínűsíthető, hogy elárulnák (teljesen) Ficót.
Azzal tulajdonképpen teljesen lenulláznák minden maradék hitelességüket. De maradjunk annyiban, hogy a politikában láttunk már sok mindent. Szemben az SNS-szel, melynek esetében minden bizonnyal nem kérdés, hogy egy ilyen liberális-progresszív agresszió ellenében kitartanak Fico mellett. Ugyanakkor egyre csökkenő jelentőségű támogatottságuk miatt ez nem nyom sokat a latba.
A nemzeti radikális, patrióta szárny valószínűleg a Republika, esetleg Tomáš Taraba körül fog csoportosulni.
Magyar térfél
Egy ilyen kiéleződésben minden bizonnyal jócskán felértékelődik majd a Magyar Szövetség potenciálja is, de talán soha nem volt olyan nehéz helyzetben a magyar párt, mint kerülhet most. Šimičkáék stratégiai lépéseit elnézve,
nagyon könnyen elképzelhető, hogy befut a Čajakovára egy tisztességtelen ajánlat Gubíkéknak,
amit ha nem fogadnak el, akkor zsarolási záradékkal egészülhet ki: vagy besorakoznak a nagy ellenzéki tömörülésbe vagy Ódor, Hamran stb. arculattal csinálnak saját magyar kínálatot.
Nem teljesen elképzelhetetlen (korábban teljességgel az lett volna), hogy hasonló ajánlat érkezhet Ficótól is,
de az biztos, hogy bármelyik ajánlat elfogadása halálos ölelés lenne a magyar pártnak.
Minden bizonnyal Orbán Viktor az utóbbit támogatná a magyar párt esetében, de a korábbi magyarellenes intézkedések miatt ez meglehetősen negatívan csapódna le a Felvidéken.
Marad hát a harmadik utas vonal és a külön indulás?
De egy kiélezett, kétpólusú megmérettetésben egy mindkét oldaltól azonos távolságot tartó külön út sem ígér túl sok babért…
Hatalmas dilemma és taktikai kombináció áll Gubík László és pártja előtt, mindazonáltal ha valaki, akkor ő képes sikerrel átvezényelni a közösségünket ezen az aknamezőn.
Csonka Ákos/Felvidék.Ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
