Legalábbis a politikai kultúra területén közelít e forrásban lévő kis közép-európai ország a legerősebb nagyhatalomhoz. Elsősorban a politikusokhoz méltatlan és kulturálatlan megnyilvánulásokban érezhető ez a hasonlóság.
A gyilkos és az idióta! Akár egy amerikai thriller címe is lehetne Joe Bidennel és Igor Matovič-csal a főszerepben, Putyinnal és Sulíkkal a címszerepekben. A film forgatókönyve alapján az Amerikai Egyesült Államok elnöke gyilkosnak nevezte egy másik nagyhatalom elnökét, az orosz Putyint.
Ilyen még a legfagyosabb hidegháború idején sem fordult elő, mert magunkban lehet ugyan akármit gondolni a másikról, de nyilvánosan ilyen durván megsérteni a másik nagyhatalom elnökét, finoman szólva nem illik.
Elsősorban azért nem volt ez egy diplomatikus megnyilvánulás, mert az államfő megsértésével az egész orosz népet sértette meg Biden. Putyin nem gyilkolta őt vissza, le sem bunkózta, csupán kissé ironikusan jó egészséget kívánt neki, utalva ezzel a nemrég hivatalába lépett korosodó amerikai elnök fellépő mentális zavaraira, illetve lépcsőfokjárási korlátaira.
A szlovák kishatalmi politika sem mentes kicsiben az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól! A kuriózum nálunk az, hogy itt az országot kormányzó koalíció politikusai adnak egymásnak rendesen apait-anyait! A legklasszikusabb kijelentése ezen a területen a kormányfőnek volt, amkor leidiótázta liberális koalíciós partnerét. Sulík sem maradt adósa neki, odáig fajult a dolog, hogy ma már inkább egymás sírásói, mintsem koalíciós partnerei.
De nagyon a többiek sem maradnak el tőlük. A házelnök Boris Kollár (Sme Rodina) és helyettese Juraj Šeliga (Za ľudí) koalíciós partnerekként egymást agyba-főbe kóstolgatják a szlovák parlamentben. A legújabb csörte pedig már egyanazon párton belül kezd kibontakozni Remišová, fejlesztésekért felelős miniszter és Kolíková igazságügyi miniszter között, akik egyáltalán nem kímélik egymást a médiákban.
Azon vitatkoznak egymással, melyikük kötődött jobban az előző választási időszakban a Smerhez, illetve melyikük kötődig jobban a jelenlegi válságos helyzetben Sulíkhoz. Az utóbbiban legalább férfi is van a dologban…
Micsoda államférfiaink és államhölgyeink vannak! A kormányfő Párizsban a francia elnöknek büszkén azzal dicsekszik a hivatalos látogatása során, hogy a lánya nyírta meg ilyen szépen a haját, miközben Macron erre nem igazán volt kíváncsi. Közvetlen stílusban jópofáskodni szeretett volna a miniszterelnökünk, de csak szégyent hozott az országra. Az etikett szabályaival sincs teljesen tisztában, a köztársasági elnöknél tett látogatása alkalmával hamarabb vetette le magát a székre, mint tárgyalópartnere. Persze, ez csak részletkérdés, ennek az eseménynek a népszerűsége a neten meg sem közelíti Biden amerikai elnök repülőfeljáró lépcsőkön tett sorozatbukdácsolását.
Talán csak éreztetni akarta Matovič az államfővel, hogy ne kotyogjon bele mindenbe, nem ő a kormányfő. Csak hát ő dafke kotyogni fog, erre szól a megbízatása…
Az egész történetben, az a tragikomikus, hogy a politika élet megosztottságát nem a jobb és baloldal, a konzervatizmus és liberalizmus, vagy a kormány- és ellenzéki oldal egymás ellen folytatott politikai küzdelme okozza, hanem a kormánykoalíción belüli ellentétekről szól és személyekre szabott. Az állítólag ugyanazon az oldalon álló politikusok összeférhetetlensége, személyes ambíciójuk és kicsinyességük jelenti a rivalizálás és szembenállás tárgyát. A politikai ellenzék pedig páholyból nézheti a kormánykoalíció belső szerencsétlenkedését, és nyugodtan bízhat az előrehozott választásokban.
Így lassan az egész világ rajtunk röhög! Legalábbis az a része, ahol tudják, merre van Szlovákia.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
