Szlovákiában 2013-ban senki nem számított arra, hogy egy, a zsidó-liberális sajtó által „neonáci” címkével felaggatott politikus 55 százalékos támogatottsággal megnyerheti a besztercebányai helyi választásokat, ahogy arra se nagyon, hogy pártja három évvel később 14 helyet szerez a 150 fős szlovák parlamentben.
Marian Kotleba pedig nem áll meg, márciusban indul az elnökválasztáson is.
Középiskolai tanárból nemzetiszocialista vezér
A 78 ezer lakosú Besztercebánya igazi közép-európai miliőt sugárzó város, négy színházzal és egy országosan elismert egyetemmel – olvasható a Guardian minap megjelent helyszíni riportjában. Itt, pontosabban a Zólyomszászfalu nevű városrészben született Marian Kotleba 1977-ben. A panelházakkal teleépített környéken nem sok programlehetőség volt a fiatalok számára, így különféle bandákba szerveződtek.
Kotlebának legalább az egyik bátyja nacionalista szkinhedekkel járt össze, de kortársai szerint Marian inkább csendes, magának való gyerek volt.
Az érettségi megszerzése után a helyi egyetemen közgazdaságtant tanult, azt követően pedig informatikatanárként helyezkedett el egy besztercebányai középiskolában. Az egyik egykori tanárai szerint Kotleba szigorú, de jó tanár volt, aki néha a kedvenc tanítványaival együtt játszott az Unreal Tournament nevű videojátékkal.
2005-ben derült ki a tanítványai számára, hogy Kotleba életének van egy olyan része, amelyről eddig nem tudtak, miután egy csapat, égő fáklyákat tartó nacionalista vezetett végig egy környező település utcáin. Fekete öltözéke szinte ugyanolyan volt, mint a Hlinka-gárdáé, amelyet a második világháború alatt a fasiszta szlovák állam rohamosztagosai alkottak.
Szintlépés
Kotleba hamarosan pártot csinált az akkor már létező Szlovák Testvériség nevű nacionalista csoportból, amely a 2006-os országos választásokon 0,16 százalékot szerzett. A bíróság még ugyanabban az évben feloszlatta a pártot, Kotleba pedig egy rövid időre kiszállt a politikából, bár ez az időszak sem volt hisztériától mentes a sajtó részéről.
Kotleba „KKK – angol divat” néven nyitott ruhaboltot, és ugyan a három K betű a névben Marian szerint a három Kotleba fivért akarta szimbolizálni, ám a média képviselői nehezen tudtak elvonatkoztatni a Ku Klux Klantól. Főleg nem bírták elviselni, hogy a boltban szélsőjobboldali szimbólumokkal díszített pólókat és pulcsikat árultak. Ezalatt Kotleba és társai továbbra is a betiltott Hlinka-gárda egyenruhájára hasonlító öltözékekben jártak, és „szép, fehér napot” kívánva köszöntötték egymást, ami szintén borzolta az erre érzékenyek idegeit.
2010-ben új pártjával, a Mi Szlovákiánk Néppárttal (ĽSNS) indult a választásokon, de még nem sikerült akkor, illetve 2012-ben sem sikerült 2 százalék feletti eredmény elérnie. Kotleba belátta, hogy kicsit „finomítani” kell az üzenetet, ezért a fekete egyenruhákat lecserélték zöld, pártlogós ingekre.
A a szlovák választók a cigányokkal szembeni fellépésre már sokkal fogékonyabbak voltak egy olyan országban, ahol a 400 ezer roma jelentős része kirekesztette magát a társadalomból, nincs munkahelye, illetve magas körükben a bűnözés, ami növeli a társadalmi feszültséget, a többségi társadalom ellenérzéseit.
Kotleba kemény, határozott hangnemet ütött meg, azt hangoztatva, hogy kiáll a tisztességes emberek érdekeiért, akiket nemcsak a politikai maffia, hanem a „cigány paraziták” is kihasználnak, ő azonban megvédi őket a gazdasági korrupciótól és a cigánybűnözéstől egyaránt.
Váratlan siker
Amikor 2013-ban új elnököt kellett választani a Besztercebányai kerület élére, mindenki azt hitte, hogy a regnáló elnök, Vladimír Maňka, a Smer politikusa simán győzni fog. Maňka azonban elszámolta magát. Nem fordított időt a kampányolásra, azt gondolta, hogy az elmúlt évek munkája, amelyet nemcsak a megye elnökeként, de európai parlamenti képviselőként is elvégzett, elegendő lesz a szavazók megnyerésére.
Az első választási fordulóban valóban így is tűnt, hiszen csak 600 szavazat hiányzott a biztos többséghez, és Kotleba 21 százalékkal le volt maradva. A szélsőjobboldali politikus viszont azt tette, amit előtte senki: elment a környékbeli falvakba, találkozott az emberekkel és arról beszélt nekik, hogy a tisztességes emberektől mindenki lop. A második fordulóban Kotleba elvitte a szavazatok 55 százalékát és legyőzte Maňkát.
Kotleba nem feledkezett meg a választási ígéreteiről. A zöld inges párttagok különleges őrjáratokat indítottak a cigányok lakta településekre, hogy megelőzzék a cigánybűnözést, és ezekről az akciókról szórólapokon is megemlékeztek.
Besztercebánya megye újonnan megválasztott első emberének egyik első dolga volt, hogy a hivatalának épületéről levetette az uniós zászlót, és a zöld inges embereit állíttatta a bejárathoz biztonsági őrnek.
Az iskoláknak azt javasolta, hogy az „emberi jogokról és toleranciáról” szóló programok helyett szervezzenek szépségversenyeket a lányoknak. Szerinte ugyanis ezzel a lányok megtanulják, hogyan viselkedjenek hölgyként, és hogy vannak, akik még értékelik a női méltóságot és lelki szépséget.
Egyes iskolák meg is fogadták az ajánlást.
A 2016-os parlamenti választásokon a felszínen puhább, de a valóságban fajvédő üzenetek mellett új elemek is bekerültek a kampányba. Az ĽSNS például ifjúsági sportklubokat támogatott, az adomány összege pedig több esetben is 1488 euró volt. Aki nem tudná, ez a fehér nacionalisták és fajvédők egyik kedvelt számkódja, amelyben az első tag a David Lane által dekralált „14 szóra”, a 88 pedig a Heil Hitlerre, mivel az ABC nyolcadik betűje a H. Időközben Közép-Európában változott a politikai retorika és egyre erősebbé váltak az iszlámellenes hangok, ez segített az ĽSNS-nek is, amely végül 8 százalékot szerzett a választásokon.
Ezek után joggal remélhette azt Kotleba, hogy 2017-ben újrázni tud a megyei választáson is, de tévedett. Kihívója Ján Lunter üzletember volt, akinek marketing kampány ellensúlyozni tudta a nacionalista üzeneteket.
Tünet, nem diagnózis
Kotlebát a besztercebányai vereség nem tántorította el a politikától, annyira nem, hogy idén márciusban elindul a szlovák elnöki címért.
A várható veresége azonban nem feltétlenül nyugtathatja meg azokat, akik a szlovák szélsőjobb visszaszorulására számítanak.
Bár a Guardian újságírója szeretett volna beszélni magával Marian Kotlebával is, de ő nem volt hajlandó erre. Helyette Milan Uhrík parlamenti képviselőt küldte, aki Besztercebányán a helyettese volt.
Uhrík többször is visszautasította, hogy akár Kotleba, akár a pártja „rasszista vagy fasiszta” lenne, és az interjú azt viszont hangsúlyozta, hogy a „diszkrimináció igazi áldozatai továbbra is a fehér szlovákok”.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
