Alig néhány napja rakta ki Igor Matovič szlovák pénzügyminiszter panaszát a közösségi oldalára (majd szedte le villámgyorsan onnan), hogy miközben Magyarország száguld, mint egy rakéta, Szlovákia olyan, mint egy hátul kullogó szegény rokon, már jött is az örömhír: Szlovákia vezet a visegrádi négyek versenyében! Persze nem a külföldi tőke beáramlásában, hanem valami egészen másban.
A sors néha úgy vesz elégtételt, hogy közben vág egy grimaszt. Éppen aznap helyezték végső nyugalomra Jozef Tomko bíboros földi maradványait a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban (akinek a felvidéki magyar katolikusok többek közt az egyházmegyék átszabását, magyarul leszalámizását köszönhetik), amikor az Euractiv portál szlovák kiadása hírül adta, hogy „Szlovákia vezet a szivárványos jogok versenyében a visegrádiak között”.
Végre valamiben, tört ki sok emberből az elégedett sóhaj. Vagy nem. Az is lehet, hogy káromkodtak egy cifrát, mert hát ettől nem lesz olcsóbb a kenyér.
A főpapot búcsúztató szentmisén természetesen jelen volt az államfő, a kormányfő, a parlament elnöke és sok más notabilitás, míg a dóm előtt-körül jókora tömeg ácsorgott. Közülük nyilván nem sokan olvasták aznap a szívmelengető szivárványos hírt, különben vegyes érzelmekkel viselték volna a kegyeleti aktust. Így talán azon sem sokan törték a fejüket, vajon Čaputová számára mi lehetett ezen a napon fontosabb: főhajtás a szlovák katolikus egyházfő államépítő munkája előtt, vagy az LMBTQI „közösség” érdekében végzett személyes feladatvállalás fölötti elégedettségnek az érzete. (Előbbi gyümölcse beérett: fogy a felvidéki magyar katolikus, utóbbi be fog érni: egyre többen húznak magukra szivárványos bugyogót.)
Vajon megfordult-e az államfő fejében, mekkora ellentétben áll a szlovák államiságnak (ezen belül a katolikus klérusnak) a kisebbségi jogokat elnyomó gyakorlata a genderideológia diktálta jogok „kiteljesedésével”.
Mert a kisebbség (mint mondják előszeretettel a neoliberálisok), az kisebbség, bármilyen egyedekből áll össze. Persze, szerintük leginkább akkor pátyolandó, ha a „divatos” nemi kisebbséget értjük alatta. Ugyanilyen megkülönböztetett figyelem nem dukál például az őshonos kisebbségeknek, azoknak, akik pechjükre idegen országban születve más nyelven dicsérik az urat, mint a többség. Lehet, hogy a fenti összehasonlítás meredek? Csak látszólag.
Az Euractiv cikke ugyanakkor érdekes részleteket árul el.
Eszerint a V4-ek közül legrosszabb a szivárványos kisebbség helyzete Lengyelországban (a Szivárványos Európa indexe szerint 13%), ahol egyértelműen terjed a „homofóbia“.
Magyarországon tavaly „homofób törvényt fogadtak el, amely tiltja az LMBTQ-tartalmakat az iskolai tananyagban, gyermekfilmekben és reklámokban“ (állítják ezt a gyermekvédelmi törvényről, amelyet képtelenek a nevén nevezni). S láss csodát! Hiába szaladt az Európai Bizottság feljelenteni Magyarországot és Lengyelországot az Európai Bíróságon, Csehország mégis rosszabb osztályzatot kapott a szivárványos index versenyében. Hogy pontosak legyünk: a Szivárványos Európa nevű intézmény májusi jelentése szerint, amely „az európai kisebbségek“ jogegyenlőségét értékeli.
A mutató ugyanis, amely szerint rangsorolják az országokat, csak azt veszi figyelembe, milyen kisebbségi (természetesen LMBTQ) jogokat tartalmaz az adott országok jogrendje.
Magyarországon például a Szivárványos Európa mutatója szerint jobb a helyzet (30%), mint Csehországban (26%), mivel Magyarországon az azonos neműek élettársi jogai szinte vetekszenek a házastársak jogaival. Lehet, hogy Csehország ellen is lépni kellene, Jourová asszony?
Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, a szivárványos jogok egyik élharcosa és a Magyarország elleni keresztes hadjárat egyik arkangyala ugyanis meglepődött az eredmény láttán.
„Mindig úgy hittem, hogy Csehország nagyon liberálisan viszonyul a szexuális kisebbségekhez“ – nyilatkozta, alig palástolva döbbenetét.
Ami azért is különös (mármint a döbbenet), mert ő felel az Európai Bizottságban az emberi jogok és az európai „értékek“ betartásáért. Ez arról árulkodik, hogy a biztos asszony nem áll a feladata magaslatán, ha még a saját országának helyzetével sincs tisztában.
Ez persze mit sem von le a szlovák „siker“ értékéből (34%). A szivárványos szervezet ugyanis elismerően értékelte a szlovák egészségügyi minisztérium pozitív hozáállását a nemváltáshoz. Eszerint a transznemű emberek nem kötelesek sterilizációnak alávetni magukat nemváltáskor.
Apró szépséghibája a dolognak, hogy a minisztérium a konzervatív képviselők tiltakozására a törvénytervezet tárgyalását visszavonta.
Így lehet, hogy jövőre ugrik az elsőség, és Szlovákia lecsúszik valahová Románia (18%) vagy Ukrajna (19%) szintjére.
A legvalószínűbb persze, hogy a szlovák polgárok a liberális–konzervatív csatározás (ami miatt az ország szinte kormányozhatatlanná vált), a hagyományos és a „progresszív“ értékrendek birkózása és az oroszok hergelése helyett inkább azt szeretnék, hogy kevésbé döngölje földbe őket a létbizonytalanság réme.
Szívesebben vennék, ha Szlovákia a gazdasági növekedésben, a kevésbé elbaltázott külpolitikában és még számtalan dologban teljesítene jobban, mint a „szivárványos“ témákban,
amelyek csak a pozsonyi várdombon és a Grassalkovich-palota kertjében fontosak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
