A Heger-kabinet bukása után alig néhány nap kellett, hogy az ügyeletes rettegők úgy igazán beinduljanak.
A 2012 és 2022 közötti időszak fényében az még valahol érthető is, hogy Fico visszatérésétől féltik az országot. A Smer-SD és a párt köré csoportosuló slepp valóban saját magán-kifizetőügynökségének tekintette az országot és úgy nyúlkált az államkasszába, mint más a saját hűtőjébe.
Az ugyanakkor még a sokat látott politikafogyasztó számára is meglepő lehet, hogy Fico visszatérése kapcsán az ügyeletes rettegők legnagyobb félelme nem az, hogy Ficóék megint mindenféle káeftékbe és kiskamrákba talicskázzák ki az állami vagyont.
Nem, nem. Orbán Viktor, a rettenetes diktátor személye ólálkodik itt a háttérben – mesebeli farkasként (lásd még: Orbán in fabula).
Ezúttal Milan Nič-csel, a Német Külkapcsolatok Tanácsának szlovák tagjával készült Pravda-interjúból derül ki, ha Ficóék újra kormányra kerülnek, nem csak az államkincstár kerül veszélybe, de az ország európai elköteleződése, a Kijevvel ápolt baráti viszony, sőt (és a lóláb ezen a ponton rúgja orrba a gyanútlan olvasót) még a Magyarországgal ápolt viszony is.
Kis-Magyarország nem ország…
Nič ugyanis azt találja mondani, egy előrehozott választások esetén előfordulhat a forgatókönyv, hogy az új kormány „nem csak a külpolitikai irányultságát fordítaná meg Szlovákiának, de a Magyarországgal való kapcsolatok fejlődésének” is új irányt szabna. Azt már a nagy tudású politológus nem fejti ki, miért baj az, ha a szlovák és a magyar kormány, két szomszédos, uniós tagállam szorosabbra fűzi a kapcsolatokat, de a sokat próbált olvasó pontosan tudja, mi baja Ničnek ezzel a helyzettel. ORBÁN!
Később arról beszél, az
Európai Uniónak minden olyan tagállamára figyelni kell, amely Orbánnal „oroszpárti tandemet alakíthat”.
A lózungokkal teli interjúban előkerül a szokásos „Magyarország elszigetelődött” és a „budapesti oroszpárti kormány” panel is. Nič szerint Németországban kitüntetett figyelem kísérik majd az előrehozott választásokat, hiszen Berlinben attól tartanak, Ficóék sikerével
Szlovákiából Kis-Magyarország válhat.
Bár ezt mi sem bánnánk, Nič itt nyilvánvalóan nem arra gondol, hogy a magyar kormány feje fehér lovon kel át a komáromi Erzsébet-hídon. A „szakember” azt állítja, Fico olyannyira partvonalra került az Európai Unió főáramában (mintha ez önmagában baj lenne?! – szerk. megj.), hogy bármilyen kormánykoalíció is alakul az ő részvételével, az ab ovo csak extrém lehet.
A Heger kormány egy sikere? Egy?! Sok!
Nič kincstári elfogultságának újabb példáját adja, amikor az újságíró arról kérdezi, a megbukott kormány külpolitikai eredményei közül ki tudna-e emelni akár egyet is. Az interjúalany erre közli, egyet nagyon nehéz, ugyanis olyan sok van belőle, hogy a bőség zavarába esik az egyszeri elemző. Szerinte a kormánynak Zuzana Čaputová segítségével (!) számos ponton sikerült erősítenie az ország külpolitikai kapcsolatait.
A mainstream narratívák visszaböfögésének bingójában külön pluszpont jár azért, hogy a szakértőnek még az ország légierejét földhöz szegező, a szlovák légvédelmi-rendszer Ukrajnának való elajándékozásáról a nagy nyilvánosság előtt hazudó Jaroslav Naď honvédelmi minisztert is sikerül alfélen csókolnia. Nič ugyanis azt találja mondani, a kormány sikeréhez (amelynek, s ezt már csak mi tesszük hozzá, összejött a bravúr, hogy alkotmányos többségről jusson el a bukásig) Naď kiváló minisztersége is hozzájárult.
Az elemző, a szlovákokra oly’ jellemző pragmatizmussal, azt is megjegyzi, Németországot bizony lehetne bírálni Oroszországgal szemben tanúsított túlzott puhasága miatt, de
a közép-európai államoknak nem segít, ha túlságosan kritizáljuk Németországot, hiszen „szükségünk van rájuk”, hogy gazdaságilag átvészeljük az előttünk álló időszakot.
Az újságíró kolléga sajnos ezen a ponton nem teszi fel a kérdést, mennyiben módosul a mondat, ha a fenti állításban Németországot egyszerűen Oroszországra cseréljük.
Egészen az interjú legvégéig kell várni arra, hogy Nič a Visegrádi Együttműködést is kritikával illesse, amely szerinte Budapest és Varsó érdekérvényesítési terepe volt. A szakértő, észre nem véve az ordító ellentmondást, kifejti, Szlovákia „naiv és vak” V4-es elköteleződését tudatos nyugat-európai integrációnak kell felváltania. A február 24-e óta történt események megmutatták, naivságból és vakságból valóban nincs hiány.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
