Ünnep volt február ötödike a gútai művészetkedvelőknek, hiszen a felvidéki Dali kiállításának megnyitóját tartották a városi hivatal előcsarnokában. A tárlat két hétig látogatható.
Még a kiállítás megtekintése előtt előszedtem könyveimet, leültem az internethez megnézni, mit írnak, mit írtak eddig Szkukálek Lajosról, így tudtam meg, hogy a felvidéki Dali címmel illették őt, és a világ számos pontján találhatók képei, több országban volt kiállítása, több újságban jelentek meg illusztrációi, igazán sokoldalú művész, aki vidáman tekint az életre. Jelenleg a Megyercs melletti Violínban él, távol a világ zajától, a természet közelségében.
Szinte minden róla szóló írásból a szabadság és az élet iránti szeretete tükröződik, ezt tökéletesen adják vissza a képei is, vidám színek és a szépség maga jellemző a most kiállított képekre.
A megnyitón felléptek a Gútai Művészeti Alapiskola diákjai. Mayer Jánostól, az Adamis Anna Városi Művelődési Központ igazgatójától megtudtuk, a művésznek már 1999-ben is volt nagysikerű kiállítása városunkban. A kiállítás résztvevőit és a festőt Halász Béla polgármester is köszöntötte, aki kifejtette, örömmel tölti el, hogy ilyen sok kulturális esemény van Gútán, és érdeklődnek iránta az emberek.
Peczár Károly a tárlat kurátoraként a művész és a művészet kapcsolatáról beszélt, örömét fejezte ki, hogy részese lehet ennek a mostani kiállításnak, az installációkor megállt egy-egy mű előtt és elgondolkodott rajta, mit akart a képpel a festő mondani, de nem az ecsetvonások a fontosak, hanem az, ki áll az ecset mögött. Mint mondta, amikor készült, megkérdezte Szkukálek Lajost miről beszélhetne a megnyitón, kapott néhány írást, néhány gondolatot, amelyek közül egy a művészre jellemző idézetet választott ki:
Általában úgy definiálnak engem, hogy Szkukálek a festő, de én magamat már nem. Az ember identitását nem határozhatja meg a hivatása. Az ember maga a teljesség. A mindenség. Már nem érdekel a pályám, a sikerek. Az élet pedig egy végtelen játék. Elrontom?! Újrakezdem! De mindenből tanulok. Én egy boldog, szabad ember vagyok.”
Az alkotó, Szkukálek Lajos is jelen volt a tárlat megnyitóján, akitől megtudtuk: voltak olyan időszakai, amikor eldugdosta a képeit, amelyeket jónak talált, nehogy valaki megvegye, „most meg azt mondom, nincs olyan, hogy jó kép, hiszen mindig van jobb, de most már nem dugdosom el őket.” A Gútán kiállított képek egyébként megvásárolhatók.
Ahogy a képeket nézegetem, ahogy ez általában lenni szokás, van, ami tetszik, van, amit szívesen kiakasztanék a falamra, van olyan, amit kávézgatás közben szívesen nézegetnék egy kávézóban, aki a szépet szereti, könnyen megtalálja ezen a kiállításon.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
