A budapesti Café Francescóban szeptember 29-én, kedden Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója és Szentkirályi-Tóth Kata, a segélyszervezet nemzetközi koordinátora beszélt a Katolikus Karitász ugandai iskolaépítési terveiről és a nemzetközi segítségnyújtás fontosságáról.
Iskolaépület, kollégium, valamint higiéniai létesítmények épülhetnek a jelenleg nagyrészt a szabadban, szaharai környezetben, ritkásan álló fák árnyékában tanuló 176 gyermek számára Uganda egyik legszegényebb térségében.
A Katolikus Karitász húszezer dollár értékű iskolai fejlesztéssel járul hozzá a Karamoja régióban, a helyi egyházmegyei karitász fenntartásában működő Comboni Szent Dániel Óvoda és Általános Iskola körülményeinek javításához – adta hírül a Katolikus Karitász július 12-én.
A Café Francescóban zajlott – immár századik – podcastbeszélgetés moderátora, Gál Petra a kezdeményezés hátteréről, az ötlet eredetéről érdeklődött a vendégeitől.
Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója elmondta, hogy a segélyszervezet már számos nemzetközi programban részt vett, de ezek mindig katasztrófahelyzetekhez kapcsolódtak, fejlesztési program még soha nem indult. „Ez utóbbi jellemzője, hogy létrehozunk valamit, jelen esetben változást kezdeményezünk a globális Dél országainak egyikében, egy afrikai ország, Uganda karitászszervezetével közösen. A stratégiánk része ez, hiszen a mi felelősségünk is, hogy ebben a térségben tudunk-e változtatni a körülményeken.”
Iskola a fa alatt
A Caritas Ugandával egy szakmai konferencia alkalmával vette fel a kapcsolatot Szentkirályi-Tóth Kata, a Katolikus Karitász nemzetközi koordinátora. Kata a Caritas Internationalis által szervezett egyik workshopon találkozott Hellen Chanikaréval, a Caritas Uganda programkoordinátorával. Csak rövid idejük maradt a beszélgetésre az együttműködés lehetőségeiről, a repülőtérre igyekezve Kata lejegyezte a legfontosabbakat, s a füzetébe felírta: „a gyerekek a fák alatt tanulnak”. Hazatérve beszámolt erről a Katolikus Karitász vezetőségének, akiket megérintett az ügy.
A szóban forgó iskola Uganda északkeleti részén, a Karamoja régióban Lokiteded településen működik, a 176 tanuló megfelelő iskolaépület hiányában többnyire a szabad ég alatt, fák árnyékában vesz részt az oktatásban.
Az iskolába hét-nyolc kilométer távolságból járnak be a gyerekek, de számukra csak ott van lehetőség angolul, Uganda hivatalos nyelvén tanulni, s ez döntő, hiszen a lakosság csak az adott térségre jellemző törzsi nyelven beszél.
Karamoja régió Uganda fővárosától, a Viktória-tó közelében elhelyezkedő Kampalától mintegy ötszáz kilométerre északra helyezkedik el, ebben a szavannai környezetben közel másfél millió ember él. A karamodzsong egy félnomád nép, a családok faváz szerkezetű sárkunyhókban laknak, fő terményeik a cirok és a köles, kecskéket, teheneket tartanak.
Az iváshoz, főzéshez és tisztálkodáshoz szükséges vizet távoli víznyerőhelyekről, kannákban hordják ide és a környező otthonokba.
„Szeretnénk egy kicsit a jövőt is formálni Ugandában” – folytatta a Katolikus Karitász igazgatója, vetített képeken mutatva be a szavannai élet és az iskola valóságát. A „konyha” néhány edény, egy tűzrakóhely az egyik fa közelében, a legközelebbi kút körülbelül egy kilométerre van – nyolc kilométeren belül nincs másik.
A helybeliek sok esetben kisebb tavakból merítenek és hoznak maguknak vizet, amely jellegzetesen sárgás színű, szennyezett. Kata elmondta, hogy ezt a sárgás vizet a gyerekek is isszák, gyakran meg is betegednek tőle.
A több órás gyaloglás során pedig erőszaknak, zaklatásnak és más visszaéléseknek lehetnek kitéve, ezért sok család nem meri rendszeresen elengedni őket. A lokitededi iskolában tanuló 176 diák közül csak 44 lány.
Zagyva Richárd elmondta, hogy a fejlesztés háromoldalú projektmegállapodás keretében történik: a Katolikus Karitász fejlesztési partnerként, a Caritas Uganda felügyeleti és koordináló partnerként, a Caritas Moroto Services pedig helyi megvalósítóként vesz részt a munkában. (A Moroto egy vulkáni eredetű hegycsoport a kenyai határ közelében, amelynek legmagasabb pontja meghaladja a háromezer métert, a Karamoja régió központjában lévő város is a hegyről kapta a nevét – a szerk.)
„Tehát nem adományozásról van szó, hanem egy kidolgozott programról, konkrét tervekről: nemcsak a két osztálytermes iskola felépítéséről, hanem például egy kút kialakításáról is, hiszen főzni, mosni kell, a gyerekeket meg kell tanítani a higiéniára, kézmosásra, növényeket locsolni, gondozni” – fejtette ki a karitászigazgató.
Utóbbira van példa egy másik településen, ahol mintegy harmincféle növényt termesztenek. „S ha van víz, akkor létesülhet egy kollégium is – például a lánygyerekeknek. Megújulnak az illemhelyek (latrinablokkok) is, ahol jelenleg nincs kézmosási lehetőség.”
Örömünnep után szülői értekezlet
A Katolikus Karitász képviselői a Café Francescóban meghatottan beszéltek az ugandai fogadtatásról. A négymilliós fővárosból, Kampalából – ahol a helyi püspöki konferencia és a karitász képviselői nagy örömmel várták a magyar delegációt – ötszáz kilométeres út vezetett az iskola közelébe. A terepjáróból kilépő magyar–ugandai delegációt a tanulók szülei várták, közel százan, akik gyalog jöttek ki eléjük; már csak egy kilométeres gyaloglás volt hátra, s ezt az útszakaszt a helybeliek dalolva, táncolva tették meg, közrefogva a vendégeket.
„A megérkezésünk örömünnep volt számukra – folytatta Zagyva Richárd –, beöltöztettek bennünket a helyi pásztorviseletbe (a férfiakat például a naptól védő, pokrócszerű köpenybe, amelyet az érdeklődők a Café Francescóban fel is próbálhattak), körbetáncoltak, aztán leültünk egy hatalmas fa alá, hogy e különleges szülői értekezlet keretében megbeszéljük az iskola ügyeit.”
Az iskolaépítésben, -fejlesztésben a lelkes és elkötelezett helybeliek is részt vesznek, akik elmondták, hogy a gyerekeikért mindent meg fognak tenni. „A szülők a projekt részeként megfelelő bérezésben is részesülnek majd, s a továbbiakban beosztják egymás közt, hogy ki tartja tisztán az épületeket” – vette át a szót Kata.
Az építkezéshez is vízre van szükség, ehhez várni kell a csapadékosabb időszak beköszöntére. A szakemberek szerint az első lépés, az iskola felépítése fél év alatt megvalósuhat.
A felemelő személyes ugandai élmények után Zagyva Richárd megrendítő valóságokról is beszélt:
Láthattam az életterüket is a kunyhóikban, és azt, hogyan főzik a mindennapi ételt kölesből, cirokból.
Amikor hazavittünk autóval két leánygyermeket az iskolából, megértettük, hogy ezt a hét kilométeres utat ők mindennap megteszik – gyalog, oda-vissza.
Aztán megdöbbentő volt szembesülni a gyermekeit egyedül nevelő anyák helyzetével is, akiket – férjük nélkül – már nem tekintenek a helyi közösség teljes értékű tagjainak. Van olyan édesanya, akik a gyermeke taníttatását a szavannán található fadarabok begyűjtésével-feldarabolásával és eladásával biztosítja.
Megrendítő és felemelő
Felemelő számunkra, hogy segíthetünk az itt élőknek, valamint felemelő volt megtapasztalni a helyi egyházmegyei karitászmunkatársak és a püspök elkötelezettségét is.”
Kata számára meghatározó élmény volt, hogy mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták őt a helybeliek, ugyanakkor még mindig nehéz feldolgoznia azt a kontrasztot, ami az ottani gyerekek kiszolgáltatottsága, például az említett két iskoláslány életkörülményei és a saját, biztonságos helyzete között fennáll.
„Akkora nagy lelkiismeretfurdalással még soha nem zuhanyoztunk le, mint a nap végén, ott a szálláson – vette át a szót Zagyva Richárd. –
A beszélgetés során szó volt a nemzetközi szolidaritás fontosságáról is. Zagyva Richárd így fogalmazott: „A Karitász felelősséget vállal a peremre szorult emberekért, ezt Ferenc pápa is nagyon hangsúlyozta és része az Egyház szociális tanításának. Ott voltam Rómában azon a karitászközgyűlésen, amikor a Szentatya azt üzente, hogy minden perifériára szorult célcsoportot, embert, közösséget találjunk meg, ne csak azokat, akiket már ismerünk.
Ez nemzetközi elkötelezettséget, fejlesztéseket is jelent amellett, hogy természetesen a Katolikus Karitász itt, Magyarországon végzi a szolgálatának szinte száz százalékát. Engem személyesen is megérintett az ugandai projekt, ahogy azt már említettem, amellett, hogy számos hazai programunk is a szívügyeim közé tartozik és persze minden projektünk egyenlőképen fontos.”
Kata hozzátette: „Hosszú távon szeretnénk az ugandai iskola mellett állni és segíteni.”
A beszélgetés végén Zagyva Richárd elmondta, hogy az ugandai projekt következő lépéseinek támogatásához magánemberként és vállalkozásként is lehet csatlakozni. „Kevés támogatásból, összefogással jelentős eredményeket lehet elérni. Gondoljunk csak arra, hogy egy ottani gyermek harmadévnyi tandíja körülbelül tízezer forintnak megfelelő összeg, s hogy ezért a szüleiknek sokat kell dolgozniuk.”
A karitászigazgató megköszönte az eddigi adományozók nagylelkűségét. „Örvendetes, hogy a nyár óta több adomány is érkezett erre a célra. Azt látjuk, hogy ez az ügy sokakat megérintett.”
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
