A Blikk beszélt azzal a férfival, aki rányitotta az ajtót a meggyilkolt színészre, és a véres fiára. Szilágyi István felesége, Humenyánszky Jolán a tanúk elmondása szerint zokogva szaladt reggel fél nyolc után néhány perccel a házuk melletti kisboltba, ahol kérlelte a dolgozókat, hogy segítsenek neki, mert a fia, Péter bántja a férjét, és attól fél, hogy megöli. A bolt tulajdonosa hívta a mentőket és a rendőrséget, míg az egyik vevő, Sándor úgy döntött, nem vár a hatóságokra, megpróbál segíteni.
„István a földön feküdt, súlyos fejsérülései voltak, oda sújthatott le a fia egy kalapáccsal, talán többször is. Lehajoltam hozzá, szólongattam, de nem is tudom, élt-e még. Csak nézett előre, majd hirtelen matatni kezdett valamit. Megijedtem, hogy bántani akar vagy újra nekiesne az apjának, ezért megszólítottam. Elindult felém és átöleltem, hogy lefogjam a kezét. Akkor láttam, hogy csupa vér mindene, az én kabátom is akkor lett véres”
– emlékezett vissza a férfi, aki a színész fiát az ágyon ülve találta.
Tízpercig tartott, amíg megérkeztek a rendőrök, addig a férfi tartotta szóval az apagyilkost.
„A régi sérelmeit hajtogatta, hogy az apja húsz éve eltörte a hátát és hogy mennyit bántották őt korábban. Próbáltam nyugtatni, majd megérkeztek a rendőrök, és engem Szilágyi feleségével együtt bevittek kihallgatásra. Jolika nyugodt volt a kocsiban, lehet, sokkot kapott vagy fel sem fogta, mi történt. Úgy terveztük, mi ketten együtt jövünk haza, de Péter őrjöngeni kezdett a rendőrségen, alig lehetett lefogni, mintha valami rohama lett volna, ezért Jolika még maradt”
– idézte fel.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
