A cím direkt manipulatív, mert a szerző nem a Szikra Mozgalom tagja, hanem a baloldal és a liberalizmus között vergődő egykori blogger (természetesen engem ktiltott a kommentelésből évek óta, dehát ez jó is így). Amolyan tipikus ballibbantka, de mégis az értelmesebb fajtából. Mégis amiról ír, az a leginkább a szikrás minipártra igaz mint utalás.
A szerző korrekten leírja mi is az igazi választóvonal a magyar politikában:
- van egyrészt a rendszerpártiság, ez “a magyar progresszió nagy hagyománya”, amit képviselt a 2010 előtti Fidesz, s amit ma is képviselel MZP és más “kiábrándult fideszesek”, az MSZP, a DK, a Momentum – ennek lényege a szerző szavaival az a hit, hogy a Nyugatot univerzális érvényű értékközösségnek, egyúttal történelmileg példátlanul sikeres társadalmi-gazdasági-politikai modell, amihez képest Magyarország egy alapvetően a Nyugathoz tartozó, de fejlődésében megrekedt ország, melynek történelmi hivatása a felzárkózás a Nyugathoz,
- s van a rendszerkrtikusság, ezek az eredeti LMP és Jobbik, a 2010 utáni Fidesz, most meg még a Mi Hazánk és a Szikra – ennek lényege a zelőbbi teljes tagasása, azaz nincs Nyugat, s ha van is, az nem értékközösség, az általa kínált társadalmi modell pedig semmiképpen sem a történelem betetőzése, hanem ennek a modellnek a lényege az elnyomás, az egyenlőtlenség, a kizsákmányol – tehát Magyarország jelenlegi helyzete nem egy átmeneti fejlődési fázis, hanem funkcionálisan rögzített szerep, s a progresszió elfogadása így nem más mint önbecsapás, öngyarmatosítás, az ország kizsákmányolásának ideológiai megalapozása.
Mindebből következően, az egyik narratíva szerint a 2010 óta regnáló Orbán-rendszer “árulás, Magyarország történelmi küldetésének szabotálása, egy fontos pillanat elmulasztása, egy talán soha vissza nem térő alkalom elvesztegetése”, míg a másik szerint “az ország tényleges helyzetére adott adekvát válasz, a félperifériás helyzetből való menekülés, az ország önrendelkezésének visszaszerzése irányába tett lépéssorozat”.
Ez így egy teljesen korrekt elemzés. Persze ezt egyik oldal törzsszavazója se fogadja el, a fideszes törzszavazó szerint az ellenoldal “hazaáruló, idegenszívű”, míg az ellenzéki törzszavazó szerint meg a Fidesz működése leírtható a “korrupció, lopás” szavakkal. Miközben mind a kettő marhaság. Az igazi alap az, amit a szerző is leír: két teljesen eltérő világnézet, világértelmezés.
A szerző is gyorsan bekerülhet a “fideszes ügynök” szerepébe ezzel a szövegével, mely elutasítja a szabványos ballib kánont. Ezt érzékelteti is: “Innen adódhatnak azok a zavarbaejtő és dühítő élmények a nagy hagyomány hívei számára, amikor azt látják, hogy Orbán hívei és a progresszív nagy hagyományt elutasító ellenzékiek nagy egyetértésben kritizálják a számukra legszentebb értékeket.”. Persze ez a fideszes táborban is előfordul, ellenkező előjellel, bár tény: ott ennek ereje gyengébb.
Az amit én azonban sose értek meg – s ezért is ez a címe írásomban -, hogy milyen mágikus erő készteti a rendszerkritikusokat a rendszerhűekkel való összefogásra. S itt nyilván nem a rendszerhűvé lett Jobbikról és LMP-ről van szó, hanem mondjuk a Szikra mikropártról. Hanem mondjuk a Szikráról.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
