Ha a politikusaink baromira töketlenek és nem bírják elkergetni ezt az embertelen rezsimet, nekünk kell a kezünkbe venni a sorsunkat és megvédeni a hazánkat! – Az orbáni fasisztoid vezér szavai mérgezőek.
Perintfalvi Rita: Máris tolják a szennyet a nácik, nem elég nekik a kétharmad!
A katolikus teológus közösségi oldalán jelentette be, hogy egy kormányellenes, radikális „bázisközösséget” alapít.
„(…) Máris tolják a szennyet a nácik, nem elég nekik a kétharmad. Hát akkor én bejelentem, hogy bázisközösséget alapítok! Egy ellenálló bázisközösséget, egy radikálisat! Ami nyitott mindenki felé, akár hívő, akár kiábrándult hívő vagy éppen vállaltan ateista” – írta Perintfalvi Rita Facebook-oldalán. A teológus szerint a kezdeményezéséhez már csatlakoztak a Felszabtér közösség tagjai, de a célja egy olyan közösség felépítése, amely mindig keresi a civil ellenállás lehetőségét!
„Építsük fel az ellenállást! Találkozzunk, beszélgessünk, gondolkozzunk rendszeresen együtt! Velem tartotok??? (…) Ha a politikusaink baromira töketlenek és nem bírják elkergetni ezt az embertelen rezsimet, nekünk kell a kezünkbe venni a sorsunkat és megvédeni a hazánkat!” – olvasható a bejegyzésben.
Tordai Bence: Egyszerűen szembejött a történelem
„Kesersavanyú legfeljebb” – ezt mondta Tordai Bence az ATV kedd eseti műsorában, mikor arról kérdezte Rónai Egon, hogy keserédesnek tartja-e a saját egyéni választókörzetében aratott győzelmét.
„Több millió embernek okoztunk csalódást, köztük magunknak is.
Az egyetlen mentségünk, hogy a legjobb szándékkal és teljes erőbedobással csináltuk azt, amit, de nyilván elkövettünk kollektíve egy csomó hibát” – fogalmazott Tordai.
A Párbeszéd politikusa szerint az ellenzék kihozta a maximumot a helyzetből, „egyszerűen szembe jött a történelem, meg szembejött a Fidesz propagandagépezete”. A választási vereség szerinte azon múlt, hogy kitört a háború és Orbánék megtaláltak egy hazug, de jól működő üzenetet: azt, hogy ők garantálnák a békét, az ellenzék pedig a háborúba vinné az országot.
Négy vagy nyolc éve, ha lett volna összefogás, nyertünk volna – véli Tordai, aki szerint sem a rezsicsökkentés, sem a migránsellenesség nem tudott olyan zsigeri félelmeket működésbe hozni, mint a háború.
Amikor Rónai Egon arról kérdezte, hogy kettészakadt-e az ellenzék a választási vereség után abban a kérdésben, hogy Márki-Zay Péter felelőssége-e ez az eredmény Tordai azt mondta: „Valóban van egy véleménykülönbség”. Szerinte ugyanakkor vigyázni kell a hatpárti szövetségre. A pártvezetők megegyeztek abban, hogy együtt maradnak, megtartják a szövetséget, „annál is inkább, mert a következő hónapok nagyon forróak lesznek”.
A Fidesznek a fejére omolhat a saját rendszere, mert a rezsicsökkentés és az ársapkák rendszere sem fenntartható, ráadásul kimondta az EU, hogy elindítja a jogállamisági eljárást, mondta Tordai.
Jogi értelemben nem, de politikailag meg tud bukni az Orbán-kormány a párbeszédes politikus szerint, aki elképzelhetőnek tartja, hogy egy olyan időszak jön, mint 2006 után, amikor mindenki tudta, hogy a kormányzó erők a következő választást el fogják veszíteni, „már csak meg kellett várni, amíg leketyegett az idejük”.
Lakner Dávid: Megérkezik az első szavazó, akinek patás lábait szőr fedi
„Megérkezik az első szavazó, akinek patás lábait szőr fedi, négy foga kifelé hajlik szájából és koshoz hasonló szarva van. Rám néz, aztán zöld színű plazmacsóvát idéz meg a kezében. Mondanom sem kell: cigány. – Nem tudok számolni, biztos úr, sosem voltam jó semmire, melyik a Fidesz? – karattyolja tökkelütött hangon. Megrémülök, egy szavazólapot csúsztatok felé. – Ez meg mi? – rivall rám. – Papírlap – nyögöm elcsukló hangon. Ő csak néz rám bután. Látszik rajta, hogy még sosem látott semmit a Szkénében. Talán a Szkéné szót sem tudja kimondani. Szeme zöldes színre vált, lába üszkösödik, fekélyes kezével felém nyúl. Ijedten húzom be gyorsan az ikszet, mire bárgyú vigyor jelenik meg az ábrázatán, majd nyit egy dimenziókaput, és távozik.
– Na, új hús, milyen itt nálunk? – vigyorodik el biztostársam. Látom rajta, fideszes. A többiek is azok. Mind fideszesek. Ezek az emberek nemhogy Gombrowiczot nem tartottak még a kezükben, de szedett-vedett ruházatuk alapján gombokat is alig. Talán gombákat gyűjtenek az erdőben, kávét is a kotyogósban főznek, és fogadni mernék, hogy ha azt mondanám nekik, americano, fröcsögve kezdenének nyugatellenes szólamokba. Számukra Brüsszel, Soros, LMBTQ, színház, workshop, kultúra: mind szitokszó. Három foguk van, azt is közmunkán nyerték, vénséges vén arcuk sosem látott micellás vizet, fogalmuk sincs róla, hogyan öltözik fel egy kultúrember. Mert fideszesek. Ezek döntenek az én sorsomról – rémülök halálra, és itt már nem tudom kontrollálni magam, zokogva az asztalra vetem magam. Biztostársam feltehetőleg vigasztalni próbál, üszkös kelésektől tarkított kezét a vállam felé emeli, mire sikoltva a lampionokkal és girlandokkal teleaggatott szegényes terem másik végébe vetődök.
Ám ekkor újabb jelenés idéződik meg az ajtóban. Ez egy három méter magas élő csontváz, felsőtestén páncélszerű ruha van, combcsontjain még rajta van a hús. Két vállra szerelt gránátvetője van, amely lángoló gránátszerű lövedékeket lő ki. Nem is kérdéses: ő a Mi Hazánkra fogja behúzni. – Az ukránok önmagukat lövik, Putyin maga az Isten, s..g h..l – mondja rám nézve, majd követeli, hogy adjam elő a népszavazási ívet. – Négy nem, jól gondolja, igen – mennydörgi. De mondania sem kellett volna, rögtön láttam, hogy ő nem fogja vicces rajzokkal kidekorálni az ívet. Könyörögni kezdek neki, de hajlíthatatlannak bizonyul. Írni ő sem tud, látni rajta, hogy diszgráfiás, diszkalkuliás, diszkográfiájában az utolsó darab egy Edda-kazetta, amit ceruzával addig tekergetett vissza, hogy teljesen szétszakadt benne a szalag. Árad belőle a sörszag, valószínűleg egyenesen a kocsmából jön, majd hazatérve szanaszét veri a családját. És ilyenektől vártuk, hogy Márki-Zayra szavazzanak? – vetődik fel bennem a kérdés. Ekkor sírom el magam másodszor.
Estére már nem maradnak könnyeim, gépiesen húzom be a Fideszre az ikszet mindenkinek. Az utolsó szavazó egy repülő démon, aminek szabályos kerek alakja van, kültakarója az alvadt vérhez hasonló, a fején és az állán tüskék nőttek ki, s mindössze csak egy szeme van. Lilás-pirosas szuperszonikus gömböt lövell ki a szájából, melyet szuperszonikus hullámok gerjesztésével képez. – Fidesz, ne is mondja – köszöntöm rezignáltan. – Dehogy, én gyermekeink jövőjét, a Nyugatot, a kultúrát, a haladást, a Márki-Zay Péterrel kiegészülő hatpárti koalíciót, azaz az LMP-ből, MSZP-ből, DK-ból, Jobbikból, Párbeszédből és Momentumból felálló koalíciót választom, és csak azt sajnálom, hogy a Liberálisok, az Együtt és Bokros Lajos pártja, a Modern Magyarország Mozgalom nincs köztük – válaszolja kulturáltan. Meglepve dörzsölöm meg a szemem, akkor látom, hogy ez nem is egy repülő démon, csak a párom jött meg értem, kinn a Volkswagenben várnak a gyerekek. Gyorsan megszámoljuk a fideszes szavazatokat, és már pattanok is az autóba.
Tanulságos egy nap volt, de most már leveszem a kezem a magyarokról. Ezeknek ez kell. Egyék meg, amit főztek. Vergődjenek az ötvenezres közmunkabérükből. Ezekért tüntettem a Kossuth téren? Ezekért én biztos nem. Nem egy nemzetet képviselünk. Be kell látnom, hogy végleg elfoglalták hazámat, rátették csápszerű karjaikat mindenre, ami valaha szép volt, a mélységbe nézek, mire ők néznek belém, ha köveket felfordítunk a pincében, akkor olyan arcú lények másznak elő, mint ezek. Olyanok, mint egy bántalmazott nő, aki könyörög az újabb pofonokért. Ezeknek nem kell Hiszékeny Dezső, Jakab Péter, Kunhalmi Ágnes, Oláh Valaki. Ezeknek a Fidesz kell. Orbán népe. Orbánarcú, orbángondolatú, orbántudású emberek. Semmi közöm hozzájuk. Csomagolok.”
Ungváry Rudolf: A halálos bizonyosság vágya
Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Az orbáni fasisztoid vezér szavai mérgezőek.
„A demokraták sikertelenségét valamiféle agyhalott választókkal magyarázni kellemes önfelmentés lehet, de totális félreértés. Az ellenzéki értelmiség érvei, vagy a nagypolitika tétjei az Orbán hívők számára nem ezért távoliak. Mindent átfordítanak arra, hogy például most éppen Brüsszel a hibás mindenért. Az ukrajnai háború miatt pedig Amerikát és a megtámadott Ukrajnát hibáztatják. Ezzel az erővel akár Magyarországot is hibáztathatnák, amiért az oroszok beavatkoztak ’56-ban. És hiába például a csődben levő egészségügy élménye! Ez a hívők fejében valahogy nem a rendszer politikai vonásaival kapcsolódik össze.
Feltehetően van valami összefüggés azzal, hogy az ösztönvezérelt, érzelmi, indulati viselkedés minden emberben kisebb-nagyobb mértékben, lassan visszaszoruló védekezésben van az ésszerű, tárgyilagos gondolkodással szemben – és ez rejtélyes módon sokakban valamiféle sajátos sértettségi hajlamot eredményez. Van, akiben erősebben van jelen ez a hajlam, van, akiben gyengébben vagy alig. Aki gyereket nevel, tudja, nem egyszerű megtanulni az ösztönök féken tartását. Az orbáni fasisztoid vezér szavai ezért mérgezőek: ezt a mélyben ott rejlő sértettségi hajlamot lovagolja meg, függetlenül attól, hogy valaki vidéki kisember vagy akadémiai doktor. És (még) sokan vannak, akik ennek áldozatul esnek. 1945 előtt egy Hitlernek, Mussolininek, ma egy Orbánnak, Trumpnak, Putyinnak, Le Pennek. Megszaporodtak.
Csak valószínű, hogy mindannyian úgy éltük meg életünk legkorábbi szakaszát, hogy abban volt valaki biztos pont az életünkben. És lehet, hogy vannak, akik felnőtt korukban ettől az élménytől vezérelve a politikai életben elviselhetetlenebbnek tartanák, hogy ne legyen ilyen mindentől megóvó, biztos – valaki, valami. Ember vagy eszme. Egy következményeiben gonosz, halálos bizonyosság.”
Gréczy Zsolt: Túl sok a fájdalom
MTI/Bruzák Noémi
„Sokan kérdezik tőlem, mit szólok, hogy éltem meg a »választás« éjszakáját? Majd egyszer lehet, hogy tudok róla beszélni, még nincs itt az ideje. Túl sok a fájdalom, és nem is tenne jót, ha elmondanám, amit láttam, éreztem és gondolok mindarról, ami az előválasztás második fordulójában és azóta történt.
Összeomlás ez, de az éjszaka egyik mélypontja az volt, amikor Orbán ellenfélnek nevezte az ukrán elnököt. Azt az embert, akinek hazáját halomra lövik az oroszok. Kórházakat, utcán álló civileket bombáznak szét, gyermekek hullái a tereken. Milliók menekülnek hátrahagyva mindenüket. Zelenszkij segítséget kér, védeni próbálja az európai békét és életet.
És Orbán szavait röhögés fogadja. Ez mélypont. Ez az a pillanat, amikor nincs tovább. A virágok szirmai osszecsukódnak, az amúgy is pusztító éjszakában elsírod magad, hogy mivé lett a hazád. A pillanat, amikor tudod, minden egész eltörött. Amikor magadra zárod az ajtót.
Azt a mondatot tényleg nem lehet érzelmileg túlélni. Látod, hogy súlyos politikai, erkölcsi és gazdasági válságba zuhan a hazád, teszed a dolgod, megköszönve a választók bizalmát, de ezt a váratlanul őszinte és letaglózó mondatot hogyan lehet feldolgozni?Túlélni? Marad a család, a Demokratikus Koalíció csodálatos közössége, az irdatlan munka, és a remény. Próbálok majd reményt adni, de ez a mondat mindent elmond erről a rezsimről és névadójáról. Cudar idők jönnek. Kedves Barátaim, kapaszkodjunk össze.”
Puzsér Róbert: Merengés a romok felett
„Kevés jellemtelenebb politikus létezik Budapest főpolgármesterénél, a Párbeszéd nevű piócapárt társelnökénél, az örökös mamlasznál és hazudozónál – de még ebbe a főváros ellenzéki identitását fenntartani hivatott politikai karrieristába is több tisztesség szorult, mint az egykor és jelenleg őt kitartó szervezetek elnökeibe meg a legújabb kori magyar történelem megrontójába, a harmadik köztársaságot elkúró Gyurcsány Ferencbe s az ő jobbikos jobbágyába, Jakab Péterbe.
Vasárnap este az ellenzéki összefogás csúfos összeomlása után az O1G-koalíció eredményváróján Márki-Zay Péter mellett mindössze két politikus lépett színpadra: Donáth Anna és Karácsony Gergely. Mindössze ők érezték úgy, hogy mégiscsak eleget kéne tenniük a minimum minimumának, s mégiscsak a szemébe kéne nézniük azoknak, akik az ő előmenetelükért és megélhetésükért dolgoztak, az ő hatalmuk kiterjesztéséért kampányoltak – no meg azok szemébe sem ártana belenézniük, akik rájuk szavaztak, ha nem is voltak annyian, ahogy remélték. Mindössze ők hárman tettek úgy, mint akiknek közük van a vereséghez, mindössze ők vállalták fel a legcsekélyebb mértékű felelősséget, ami a politikában létezik.
Az MSZP meg az LMP társelnökei az eredmények hallatán úgy felszívódtak a rendezvényről, mint bárhonnan, ahol valaha is kiállást vártak tőlük: Horn Gyula egykori kormánypártja és Schiffer András egykori zöldpártja a semmibe vezető út utolsó állomásán futott össze s vált eggyé. Két olyan párt négy elnöke oldott kereket a vereség hírének hallatán, amelyeknek egyáltalán nincs szavazójuk, amelyek elnökeit senki nem ismeri, de a következő Országgyűlésben egyaránt frakciójuk lesz – egyikük a Fidesszel közösen üzemeltetett parkolási maffiának, másikuk meg Ungár Péter kapcsolatrendszerének köszönheti ezt.
EZ A KÉT SZERVEZET MA MÁR NEM EGYÉB, MINT BÁRMIHEZ IS GYÁVA, JELLEG ÉS JELLEM NÉLKÜLI MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOK PÖCEGÖDRE.
Felelősséget vállalni? Fellépni a vereség színpadára amellé, aki helyettük szántotta fel az országot és helyettük viselte a sakálmédia aljas támadásait? Ezt a lehetőséget inkább kihagyták.
Jakab Pétert más más fából faragták – ő már a vereség után egy órával minden felelősséget Márki-Zay Péterre hárított, és arról fantáziált, hogy ha az épp elsöprő többséggel megválasztott Orbán Viktort egy hónap vagy egy év múlva elsöpri a népharag, ő készen fog állni, hogy átvegye tőle a kormányzást a maga jól megfizetett, egykori szkinhedekből álló maroknyi csapatával. Nos, Jakab Péter a jelek szerint nem pusztán utolsó, jellemtelen áruló, de egy pszichopátiás hazudozó, akinek van pofája ezt azok után előadni, hogy saját kezűleg verte szét a Jobbik húszszázalékos szavazótáborát, és az egykori nemzeti radikális pártot egy lájkvadász Facebook-oldallá gyalázta le. Jakab Péter az elmúlt hónapokban ott és azt rakott keresztbe Márki-Zay Péternek, ahol és amit csak bírt. Jakab Péter az ellenzéki összefogáson belül és azzal szemben összefogott Gyurcsány Ferenccel, hogy közösen hackeljék meg az előválasztást. Jakab Péter a mélyproli pózolásával meg a primitív hőbörgésével százezerszám taszította el az ellenzéktől a jobboldaliságra fogékony ellenzéki érzelmű választókat. Nem kétséges, hogy Márki-Zay Pétert súlyos felelősség terheli az ellenzéki verségért – ugyanakkor a Gyurcsánnyal még ma is teljes szinkronban mozgó bőrdzsekis parizerkirály szerepe az összeomlásban elvitathatatlan.
A LEGFŐBB FELELŐS PERSZE TOVÁBBRA IS MAGA GYURCSÁNY FERENC.
A harmadik köztársaság elveszejtője most Márki-Zay Péterre mutogat, mondván, hogy nem volt elég jó kapitány. Nos, ebben bizony sok igazság van – a legfőbb hibája kapitányként pedig az volt, hogy megtűrte a hajón őt, Gyurcsány Ferencet, akinek Orbán Viktor egy országot és most már zsinórban négy kétharmados győzelmet köszönhet, aki miniszterelnökként szétverte a baloldalt, azóta meg a roncsok elpusztításán dolgozik, miközben az ellenzék fennmaradó része hiába küzd azért, hogy valahogy kezelje azt a mindent elemésztő erkölcsi válságot, amelyet okozott. Mára oly mértékig elnyerte az országot a Fidesz, hogy Gyurcsány Ferencre többé szüksége sincs. A baloldal halott: Orbán Viktor már a köztársaságot elkúró gazember közreműködése nélkül is könnyedén legyőzné – de persze az idők végezetéig megtartja öttalálatos szelvényét és aranycsináló kabaláját mint történelmi mementót s megingathatatlan biztosítékát annak, hogy Magyarország örökre az övé legyen.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
