A tavalyi év folyamán lánya bukkant rá egy pincében hagyott dobozban Masha Ivashintsova elképesztő méretű fényképhagyatékára. A mintegy 30 ezer fotót tartalmazó gyűjtemény különlegessége, hogy az asszony életében senkinek sem mutatta meg művészetét, így a korabeli Leningrád mindennapjait megörökítő képeket csak most ismerheti meg a közvélemény.
Masha Ivashintsova a második világháború idején született Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) városában. 18 éves korában kezdett el fényképezéssel foglalkozni, majd Leningrádban (ma Szentpétervár) tagja lett egy korabeli földalatti művészmozgalomnak. Élete során számtalan fényképet készített, amelyek többsége a város lakóinak mindennapjait örökítették meg. A hatalmas gyűjteményben azonban felbukkannak személyes fotók is, így találkozhatunk Ivashintsova családjával, barátaival, sőt egy-egy önarcképpel is.
A 2000-ben elhunyt Ivashintsova mintegy 30 ezer negatívot és előhívatlan filmtekercset hagyott hátra egy dobozban, amely felbontatlanul hevert a ház pincéjében – egészen 2017-ig. A tavalyi év folyamán aztán Ivashintsova lánya Asya Ivashintsova-Melkumyan férjével együtt bukkant rá a dobozra.
A képek által rögzített jelenetek között láthatjuk például, amint 1979-ben a városlakók havat lapátolnak a Néva partján, vagy éppen azt, ahogy két férfi kedélyesen beszélget az Anicskov-hídon 1976-ban. Játszóterek, gyermekek, állatok, vidéki tájak és emblematikus épületek is rendre feltűnnek a fotók sorában.
A fényképek különlegessége, hogy Ivashintsova neve korábban teljesen ismeretlen volt az orosz fotóművészetben. Bár az asszony aktív tagja volt a korabeli művészvilágnak és gyengéd szálak fűzték többek között a szintén fényképész Borisz Smelovval, a költő Viktor Krivulinnal és a nyelvész Melvar Melkumyannal (aki Asya édesapja is volt), ő maga sosem publikálta alkotásait. Lánya szavai szerint Ivashintsova „őszintén úgy vélte, hogy hozzájuk [neves férfiismerőseihez] képest ő igencsak halovány, ezért fotóit, napolóit és verseit sosem mutatta meg senkinek soha életében.”
Ivashintsova ennek megfelelően nem is tudott megélni művészetéből. Előfordult ugyan, hogy alkalmi munkákból tartotta fenn magát, de általában munkanélküli volt. A „közveszélyes munkakerülés” azonban illegálisnak számított a Szovjetunióban – akárcsak a korabeli Magyarországon –, ezért Ivashintsova gyakran inkább elmegyógyintézetekben élt annak érdekében, hogy elkerülhesse a munkanélküliekre kirótt börtönbüntetést.
A monumentális hagyatékot most lánya igyekszik megismertetni a világgal, ezért Asya egy honlapot és egy Instagram fiókot is létrehozott, ahol most már bárki szabadon böngészhet a képek között.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
