„Ma született e világra / Egy ékes kisasszonyság, /Kinek kebléből bimbódzik / Fölséges nagy uraság.” – énekelték eleink az ünnepen.
Szeptember 8-a, Szent Joachim és Szent Anna lányának, Szűz Mária születésének ünnepe a katolikus, az ortodox és az anglikán egyház körében. Latin nevén Nativitas Beatae Mariae Virginis.
Szűz Mária születéséről, annak előzményeiről a Megváltó megszületéséig, a keresztény hagyományban, a 2. századból származó Apokrif iratokban, Jakab ősevangéliumában olvashatunk.
Joachim és Anna jámbor, de gyermektelen házaspár volt, akik kiimádkozták gyermekük születését. Az elbeszélés szerint mindkettőjüknek angyal jelent meg és közölte, hogy Isten meghallgatta imájukat és gyermekük fog születni, akiről az egész világ beszélni fog. Anna leányt szült, akinek a Mária nevet adták. Az ősevangélium hangsúlyozza, hogy a gyermek Isten különös ajándéka, akit hároméves korában a szülők – betartva fogadalmukat – felvitték a jeruzsálemi templomba, hogy Isten szolgálatára ajánlják. Ott nevelkedett tizenkétéves koráig. – Jakab ősevangéliuma szerint.
Leonardo da Vinci: Szent Anna, Mária és a gyermek Jézus, részlet (Fotó: Wikipédia)
A nyugati egyház a 7. század végén vezette be az ünnepet I. Sergius pápa idején, melynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.
Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza és mindig nagy tisztelet övezte a nép körében.
Mária születésének gazdag hagyományai vannak a kódexirodalomban, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén a magyar kódexekbe is bekerültek, így a Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódexekbe.
Joachim és Anna a kis Máriával, ikon, részlet (Fotó:nyirgorkat.hu)
A Teleki-kódex Anna-legendájáról így szól:
„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Szent II. János Pál pápa így ír az ünnepről: „Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában […], mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.”
Benozzo Gozzoli: Szűz Mária születése, részlet (Fotó:Wikipédia)
A népi hagyomány körében Kisboldogasszony ünnepeként, vagy Kisasszony-napjaként tartják számon.
Egyes tájakon nevezték ezt az ünnepet Fecskehajtó Kisasszony, vagy Fecskehajtó Boldogasszony napjának is, mivel ez időben gyülekeznek a fecskék és a öltöző madarak, hogy melegebb égtáj felé indulnak.
A Stella puerpera Solis – „hajnali szép csillag” tiszteletére szokás volt imádkozva virrasztani, vagy az ünnep hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, „csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben”. Eleink azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban a kis Boldogasszonyt.
Bartolome Esteban Murillo: Szent Anna olvasni tanítja Máriát (Fotó: romkat.ro)
A népi hagyományban a két nagy Mária-ünnep, az augusztus 15-ei Nagyboldogasszony és a szeptember 8-ai Kisboldogasszony közti időszakot „kétasszonyközének” nevezték. Ez a három hét különleges időszaknak számított, sok rítus és szokás kapcsolódott hozzá.
Eleink ez idő alatt szedték össze a tavaszig is elálló tyúktojásokat, melyek bizonyos eljárásokkal akár húsvétig is kitartottak.
Kisasszony napján szentelték meg a Mihály-napig elvetendő gabonát és a vetésre szánt magvakat. Ebben az időszakban gyűjtötték a gyógynövényeket és szárították a téli időszakra.
Smídt Róbert: Kisboldogasszony és a táblaképhez írt magyarázat (Fotó:Berényi Kornélia)
Azok az asszonyok és házastársak, akik gyermekáldásért imádkoztak, kiemelt figyelemmel kérték a Kisboldogasszony közbenjárását és ez alatt az idő alatt zarándokutakra indultak.
Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújárónap volt és maradt napjainkban is. A történelmi Magyarország területén több száz Kisboldogasszony-templom és kápolna van. Ma is gyakorta elzarándokolnak a hívek a Mária-kegyhelyekre, a Kisboldogasszonyi búcsújáróhelyekre, hogy kérjék Jézus anyjának közbenjárását.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
