Szepsi pingpongozó az ország legjobbjai között Orosky Tamás2026. 09. 14., h – 17:05
Évekig érett. Számoltak vele már tinikorában, de az áttörés rendre késett. Klajber Ádám 2026-ban tört fel végérvényesen a szlovákiai férfiasztalitenisz-mezőny legjobbjai közé. Sőt az ország legjobbja lett, egyéniben és csapatban egyaránt. Ki ez a 23 éves fiatalember? Honnan indult? Mire vitte? Merre tart? Hogyan boldogul hivatásosként sportágában? Erről beszélgettünk.
Hogyan lett a kassai születésű szepsi fiúból asztaliteniszező?
Nagyapám asztaliteniszkört vezetett az alapiskolámban. Ott kezdtem edzeni kilencévesen.
És aztán belemerült a sportágba?
Akkoriban még zongorázni meg futballkörre is jártam. Egyszer a nagyapám elvitt bennünket egy iskolai tornára, ahol érmet szereztünk. S ez annyira megfogott, hogy a folytatás mellett döntöttem. A futballt meg abbahagytam.
Korábban már hallottunk a tini Klajber Ádámról, de nem sokat, pedig a hazai utánpótlásban az ország legjobbjai közé tartozott. Kadettként Eb-bronzérme is volt párosban. Mi hátráltatta a korábbi feltörésben a felnőttek között?
Az Eb-érem után végeztem a kadettok között, beléptem a 19 éves korig terjedő junior kategóriába, ahol voltam 22. is a világranglistán. A külföldi konkurencia nem kevéssel volt jobb, de így is jónak tartom akkori helytállásomat. Aztán a férfiak között már nehezebben boldogultam. Ott már olyanokkal találkoztam, akik ebből élnek, s nem hobbiból ütik a labdát. Időre volt szükségem. Nem játszottam rosszul, de közbejött a koronavírus is, nem voltak tornák. Ugyanakkor érmes szintén voltam az országos bajnokságon, de a játékom nem ütötte meg a komolyabb nemzetközi mércét.
És ez zajlott 2026-ig, amikor aranyévéhez érkezett. Egyéniben és csapatban is bajnok lett, indulhatott a csapat-világbajnokságon, a 8 közé került klubjával a Bajnokok Ligájában, csupa érmes helyezése volt a prágai tornasorozaton. Mi történt idén Klajber Ádámmal?
Fel kellett nőnöm a felnőttek szintjére. Gyakran járok nemzetközi erőpróbákra Prágába, ami szintén segített abban, hogy beépüljek a férfi-asztalitenisz mezőnyébe. Bekerültem az országos válogatottba, s remélem, egyre jobb eredményeim lesznek.
Miért éppen idén jött össze minden?
Tapasztalatra volt szükségem, aminek megszerzése időbe telt. Mentálisan, játékosságban és testerősítésben is továbbléptem. 2026-ra értem be.
Idén az egyéni bajnokságon végigverte az egész szlovák élmezőnyt. Miben múlta felül a sokkal tapasztaltabb vetélytársakat?
Már az is szerepet játszott, hogy sikeres voltam a tornákon és a csapatbajnokságban. Nem kaptam ki sokszor, eléggé bíztam magamban. Éreztem, hogy óriási nagy lépést tettem meg az edzésmunkában, a mérkőzéseken. Felértem a nemzetközi szintre. Nem másokhoz alkalmazkodtam, saját utamon igyekeztem járni.
Külön fejezet a Vyhne település csapatával elért csapatbajnoki elsősége az extraligában és a legjobb nyolc közé jutásuk a BL-ben. Húzóembere volt a gárdának, amiről eredményessége is árulkodik. Mi ragadja meg a csapatversenyekben?
Számomra jó dolog, mert nemcsak magam vagyok, hanem ott a csapat, amelyik engem is támogat. Kölcsönösen bízunk egymásban. S ha nem megy a játék, a többiekre is számíthatok. Nem jómagamról, hanem az egész társaságról van szó. Szorítunk egymásnak, kiegészítjük egymást.
Mi játszódik le a fejében, amikor húzóemberként pontokat várnak öntől?
Egyáltalán nem izgulok, azt sem érzem, hogy a csapat húzóembere lennék. Minden mérkőzésre azonos módon készülök, nyerni akarok. Ez összefügg azzal is, hogy nem tartok a nagy kihívásoktól, s az első pillanattól félelem nélkül játszom.
Már volt szó a prágai tornákról, ottani érmes helyezéseiről. Elárulná, miért olyan eredményes a cseh fővárosban?
Talán azért, mert már megfelelő színvonalra jutottam az asztaliteniszben. Számos ország versenyzőjével találkozom, ismerem a játékukat, mit lehet ellenük bevetni, ami eredményességemre is hatással van.
Klajber Ádám 2003. augusztus 30-én született Kassán, Szepsiben nevelkedett. Legnagyobb sikerei: párosban bronzérmes a kadett Eb-n (2018), egyéniben U21-es szlovák bajnok (2022) és szlovák felnőtt bajnok (2026), szlovák csapatbajnok (2026). Klubjai: Poproč, Lokomotíva Košice, Geológ Rožňava (extraliga) TDG 1861 Kaiserslautern (német III. és IV. liga), TTC Ostrava (cseh extraliga), Vyhne (szlovák estraliga). Edzője: Peter Šereda. Egyéniben 230. a világranglistán.
Idei jó formája nyomán a szlovák válogatottba is meghívták, és eljutott a londoni csapat-világbajnokságra. Mit lehet ebből kihozni, kamatoztatni pályafutása folytatásaként?
Az ilyen tornákon jobban megmutathatom magamat a nemzetközi porondon, több ajánlatot kaphatok a külföldi klubokból. Javíthatok világranglista-helyezésemen is.
Egyéniben 230. a világranglistán, de úgy tudom, a legjobb 150 közé vágyik. Hogyan lehet ezt elérni?
Járni akarok a világszövetség nemzetközi tornáira. Már a részvétel is pontokat hozhat, a jó eredmények még többet. Más utat nem látok a feljebb kerülésre.
Csak az asztaliteniszből él, vagy valami mással is foglalkozik?
A sportgimnázium elvégzése után nem mentem egyetemre, a sporttevékenységre váltottam, és csak azzal foglalkozom. Más jövedelmem nincsen. A prágai tornák is pénzdíjasak, keresetem nagy része ebből származik.
Kapcsolódó cikkünk
Akárcsak tavaly, idén is új bajnokot avattak a férfi-asztaliteniszextraligában, mégpedig a Vyhne csapatát. A döntőben 4:1-re legyőzte a címvédő rozsnyói Geológot. A hodosi együttes ezúttal leszorult a dobogóról.
Vyhne először
Másodszor volt döntős, először lett bajnok a Garamszentkereszti járásban fekvő 1100 lakosú település gárdája. Sikerükből legnagyobb mértékben a szepsi Klajber Ádám vette ki a részét. Két egyest nyerve – főleg a második, Péter Ingemar elleni elsöprő siker volt szembetűnő – vezette társait a bajnoki aranyra. Férfi egyesben Szlovákia idei bajnoka igazolta kiváló formáját, mindkét egyéni meccsét hozta.
„Pillanatnyilag életem legjobb teljesítményét nyújtom. Örülök annak, hogy a formámat remekül sikerült a bajnokság végére időzíteni. De továbbra is van miben javulnom, és remélem, még jobb teljesítményre leszek képes”
– nyilatkozta a szlovák szövetség honlapjának.
Csúcs a döntő
Másodszor vesztette el a döntőt a rozsnyói Geológ. Azt gondolná az ember, hogy címvédőként alulmaradni igazán nagy pofon lehetett. Zoltán Gallo klubmenedzser azonban az erőviszonyok ismeretében másképp látja a történteket.
„A bajnoktól mindig a legtöbbet várják a folytatásban. Már a csapatbajnokság előtt láttuk, hogy az extraligás élcsapatok, közvetlen ellenfeleink erősítettek, sorainkból viszont Sitak éppen az egyik legnagyobb riválisunkhoz igazolt. Ismerve az erőviszonyokat, döntőbe kerülésünk már önmagában siker számunkra. Ezzel a kerettel a lezajlott évadban a második hely elérése volt a lehető legjobb eredmény”
– értékelt tömören lapunknak.
Kapcsolódó cikkünk Rozsnyó |
Rozsnyóra irányul vasárnap a honi férfi-asztalitenisz figyelme. Délelőtt fél 11-kor a helyi Geológ játéktermében a gömöriek a bajnoki címeket halmozó csallóközi hodosiakat fogadják a Joola Extraliga egy mérkőzésből álló döntőjében
Négy éve is ez a két csapat találkozott a fináléban, s 5:1-re a hodosiak nyertek. Idén más a helyzet, az első bajnoki címükre váró rozsnyóiak az esélyesek. Nemcsak amiatt, hogy hazai környezetben játsszák az összecsapást, hanem az alapszakaszban mutatott eredményességük is ezt jelzi (azért is lehettek a döntő házigazdái, mert másodikok lettek, míg a csallóköziek csak a negyedikek). Hodos csapata már azzal nagy fegyvertényt hajtott végre, hogy fináléba került, hiszen az elődöntőben a liga toronymagas esélyesét, a légiósokkal kiálló Vyhnét verte hatalmas csatában. Így felszabadultan várhatja a bajnokság kicsúcsosodását. Igaz, a rozsnyóiak továbbjutása sem volt egyszerű a Čadca elleni párharcban.
Csak az elsőség hiányzik
Zoltán Gallo, a hazaiak csapatvezetője óvatosan fogalmaz: „Semmit sem jelent, ami eddig történt, apróságok jelentik majd a különbséget.
Nem arra figyelünk, mi történt eddig, hanem a fináléra. 2021-ben hatalmas sikernek számított döntőbeli szereplésünk, idén más a helyzet, kiegyensúlyozottabbak az esélyek, de ezúttal is a roppant erős hodosiakkal találkozunk.
Nagyon szeretnénk visszavágni. Tavaly az elődöntőt elvesztettük velük szemben, de ez teljesen más mérkőzés lesz. Öt éve – egy ezüsttel és négy bronzzal – rendre érmesek vagyunk, már csak a bajnoki cím hiányzik.”
A szerencse is kellett
Jozef Kmeť hodosi klubelnök védencei minden teher nélkül, felszabadultan játszhatnak. Hogy mire képesek a véghajrában, azt az elmúlt 10 évad kilenc bajnoki aranya és egy ezüstje jelzi.
„Idei extraligás szereplésünk alapján nem is számítottunk a döntőre, de némi szerencsével összejött. Nem kis dolog, hogy egymás után 11. alkalommal.
Bármilyen lebonyolítást találnak ki, mindig ott vagyunk a két legjobb között. Kétesélyes döntő vár ránk. Az alapszakaszban kétszer kikaptunk a rozsnyóiaktól, most tiszta lappal kezdünk. Nagyon szoros mérkőzés lesz, egy-két labda dönthet, meg a játékosok aznapi fizikai és pszichikai állapota.”
Mindkét együttes a legerősebb összeállításban lép asztalhoz. A hazaiak soraiban Péter Ingemar, Andrij Grebenjuk, Andrij Szitak (ukránok), Kriston Dániel (magyar légiós, az egykori vb-második és Eb-első, Kriston Zsolt fia) és Gregor Gallo, a vendégeknél Wiltschka Dávid, Zoltán Lelkeš (valamennyi hodosi érmes csapatban játszott), Peter Šereda és a visszatért Muskó Péter (magyar légiós).
Magasan a dobogó
Tizenegy egymást követő bajnoki döntő (ebből 9 megnyert) után idén még dobogóra sem került a hodosi sikercsapat. Mi történt? Jozef Kmeť klubmenedzser az okokat is megnevezte.
„Éremért küzdöttünk a sorrendben tizenkettediken is, s ezúttal negyedikek lettünk
– vágott bele az évad értékelésébe. –
Senkit nem akarok lebecsülni az ellenfelek közül, de a szokottnál rosszabb szereplésünkben rajtunk kívülálló okok is közrejátszottak. Kínai igazolásunk, Xie Congfan válogatott kerettagként sem teljesítette, amit elvártunk tőle. Például az elődöntőben mindkét meccsét elveszítette, pedig azért hoztuk, hogy újra döntősök lehessünk. Egyetlen egyszer sem tudtunk a legerősebb csapatunkkal kiállni, ami szintén visszafogott bennünket. Adam Wiltschka, tavalyi legjobbunk az elején játszott, de aztán egészségi okokból már nem állhatott asztalhoz.
A szabályok szerint a válogatott asztaliteniszező csapata halaszthat, ha a címeres mezben játszik közülük valaki. Ez viszont nem vonatkozik a válogatott edzőjére, így esetükben Peter Šeredára, akit bizonyos bajnokikon kénytelenek voltak nélkülözni.
„És az új lebonyolítási rendszer – egy páros és maximum hat egyes a négy pontig tartó mérkőzésen – sem nekünk kedvezett, nem tudtuk kellően magunkévá tenni. Legalább érmet akartunk, de nem vagyunk elkeseredve. Minden sorozat véget ér egyszer. Velünk is ez történt. De a tizedik bajnoki arany megszerzése ott lebeg a szemünk előtt.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
