A liberális, progresszív világnak a sajátja, hogy az értékek nagy részét nemcsak tagadja és megrontja, de gyakran ki is forgatja azokat. "Mindenki" véleménye számít, de csak addig, amíg "náci" nem leszel, világnézetileg semleges társadalmat hirdetnek, ám övéké az egyetlen, kizárólagos ideológia, amit érvényre akarnak juttatni, fontosnak tartják a homoszexuálisok "jogait", ám ha heteró vagy, az lassan hátrány a szemükben, illetve elítélik a bőrszín alapján való megkülönböztetést, mégis a Black Lives Matter lett az elmúlt évek egyik legnagyobb progresszív-marxista zászlóshajó. Nincs ez másképpen a szépségideállal sem. Aki, vagy ami szép, azt "nem illik" dicsérni, ám minden "haladó" és "csodálatos", ami ronda. Itt fontos megjegyezni azt is, hogy ez a sárba tiprás és szándékos kifordítás nem a liberális világunk találmánya, sokkal régebbi recept ez, amelyben maguk a lelkes "közkatonák" és megtévesztett emberek is csak hasznos idióták.
Boris Becker egykori teniszlegenda "botránya" remekül rávilágít arra, hogy ebben a "szép, új világban" lassan az ember már semmit nem mondhat, ami nem totálisan semleges vagy nem a szivárványos ideológiát hirdeti. Valaki mindig "megsértődik" valamin, amit aztán úgy állít be, mintha a társadalom jelentős része mögötte sorakozna fel, szemléltetésképpen pedig létre is hoz egy ikszedik "civil szervezetet", amelytől majd rettenetesen "komolyan" fog hangzani a legújabb agymenése, ráadásként pedig ki is tömik pénzzel, hogy a nap 24 órájában foglalkozhasson a "fontos" ügyeivel.
Stephanie Hilborne a Women in Sport and Perception Agency (női sportolók "egyenjogúságáért" harcoló szervezet) nevében úgy gondolja, hogy csinosnak nevezni egy egyébként csinos nőt (Boris Becker a "pretty" szót használta, amely kb. a legártalmatlanabb kifejezés, amivel nőt dicsérni lehet) "szexizmus", jelentsen ez az ő olvasatában bármit is. Hilborne agyát már nyilvánvalóan alaposan átmosták a kultúrmarxista tanokkal, meg azért nyilván dolgozik az a fránya féltékenység, hiszen bármennyire is furcsa, az ő esetében is egy nőről beszélünk (gondolom ez a "középkori" gondolat, hogy a női féltékenység is motiválja, ugyanúgy elítélendő, mint hölgyeket dicsérni), így ez az egész nem is érdemelne több szót. Persze, nem is maga a röhejes eset a fontos, hanem a mögötte tapasztalható kulturális-társadalmi nyomás, ami egyáltalán elérte azt, hogy egy ilyen jelenet téma legyen.
Normális esetben az egész úgy nézett volna ki, hogy Becker megdicséri Fucsovics barátnőjét, ő nagyon örül neki, aztán 3 perc múlva már mindenki el is felejti, hogy mit mondott az imént, mert annyira nem volt lényeges gondolat – sport szempontjából végképp nem. E helyett majdnem nagyobb publicitást kapott mint maga a meccs, ami azért elég röhejes, lévén, hogy egy sporteseményről beszélünk eredetileg. Ilyetén a progresszív erők nem csak a mindennapi életünket próbálják tematizálni, de még azt is elérik, hogy jobbára érdektelen mondatokon lovagoljon mindenki. Arról írni ugyanis, hogy csinosnak és bájosnak nevezni nőt nem "szexizmus" elég abszurd tevékenység.
Hilborne véleménye persze nyilván más lenne, ha Böszörményi Anett egy 200 kilós antifasiszta "hölgy" lenne színes hajjal és azzal a jellegzetes liberális arcberendezéssel, amiről már az ember azelőtt tudja a viselője világnézetét, mielőtt az kimondaná az első szavakat. De nem ilyen, ezért az őt dicsérő szavak nem férnek bele ebbe a szélsőségesen feminista gondolatkörbe.
A magából kifordult Nyugat szükségszerűen fordítja ki a szavak eredeti jelentését is (ebben az esetben ami szép volt, most már nem az, ami pedig eredendően taszító, az "gyönyörű"), ezzel is megbénítva és megmérgezve a fehér, európai gyökerű társadalmakat. Azonban fontos tény az is, hogy ezt a gyakorlatot előszeretettel követi az a megfelelési kényszeres, kóser áljobboldal is, amely most annyira nagyon bírálja a Stephanie Hilbornehoz hasonló hasznos idiótákat. Csak ők éppen a legitimitásukra kellemetlen, elsősorban történelmi jelzőkkel teszik ezt, élén a fasizmussal, de ide vehetjük a nemzetiszocializmus és a kommunizmus szándékos összemosását is ("femináci" kifejezés és a hasonló sületlenségek).
Itt tartunk 2021-ben és még a fele sem telt el ennek a rohadt évszázadnak…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
