Szepesi György: Sorsszerű, hogy én maradtam utoljára

Szepesi György: Sorsszerű, hogy én maradtam utoljára

A legendás rádiós riporter szerint Buzánszky Jenőt jobban tisztelték külföldön, mint idehaza.

Hosszabb interjút adott a Nemzeti Sportnak Szepesi György Buzánszky Jenő halálának apropóján. A Magyar Rádió tudósítója végigkísérte a magyar labdarúgó-válogatott sorsát az 50-es években, sokan a csapat 12. játékosának nevezték.

„Az élet valóban ajándék, de amikor az ember egymás után veszíti el a barátait, akkor nem könnyű megbirkózni a hétköznapokkal. (…) valóban sorsszerű, hogy én, a krónikás maradtam utoljára. (…) Barátokká lettünk az évek, évtizedek során. Én olyan voltam az Aranycsapatnál, mintha oda tartoznék, mentem a fiúkkal mindenhová. Ők pedig befogadtak, ki így, ki úgy. (…) Nem mondom, Puskás Öcsi néha elküldött… Buzánszky Jenő más volt, éreztem valamiféle tiszteletet felőle, egyszerű vidéki gyerek volt, aki pontosan felmérte, nem árt jóban lenni a riporterrel” – mondta a 93. évében járó Szepesi György, és hozzátette, soha egyetlen hangos szó nem volt közöttük.

Hírdetés

Budai László; Puskás Ferenc; Lóránt Gyula; Buzánszky Jenõ; Hidegkuti Nándor; Kocsis Sándor; Zakariás József; Czibor Zoltán; Bozsik József; Lantos Mihály; Grosics Gyula

Szepesi egy mélyebb megjegyzést is tett az interjúban: „Jenőt külföldön sokkal többre tartották, mint itt, Magyarországon. Németországban valóságos sztárként kezelték. A németeknek a világbajnoki cím elnyerése miatt mi, magyarok voltunk a legnagyobb ellenfelük, a legyőzhetetlennek tartott riválisuk, büszkék voltak arra is, ha Jenő megtisztelte őket” – tette hozzá, és nem titkolta szomorúságát amiatt, hogy nem Buzánszkynak nem adták meg a lehetőséget az 50. válogatott meccsre (összesen 49 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban).

„Nem volt ő nagy sztár, és nem is képzelte magát annak. Tudta a helyét a csapatban és az életben egyaránt. (…) Ő volt az utolsó. Valamennyiüket megsirattam. Ha erőm engedi, mindig kimegyek a temetőbe a játékosok, az egykori barátok sírjához, megállok ott egy percre, és arra gondolok, a legenda tovább él” – mondta megrendülten Szepesi György.


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »