A második éve elhúzódó világjárvány miatt idén ismét korlátozott mozgási lehetőségek között és szerényebb programokkal töltjük a húsvéti ünnepeket.
A húsvét a pogány hagyományok szerint a kikelet, a megújulás, a természet újjáéledésének köszöntése, a keresztény világban pedig Jézus-Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, amely a hívők számára az örök életet hirdeti.
Bár a templomok a nagyhét idején zárva tartanak, szerencsére a közmédia számos vallási műsort sugároz, és a regionális szintű médiumok is igyekeznek gyülekezeteik számára lelki táplálékot nyújtani. Emellett kiváló programnak bizonyulhat, ha szabad óráinkban szépirodalommal töltődünk fel.
E lélekgazdagító tevékenységhez nyújtunk most át egy vers-csokrot, a nagyhét témáiból. A versekben – Jézus kínszenvedése révén – a történések hátteréből elénk tárul az anyai szív mérhetetlen fájdalma is. A Szűzanyára mért kereszt életre szóló óriási terhe Szentfia feltámadásával végül dicsőséges megboldogulásához vezet.
Ezekről olvashatunk Dsida Jenő versében, valamint Sík Sándor Keresztútjában, amikor a XIII. stációban Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik.
Ha elfog bennünket a keserűség a hosszan elnyúló, háborús helyzethez hasonló világjárvány miatt, gondoljunk most Mária megpróbáltatásaira. Mert nehéz időkben csakis azok maradhatnak lelkileg épek, akik el tudják fogadni a nehézségeket, akiknek ehhez hitük erőt ad. A záróvers, Pilinszky János Harmadnapon című költeménye pedig már a feltámadás dicsőségét vetíti elénk.
Dsida Jenő: Utolsó vacsora
Kezében megtörik az ostya. Az arca ólomszürke már. (Szétzilált ágyán Mária töpreng: Merre jár, jaj merre jár?)
Júdás éjsötét szemébe kapzsi vágyak karvalya ül ki. (Mária sóhajt csendesen; Fájdalmas áldás Jézust szülni.)
– Bizony mondom, az Atyához megyek, mielőtt a Vigasztalót hoznám – (Mária susogva fohászkodik: Vezéreld haza hozzám!)
Fáklyások lopóznak a hegyre, az olajfák furcsán összesuhognak… (Mária egyedül sírdogál: Mi lesz holnap?)
Hirtelen búgó szélvihar hördül, a Cedron morajlón felrian – (Mária belesikolt az éjbe: Meghal, meghal a fiam!)
Forrás: Pixabay.com
Dsida Jenő: Nagypénteki ima (Részlet)
Uram, csúfoltak, Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt. Szegekkel vert a Világ keresztre, Aki mindig csak Vigasztaltad őt.
Forrás: Pixabay.com
Sík Sándor: Keresztút
XIII. Stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
(Részlet) Drágalátos szent testét A keresztről levették Szegény Jézus megpihen Szűz Mária öliben Szűz Mária ringatja Ölelgeti, siratja Édes lelkem, kis Jézuskám, Hát így jöttél vissza hozzám! Nem így feküdtél ölemben Karácsonykor Betlehemben! Sírtam pedig ott is én: Jaj de fáztál, kicsikém!
…
És most itt vagy az ölemben, Meggyalázva, összetörten. Már el nem vesz tőlem senki. Hát így kellett ennek lenni? Tudtam én jól, rég megírták A keserű nagy próféták, Simeon is megmondotta Karonülő kiskorodban. Kiolvastam eleitől Ama Gábor szemeiből: Hogyha nem is mondta hanggal, Tudta már az okos angyal, Hogy mi vár rád, hogy mi vár rám; Hogy te vagy a Pászka-bárány, Égnek-földnek gyönyörűség, Csak anyádnak keserűség. De ne gondold, kis bárányom, Hogy valahogy visszabánom Amit egyszer mondtam: legyen. Amen, én egyetlenegyem! Legyen, amint meg van írva: Elengedlek már a sírba. Odaadlak kebelemről, Úgy sem szakadsz le szívemről.
…
Veled voltam a kereszten, Hulló véreddel véreztem. Végig, mindig veled voltam, Veled vagyok most is, holtan. Halott leszek három napig, Míg az Írás be nem telik. Harmad hajnal mikor éled, Én is veled visszatérek. Mert örömben, fájdalomban Nem élek én csak fiamban, Nincsen ami elszakasszon: Én vagyok a Boldogasszony.
Forrás: Pixabay.com
Pilinszky János: Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.
Forrás: Pixabay.com
Az összeállítást készítette Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
