Bár a makroadatok szintjén jól teljesített idén az ország, gazdasági téren hazánk kiszolgáltatottsága tovább nőtt. A járműipari termeléstől való függéstől 2016-ban sem sikerült elszakadni, a többi iparág felzárkózása pedig még várat magára. A hazai cégek teljesítménye a hozzáadott érték tekintetében régiós összehasonlításban is alacsony, a legtöbb embernek munkát adó kis- és közepes vállalkozások (kkv) helyzete pedig érdemben nem javult. Így értékelte az évet a Magyar Nemzetnek Róna Péter, Pogátsa Zoltán és Virovácz Péter.
A magyar társadalomban a kettészakadás jelei mutatkoznak a jövedelem és vagyon tekintetében. Van egy felső egy százalék, amely jelentős forrásokra tesz szert, miközben a társadalom jelentős része a szegénység és a nyomor közelében él. A makrogazdasági eredmények mögött rejlik az a tény, hogy a magyar nemzetgazdaság az uniós forrásokból, a multik beruházásaiból és a kivándorlók által hazautalt pénzből működik – hangsúlyozta Róna Péter. Az oxfordi egyetemen tanító közgazdász úgy véli, a nemzeti ipar, a szolgáltatási szektor, valamint a mezőgazdaság a magyar gazdaságpolitika mostohagyereke, ezen ágazatok talpra állítása egyik kormánynak sem sikerült. Mint hangsúlyozta, a multik termelik a hozzáadott érték 70 százalékát, a munkavállalók 15–17 százalékának munkájából. A magyar termelők hozzáadott értéke csekély, ráadásul ezen a téren csak nőtt a lemaradásunk: az elmúlt hat évben Romániában 23 százalékkal, Szlovákiában és Lengyelországban 11 százalékkal százalékkal nőtt a hazai hozzáadott érték aránya az ipari termelésben, míg nálunk ugyanezen idő alatt alig másfél százalékos volt az emelkedés. Róna Péter szerint egyértelműen látszik, hogy az uniós források felosztásakor nem a kkv-k helyzetbe hozására és struktúraváltásra törekszik a kabinet, hiszen az egész pályázati rendszer korrupt.
Virovácz Péter helyzetértékelésében a fontosabb események között említette, hogy mindhárom hitelminősítő – a Fitch Raitings, a Moody’s, és a Standard&Poor’s – is bóvliról befektetésre ajánlottra javította hazánk besorolását. Más kérdés, hogy a várva várt befektetők egyelőre ennek ellenére sem érkeztek meg, hiszen az államkötvény-piacon érdemi fellendülés jelei nem mutatkoztak az idei évben a felminősítések után sem. Ezen a téren a 2017-es esztendő hozhat fordulatot, ami tovább kozmetikázza majd a makrogazdasági mutatókat is. Az elemző fontos pozitívumként emelte ki, hogy kedvező helyzetben van a költségvetés, és az államháztartási hiány is bőven a GDP-arányos 3 százalék alatt maradhat. Gond viszont, hogy továbbra is szinte kizárólag az uniós forrásokra támaszkodunk, a versenyszféra nem hozott beruházásokat. Virovácz Péter úgy véli, rendkívül nagy probléma, hogy a nemzetgazdaságban egyre inkább felülreprezentált az autóipar, ha ugyanis bármilyen negatív fordulat történik a világgazdaságban, az olyan fogyasztási cikkeken kezdenek spórolni az emberek, mint a gépjármű. Emlékeztetett arra is, hogy az autóipar előtt az elektronikai eszközök gyártása volt a legfőbb húzóágazat, ám a multik a válság éveiben és azt követően szedték sátorfájukat és rövid idő alatt leépítették a magyarországi termelést, komoly gondot okozva ezzel az ágazatnak. – A régiós országok ezen a téren is jobb helyzetben vannak, hiszen bár mindenhol meghatározó a gépjárműgyártás, az egyéb iparágak is hasonló erőt képviselnek – emelte ki az ING Bank elemzője.
Pogátsa Zoltán szerint is a makrogazdasági stabilitás nagyon jól néz ki, az egyensúllyal ugyanakkor vannak bajok, amelyek a korábbi évek hibás döntéseire világítanak rá: a 2011-ben bevezetett egykulcsos jövedelemadó 450 milliárd forint kiesést jelent éves szinten, a társasági nyereségadó csökkentésével pedig további 150–170 milliárd forint fog hiányozni az államkasszából. – Nem érdemes az unortodox gazdaságpolitika sikerének elkönyvelni az eredményeket, mivel valójában a radikális neokonzervatív, új-jobboldali gazdaságpolitikát láthatunk. Az elmúlt években a szociális, egészségügyi, oktatási rendszerek alulfinanszírozásával sikerült egyensúlyt teremteni, ami óriási társadalmi kockázatokat hordoz. A relatíve magas foglalkoztatáshoz fenntarthatatlan áron jutottunk el, egyre inkább látszik, hogy a képzési rendszer leszerepelt – állítja a közgazdász, miközben kihangsúlyozza:a közfoglalkoztatási program csak konzerválja a problémát, mivel az nem párosul egy hatékony átképzési, szakképzési programmal. Szerinte ezen a téren akkora a baj, hogy ma már ez jelenti a szűk keresztmetszetet a gazdasági növekedést illetően. Pogátsa Zoltán egyedüli pozitívumként említette, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások (kkv) a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramjának köszönhetően ma már olcsón tudnak tőkét bevonni, ami előbb-utóbb eredményeket hoz majd.
A szakértők kitértek a foglalkoztatási helyzet, a jövedelmek és a termelékenység összefüggéseire is. Egyetértettek abban, hogy az ipar már nem tud tovább bővülni, mivel nincs szakember, miközben továbbra sem innovációs központok jönnek hazánkba, hanem még mindig a nagy mennyiségű élőmunkát igénylő feladatokat igénylő cégek. Mint kifejtették, „beragadtunk” egy 15 évvel ezelőtti gondolatvilágba, ami az olcsó munkaerőt tekintette a gazdasági növekedés zálogának. Az idén meginduló és jövőre minden bizonnyal folytatódó béremelés elindíthat egy olyan folyamatot, ami modellváltáshoz vezethet, ám a kétkezi munkánál magasabb értéket képviselő feladatok nélkül nincs esély további bővülésre.
Róna Péter mindezzel kapcsolatban megjegyezte ugyanakkor, a gond inkább az, hogy hazai cégek zöme nem tudja megvalósítani elképzeléseit, a felülről kikényszerített bérfelzárkóztatás helyett tehát inkább a versenyképesség növelését kellene elősegíteni a kkv-k mind széles körében. Virovácz Péter ehhez annyit tett hozzá, hogy a béremelés minden bizonnyal végig fog söpörni az egész gazdaságon, ám ezt a kkv-k zöme nem fogja tudni kigazdálkodni, ezért a nagyvállalatok felé megindulhat a munkaerő áramlása. Pogátsa Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a béremelések érdemben nem befolyásolják Magyarország versenyképességét a régióban, hiszen nálunk a legalacsonyabbak a jövedelmek. Mint fogalmazott, még a fizetések megemelésével is harmadannyit fognak keresni a magyar munkások, mint német, vagy francia társaik és 30–50 százalékkal kevesebbet, mint Szlovákiában vagy Csehországban, miközben idehaza a társasági nyereségadó és az energiaárak alacsonyabbak, mint a másik két visegrádi országban. – Ha ilyen körülmények között nem tud életben maradni egy cég, arra Nyugat-Európában is azt mondanák, hogy nem kár érte – tette hozzá a közgazdász, hangsúlyozva: nem érdemes olyan vállalatoknak teret biztosítani, amelyek csak 60 ezer forintos bérszint mellett működőképesek. Pogátsa Zoltán szerint ha a béremelés az ára a struktúraváltásnak, akkor ezt az utat kell járni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 31.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
