Ferenc pápa május 23-án fogadta a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma prefektusát, Marcello Semeraro bíborost, és a kihallgatás során felhatalmazta nyolc dekrétum közzétételére. Szentté avatják Carlo Acutist, a szent életű olasz fiút, aki tizenöt éves korában, 2006-ban leukémiában halt meg. Egyszerű, hétköznapi életében az evangéliumot követte, ragyogó példakép napjaink fiatalsága előtt.
2020 október 10-én délután Assisiben avatták boldoggá az olasz fiatalt, akkor a járvány miatt a legtöbben a tereken, kivetítőkön követték a szertartást, amely a Szent Ferenc-bazilikában, a felső templomban zajlott. Nem véletlenül ott, hiszen Carlo ott töltötte a nyarakat és nagy tisztelője volt Szent Ferencnek, követendő példát látott az életében.
„Felmerül bennünk a kérdés: mi volt a különleges ebben az alig tizenöt éves fiúban? Normális, egyszerű, spontán, szimpatikus fiú volt: elég ránézni a fényképére. Szerette a természetet és az állatokat, focizott, sok barátja volt a kortársai közt, vonzották a közösségi média modern eszközei, rajongott az informatikáért. Gyermekkora óta érezte – tanúskodnak erről a családtagjai –, hogy szüksége van a hitre, és tekintetét Jézusra irányította. Az Eucharisztia iránti szeretete megalapozta az élő kapcsolatát Istennel és megtartotta őt ebben a kapcsolatban. Mindennap járt szentmisére és hosszan elidőzött imádásban az Oltáriszentség előtt. Meg volt győződve róla, hogy az Úrból kell energiát meríteni ahhoz, hogy szeressük az embereket és jót tegyünk velük” – hangsúlyozta homíliájában Vallini bíboros.
„Az Eucharisztia az országutam a mennyországba” – ez volt az egyik kedves mondása. Jézus adott neki erőt, ő volt a célja mindennek, amit tett. Égett benne a vágy, hogy minél több embert Jézushoz vonzzon, az evangélium hirdetője legyen, mindenekelőtt az életpéldájával. Hitbeli tapasztalata arra ösztönözte, hogy kitartóan evangelizáljon azokon a helyeken, ahol járt, megérintve azok szívét, akikkel találkozott és felébresztve bennük a vágyat, hogy változtassanak az életükön és közeledjenek Istenhez. Szükségét érezte, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogy Isten közel van hozzánk, jó vele lenni, élvezni a barátságát és a kegyelmét. Mindenféle eszközt felhasznált ahhoz, hogy ezt a lelkületet átadja, a közösségi média modern eszközeit is, amelyekkel remekül tudott bánni. Az internetet Isten ajándékának tartotta, fontos eszköznek az emberekkel való találkozáshoz és a keresztény értékek továbbadásához. Ez a gondolkodásmódja mondatta vele, hogy a világháló nemcsak a menekülés eszköze, hanem a párbeszéd, a megismerés, a megosztás, a kölcsönös tisztelet helye, amelyet felelősségteljesen kell használni, anélkül, hogy rabjaivá válnánk. El kell utasítanunk az internetes zaklatást, bullizmust. A végtelen nagy virtuális világban meg kell tudni különböztetni egymástól a jót és a rosszat.
Carlo kiállítást szervezett a világon történt legfontosabb eucharisztikus csodákból: 136, az Egyház által elismert eucharisztikus csodát választott be virtuális múzeumába. Az interneten elérhető gyűjtemény mellett minikiállítások elkészítésében is közreműködött, melyek bejárták a világot, a kiállítást használta a gyerekek hitoktatásában is. Nagyon tisztelte Szűz Máriát, mindennap imádkozta a rózsafüzért. Carlo Acutis odafigyelt másokra, különösen a szegényekre, az egyedül élő, elhagyatott idősekre, a hajléktalanokra, a fogyatékkal élőkre és azokra, akiket a társadalom kirekesztett vagy elrejtett. Segítette osztálytársait, különösen azokat, akik nehezebb helyzetben éltek.
Megmutatta, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Különösen a fiatalok számára példa ő, hogy – amint a boldoggá avatásán elhangzott, „ne múló sikerekben keressék a boldogságot, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket Jézus mutat az evangéliumban, vagyis: Istent tenni az első helyre, az élet kis és nagy dolgaiban, és szolgálni a testvéreket, különösen a legutolsókat”. „Mindenki eredetinek születik – mondta –, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg.” „Eredetiként” meghalni Carlo szerint úgy kell, hogy az ember hagyja, hogy Krisztus vezesse, és közben szüntelenül őrá néz.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Avvenire, Famigliacristiana, Aleteia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
