Augusztus 19-én tartották meg az ifjú honvédtisztek útba indító díszünnepségét a Budapest-Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszony-plébániatemplomban, amelynek első részében Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök, katonai ordinárius mutatott be katonai tiszteletadással egybekötött szentmisét.
A szentmisén Horváth Kornél őrnagy, a Ludovika Zászlóalj tábori lelkésze mondta a szentbeszédet, melyben felidézte a leendő honvédtisztek körében eltöltött négy évet.
„Sosem fogom elfelejteni a közös emlékeinket. A mai napig emlékszem, hogy melyikőtök volt az első tisztjelölt, aki megszólított az ócsai alapkiképzésetek alatt. Akkor még mindannyian idegenek voltunk egymás számára. Azóta viszont sokat láttam és éltem meg veletek. És ezek az emlékek örökre belém égtek. Soha nem fogom elfelejteni a közösen végigküzdött kiképzéseket Ócsán, Táborfalván, Újdörögdön vagy a Mátrában. Az együtt taposott kilométereket, a tűző napon végzett gyakorlatokat, a szabad ég alatti alvásokat, az együtt elmondott esti imákat, vagy a csöndes beszélgetéseket egy-egy fárasztó nap végén.
Büszke vagyok rátok. Büszke vagyok arra, amit véghez vittetek, amit kiálltatok, amivé váltatok. Büszke vagyok a küzdelmeitekre, azokra a pillanatokra, amikor fáradtan is továbbmentetek, amikor a könnyű út helyett a helyeset választottátok” – fogalmazott.
A tábori lelkész ezt az útravalót adta: „…gondoljatok jó szívvel a zászlóaljra és az egyetemre. Talán nem is érzitek most még, mennyit adott nektek ez a 4 év. Lehet, hogy csak évek múlva, egy másik alakulatnál, vagy egy magányos éjjelen, egy idegen missziós körletben fog eszetekbe jutni egy-egy mondat, egy kiképző, parancsnok vagy oktató szava. De higgyétek el: mindennek nyoma van bennetek. Holnap nem csak egy rendfokozatot fogtok kapni, hanem egy új életformát. A katona a Hazát szolgálja. A tiszt pedig nemcsak szolgálja, hanem vezeti is azokat, akik rá vannak bízva. Ez a különbség a döntéseitekben, a személyes példamutatásotokban, és legfőképp a jellemetekben kell, hogy meglátszódjon. Jól jegyezzétek meg: ha parancsot adtok, akkor azt teljesíteni fogják. Ha példát mutattok, akkor követni fognak titeket. A kettő között óriási a különbség. Az egyik a szolgálat, a másik a bizalom. És bizalom nélkül nincs bajtársiasság, bajtársiasság nélkül pedig nincs hadsereg. Nem az a jó tiszt, aki mindig hangosabb, erősebb vagy szigorúbb. Hanem az, aki gondolkodik, tanul, kérdez – és fejlődik. Aki nem fél beismerni: ma még nem tudok mindent, de holnap jobb akarok lenni.
Mert lesznek napok, amikor bizonytalanság lesz. Lesz, hogy hibázni fogtok. Lesz, hogy döntenetek kell – gyorsan, keményen, egyedül. A gyáva ilyenkor megfutamodik, a vakmerő rombol, de a bátor ember – a bátor tiszt – vállalja a felelősséget, tanul belőle, és továbbmegy. Minden parancsod, minden döntésed, minden hangos szavad vagy hallgatásod mögött álljon ott az az ember, aki reggel a tükörbe néz – és tudja, hogy miért vette fel az egyenruhát. Nagyon fogtok hiányozni. Azt kívánom, hogyha egyszer ti is visszanéztek erre a négy évre, majd azt mondjátok: megérte. És ahogy Pál apostol írja Timóteusnak: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most már csak a megigazulás koszorúja van hátra.” Holnap koszorút kaptok – nem babérból, hanem kötelességből. Viseljétek méltósággal. Isten áldjon meg benneteket tiszt hölgyek és tiszt urak!”
A szentmisét követőn Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter mondott beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy egy régi ludovikás hagyományt folytatva „Isten színe előtt” találkoznak, hogy áldást kérjenek arra az útra, amelyen elindulnak. Több mint egy évezredünk számtalan példája bizonyítja, hogy elszánt, bátor elődeink nélkül ma nem állhatnánk ki – jelentette ki. Hozzátette, hogy az ő tetteikből merítenek erőt, ami hozzáad a szakmai teljesítményhez.
Böröndi Gábor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke arról beszélt, hogy amikor történelmi értelmezésében vizsgálják a tiszt szó jelentését, akkor hivatást találnak, küldetést, életformát, amely egyszerre hordoz dicsőséget és lemondást, büszkeséget és felelősséget. Önök most ennek a hivatásnak a kapujában állnak, és az államalapítás ünnepén már egy új minőségben lépnek előre, mint a Magyar Honvédség legifjabb tisztjei – tette hozzá.
Egy olyan hivatás tisztjei lesznek, amelyet csak az ért, aki benne él, mert csak az ismeri a katonai értékek súlyát, a bajtársi támogatás fontosságát és a közösség erejét, aki azt nap, mint nap megtapasztalja – szögezte le. A civil világ máshogy működik, más nyelven beszél, más értékek szerint él, a haderőnek saját ritmusa, rendje és nyelvezete van – jelentette ki.
Ez a közösség a katonák közössége, ez egy különleges szövetség, ami olyan bizalomra épül, amit nem lehet kényszerrel vagy utasítással kivívni, csak együtt töltött idővel, egymás iránti lojalitással és őszinte törődéssel – mondta.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Katolikus Tábori Püspökség
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
