Szentmise az utolsó vacsora emlékére a külhoni egyházmegyékben

Szentmise az utolsó vacsora emlékére a külhoni egyházmegyékben

Április 17-én, nagycsütörtökkel kezdetét vette a húsvéti szent három nap, a délelőtti olajszentelési szentmisékkel. Az esti szertartásokon az utolsó vacsora emlékmiséjére gyűltek egybe a hívek. A külhoni magyar egyházmegyék liturgiáiról az egyházmegyék beszámolói alapján állítottunk össze egy körképet.

Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye

A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban este 7 órakor vette kezdetét az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise, amelynek főcelebránsa Kovács Gergely érsek volt, koncelebrált Jakubinyi György nyugalmazott érsek, Kerekes László segédpüspök és a központi papság.

A már üres szentségház előtt fejet hajtva vonult az asszisztencia a legszentebb áldozat bemutatásának helyéhez, az oltárhoz. Ezt követően felcsendült a glória, miközben a harangok és a csengők búcsúzó hangja töltötte be a teret – kint és bent egyaránt –, majd elnémultak.

Ez a nap az örök isteni szeretet ünnepe. Az emeleti teremben, ahol a szertartásos ószövetségi bárányvacsorát fogyasztották el, Jézus és az apostolok együtt voltak. Itt történt meg először a legnagyobb misztérium: a kenyér és a bor színe alatt megjelent Krisztus valóságos teste és vére.

Kerekes László segédpüspök homíliájában rámutatott: ez az az este, amelyen a testvéri szeretet közössége megvalósul. ,,Ezennel megkezdjük a szent három napot, amelyben próbáljuk átélni, hogy mi minden történt a mi megváltásunkért, de a Jézussal történt szenvedést valójában nem tudjuk fölfogni” – viszont arra a lehajló, odaadó, föl nem fogható szeretetre kell figyelnünk, ami a történések mögött volt.

– állítja Benedikt Schwank OSB.

A segédpüspök kiemelte a nagycsütörtöki szertartásból a lábmosás rítusát, amelyben Jézus a szeretetének jelét mutatta meg az utolsó vacsorán. Ez a gesztus a Szentföldön az udvariasság, illetve a tisztulás jele is volt, amelyet rendszerint az alattvalók vagy a rabszolgák végeztek – tehát mindenképp egy alacsonyrendű szolgálat volt. Kerekes László hangsúlyozta: „Amikor az utolsó vacsorán Jézus leveszi a felső ruháját, és megmossa a tanítványok lábát, szeretetének legnagyobb példáját, tanúságát adja és mutatja.”

Végezetül arra buzdította a jelenlévőket, hogy ők is gondoljuk át keresztény életüket, annak motivációját, és hogy hogyan is élik meg a szeretetszolgálatot. Rámutatott:

A lábmosás szertartásának kezdetén az érsek kendőt kötött a derekára, és a segédkezőkkel összesen tizenkét kispapnak mosta meg a lábát. Az érsek a lábmosás szertartása után magára öltötte a miseruhát, és az Eucharisztia liturgiájával folytatódott a szentmise a szokott módon.

Az áldozás utáni könyörgést követően az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékhajóban található őrzési helyre vitték – jelképesen elkísérve Jézust az utolsó vacsora helyszínéről a Getsemáni-kertbe –, ahol az érsek és a segédkezők csendben imádkoztak, majd visszatértek a sekrestyébe.

Közvetlenül ezután vette kezdetét az oltárfosztás szertartása, amelyet Kerekes László segédpüspök végzett. A teljesen elcsöndesedett székesegyházban megfosztották díszes terítőiktől és gyertyatartóiktól az oltárokat, s közben fokozatosan elsötétült a templom – ezzel megemlékezve Urunk Jézus Krisztus elfogatásáról és jelképezve a káosz beálltát, amit ekkor a tanítványok is tapasztaltak. A szeminárium kápolnájában este 10 órától Jézus búcsúbeszédét olvasták fel, majd azt követően közösen virrasztottak a fájdalmas rózsafüzér elimádkozásával.

Forrás: SIS/Romkat.ro

Fotó: Fekete László-Csaba

*

Hírdetés

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Nagyváradon az utolsó vacsora emlékére celebrált ma este szentmisét Böcskei László megyés püspök a nagyváradi székesegyházban.

Fotó: Ciucur-Losonczi Antonius

Forrás: Romkat.ro

*

Szabadkai Egyházmegye

Jézus szenvedésének kezdetére emlékezve, nagycsütörtökön Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be az Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

A megyéspüspök prédikációjában többek között elmondta: Isten szeretete végső jeleként a kinyilatkoztatás két nagyon fontos mozzanatot említ. Az első a mai evangélium tanításában megjelenő szolgáló szeretet tettekben megvalósuló leírása.

Szeretetének második mozzanata a szentmise szentleckéjében elbeszélt esemény, az Eucharisztia alapítása.

Megérthetjük, hogy a Krisztussal megélt személyes, belső közösség a mai ember életében is ott kezdődik el, amikor fölfedezzük benne az értünk megtört testet, az értünk kiontott vért. Ennek a mindent felülmúló hitnek és szeretetnek részesei vagyunk egészen sajátos módon ezen az estén.

A prédikációt követően Fazekas Ferenc a lábmosás szertartásában Jézus példáját követve, megmosta a kiválasztott hívők lábát. A tizenkét apostolt megszemélyesítők között voltak az egyházmegye különböző plébániáihoz tartozó férfiak.

Az áldozást követően az Oltáriszentséget a mellékoltár tabernákulumában helyezték el, ez az elrejtés Jézus elfogatását és elhurcolását jelképezi. Ezután következett az oltárfosztás, amikor is eltávolítottak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve mindenkit Jézus elfogatására és a passió kezdetére.

A szertartás végén megkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás.

Forrás: Szabadkai Egyházmegye

Fotó: Vedran Jegić

*

Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

A temesvári Szent György-székesegyházban az utolsó vacsora emlékére celebrált szentmisét Pál József Csaba megyés püspök, amelynek keretében a hagyománynak megfelelően, Jézus felebaráti szeretetének emlékére a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Kiemelt fotó: Szabadkai Egyházmegye, kezdő fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »