Amikor valaki szentírást akar készíteni, az rendkívül nehéz feladat.
A hagyományos vallások rendszerint vagy igazat mondanak saját szentírásaikról, vagy legalábbis olyat állítanak, ami kívülről nem cáfolható.
A zsidó szentírások (ami a kereszténységben az Ószövetség) pl. nem állít semmi olyat saját magáról, ami cáfolható lenne. Az „önbevallás” az, hogy ezeket az irományokat emberek írták, bizonyos isteni ihletett állapotban.
A csak keresztény Biblia esete ugyanaz: ihletett emberek írásai, utólagosan ellenőrizve az Egyház által.
Az iszlám esetében már kicsit közvetlenebb a helyzet: a hivatalos verzió szerint a Koránt egy angyal diktálta Mohamednek, de itt is ihletett állapot van a leíró, aki ember. S nincs igazolás: vagy elhiszi az ember vagy nem.
A keleti vallások esetében eleve ősi szövegek vannak, melyeket a szájhagyomány őrzött meg, majd ez le lett írva később.
A szentírásokat persze lehet aztán tartalmilag kritizálni. Hogy amit írnak az nem igaz, vagy nem koherens a szöveg.
Számtalan ateista Biblia-kritikát láttam. S egyik se meggyőző, mert az összes felvetett probléma könnyedén megmagyarázható, s nem kell hozzá bonyolult értelmezgetés se, szinte adódik minden magyarázat. (S ugyanez igaz a Koránra is, nem igazán lehet belekötni tartalmilag.)
Ezért is nincs hatásos ateista valláskritika, mert a egész végsősoron a „hiszem vagy nem hiszem” alapon áll az ateista felvetésekkel kapcsolatban is. Azaz mindenki dönt, minek hisz a vallásnak vagy az ateizmusnak, mindkettő hit kérdése, bizonyítani egyiket se lehet, ezért is tekintik az ateizmust is egy vallásnak.
A mormonizmus a nagy kivétel. Ez egy XIX. századi amerikai vallás, magát az egyetlen igaz kereszténységnek hirdeti. Ez persze nem új dolog, az egész protestantizmus abból indult ki, hogy valami el lett rontva, ezért vissza kell térni Jézushoz: a mormonizmus csak annyiban új, hogy szerinte a protestantizmus is elrontotta.
Maga a vallás érdektelen, sokszor írtam róla. Még az alapozó szentírásuk, a Mormon Könyve se érdekes most, hiszen az nem ellenőrizhető kívülről: a hivatalos verzió szerint egy angyal adta a vallásalapító Joseph Smith-nek, az lefordította angolra, majd visszaadta.
Tartalmilag persze kritizálható, elég sok bizarr dolog van benne – az indiánok zsidók, vasat öntöttek Amerikában Kolumbusz előtt, olyan állatok Amerikában, melyeket csak az európai gyarmatosítók vittek be, stb. -, de ezek kisebb-nagyobb erőfeszítéssel kimagyarázhatók. Az ilyesmik persze megingatják a hitet a mormonizmusban, de mégse jelentenek teljes bizonyítékot a vallás ellen. (Persze az sokatmondó, hogy pl. a zsidóság, kereszténység, iszlám esetében ilyen hitingató problémák sincsenek a szent szövegekben.)
A baj Joseph Smith-tel azonban az volt, hogy környezetéből kiemelkedő, rendkívül intelligens ember volt, akit a szentírás-csinálás elbűvölt. Szóval nem volt neki elég, hogy megcsinálta a Mormon Könyvét. ha nem halt volna meg viszonylag fiatalon, 38 évesen, valószínűleg még sok szentírást készített volna, de ideje csak egy párra adott lehetőséget.
A Nagyértékű Gyöngy nevű szentírás tartalmaz több ilyen szöveget Joseph Smith-től. A legérdekesebb ezek közül az Ábrahám könyve nevű írás, mely tulajdonképpen kiegészíti Ábrahám bibliai történetét. Smith gyerekkora óta kiválóan ismerte a Bibliát, olvasott sok teológiai könyvet is, sőt tanult héberül és görögül, így igyekezte „kiegészíteni” a bibliai elbeszélést, ennek volt része az egyes számú ősapa, Ábrahám történetének „továbbfejlesztése” is.
Joseph Smith itt azonban hatalmas hibát követett el. Nem azt mondta, hogy látomása volt, vagy azt, hogy egy angyal adta neki a szöveget, vagy legalább azt, hogy kapott egy szöveget, majd az elveszett, hanem elmondta az igazat: a szöveget tartalmazó papíruszt egy egyiptológiai kiállításon vásárolta meg 1835-ben, mert a szövegben felismerte Ábrahám történetét.
A papíruszt sokan látták is, majd azt lefordította Smith, egyébként úgy, hogy nem ismerte az egyiptomi nyelvet. Ellenőrizni a fordítást a világon akkor kb. 10 ember tudta volna, akkoriban kezdődött az egyiptológia, az egyiptomi írás megfejtése csak 1822-ben történt meg, s nem az USA-ban.
A dolog így is maradt. Aztán az eredeti papíruszok eltűntek. Sokáig az volt az általános vélelem, hogy Joseph Smith eredeti papíruszai elégtek egy hatalmas tűzvészben 1871-ben.
Aztán jóval később, 1966-ban szenzációs hír jött: az anyag megvan, az egyik múzeum levéltárában. Közben az egyiptológia komoly tudománnyá lett, immár az USA-ban is volt sok szakember.
Természetesen le lett fordítva az egész anyag. Gyorsan kiderült: egyszerű egyiptomi halotti imákat tartalmaz, semmi köze az egésznek Ábrahámhoz. Külön vicces: kiderült, hogy a papíruszon lévő egyes rajzok hiányosak, ezeket azonban valaki kiegészítette, valószínűleg maga Smith, mégpedig teljesen anakronisztikus módon. A legjobb: az egyik alaknak az eredetiben hiányzik a feje, ez egy sakálfejű istenség kellene, hogy legyen, de ezt Smith nem tudhatta, így emberi fejjel egészítette ki.
A mormonok persze nem hülyék, nevetséges lett volna a tagadást választani. Persze ma is akadnak tradicionalista mormonok, akik szerint az egyiptológia téved, mert Smith fordítása helyes, csak annak helyessége nem fogható fel hit nélkül. Viszont erre nincs párhuzam a zsidóság vagy a kereszténység esetében, meg nagyon sántít is az egész minden szempontból, szóval ez egy marginális álláspont.
A fő álláspont az, hogy az egyiptológusok helyesen fordítják a szöveget, s az valóban nem Ábrahám története. Igenám, de akkor mi a helyzet? Hiszen azt mégse mondhatják – ami valószínűleg a valós igazság -, hogy Smith egy élénk képzeletű, rendkívül művelt és intelligens, túlképzett szélhámos volt, akinek élete álma volt vallást alapítani, s ezt sikeresen el is érte, hiszen ma is léteznek a mormonok, nem is kevesen, világszerte kb. 10-15 millió tag van.
Szóval alapvetően 2 magyarázat született:
- a megmaradt papírusz nem a teljes anyag, van egy másik rész is, az elégett, s azon volt Ábrahám írása – nagyon sántít, mert egyrészt ott a kép, másrészt miért lenne egy halotti imákat tartalmazó tekercs része Ábrahám írása,
- valójában Smith nem fordított semmit, csak a papíruszok hatására ihletett kapott – ez már teljesen hitalapú magyarázat, de itt is felmerül: akkor miért mondta maga Smith, hogy ez „fordítás”.
Hozzáteszem: nem minden mormon fogadja el a Nagyértékű Gyöngyöt szentírásnak. Története során a mormonizmus részekre szakadt, s csak egyes részek ismerik el ezt, de mivel köztük van a legnagyobb mormon frakció – ez Magyarországon is jelen van -, így a kérdés igenis releváns.
A teljes szöveg magyarul fent van a hivatalos honlapon.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
