Szentesi Zöldi László: Üzenet a jövőből

Szentesi Zöldi László: Üzenet a jövőből

Hogy ki vagyok, nem fontos. Maradjunk annyiban, hogy 2000-ben születtem, Magyarországon. Most 2050 van, és örömmel tudatom, hogy sikerült kilépnem a tér-idő kontinuitásból, ismeretlen dimenzióban lebegek, ezért tudok most nektek üzenni. Nektek, 2020-ban élő magyaroknak.

Levelemet azért a Demokratában közlöm, mert ez az egyetlen hetilap, amely születésemkor is létezett, és még most is megjelenik. Igaz, Bencsik András már nem fiatal, jövőre tölti be a századik életévét, mindenesetre remélem, örül jelentkezésemnek.

Barátaim, én bűnös vagyok. Vén fejjel már szégyellem, de mit tehetnék utólag: 2018-ban a Momentumra szavaztam. Fiatal voltam, és kellett a pénz. De ma, 2050-ben már mindent értek, mindent átlátok. Ezért vettem a bátorságot, hogy elsősorban politikáról szóljak nektek, veletek. Vegyétek figyelmeztetésnek, és miután a jövőből én már mindent látok, mindent megsúgok, akár még változtathattok is a sorsotokon. Hogy ne úgy legyen, ahogyan végül lett.

Mondom sorjában, mi történt harminc esztendő alatt. Szóval, mint említettem, akkoriban a Momentumra szavaztam, és még 2019-ben is mellettük álltam az önkormányzati választáson. Aztán a 2022-es parlamentin is, amelyet a Jobbik–Momentum–MSZP–DK-koalíció végül hajszállal megnyert. Emlékszem, két mandátummal szereztek többet, de miután az új miniszterelnök, Dobrev Klára vasfegyelmet kért a frakcióktól, simán lehozták a ciklust. Ha jól emlékszem, 2022-ben a Fidesz már két éve kilépett az Európai Néppártból, amely frakcióként aztán 2035-ben meg is szűnt.

Ez utóbbira azért emlékszem ilyen pontosan, mert két évvel később, 2037-ben az Európai Unió is megszűnt.

Addig persze sok minden lezajlott Európában és a nagyvilágban. 2028-ban az unió kettészakadt, pontosabban az euróövezet kivált belőle, nyugat és kelet külön utakra lépett. Néhány tagjelölt (Grúzia, Izrael, Ausztrália) sérelmezte, hogy Albánia és Törökország felvétele óta az unió létszámstopot állapított meg, de valahol véget kellett vetni a népességgyarapodásnak. Mindenesetre így utólag is látszik, hogy az ENSZ 2025-ös javaslata, amely megszüntette a határ fogalmát, és az állam helyett az „együtt élő közösség” elnevezést javasolta, és amelyet az unió oly lelkesen tett a saját jogrendszere részévé, megpecsételte a kontinens sorsát. Ma, amikor ezeket a sorokat írom, határ már sehol sincs, de felesleges is volna: mindenütt kevert népesség él az egykori Európai Unió területén.

Magyarországon egy ideig ellenálltak a nemzetállam hívei, de aztán bedarálták őket is. Az úgynevezett jobboldal állítólag még ma is létezik, de a rendőrség korszerű technikájával villámgyorsan felderíti az ellenálló csoportokat. Meséljek néhány technikai újdonságról? Istenem, hiszen ti még csak a mobiltelefont ismeritek, de itt van már húsz éve velünk a telemobil. Ennek az a lényege, hogy ránézni sem kell, pusztán a gondolatainkkal kommunikálunk másokkal. A konzervatívabbak persze ki is hangosíthatják a gondolatokat, ha úgy tetszik, de lássuk be, beszélgetni azért elég öreges szokás.

Friss felmérés szerint az európaiak – benne a magyarországiak – hetente két órát mozognak, a többi időt fekve és ülve töltik; azt jósolják a tudósok, hogy ebből később gondok adódhatnak. A klónozás ma még nagyon drága eljárás, de a leggazdagabbak megengedhetik maguknak. Az ő köreikben az utódnemzés meg is szűnt, viszont milyen érdekes, nem magukat vagy szeretteiket klónozzák, hanem kedvenc élőlényeiket, kutyájukat, növényeiket, a lényeg, hogy a lehető leg­prímábban érezzék magukat fekvő helyzetükben. Én azért azt mondom, a klónozást sem szabad túlzásba vinni. Hiszek a szerelem erejében – nemrégen viccből chateltem egy amerikai öreglánnyal, csak úgy nosztalgiából. A gyerekek jót röhögtek, hogy milyen ósdi életet éltünk mi 2020 körül… Ők már gondolatból nyomják, sem utazniuk, sem mozogniuk nem kell, hát, iuventus ventus, így mondták a régiek.

De mesélem tovább, mi lett Magyarországgal. Dobrev Klára három ciklusa után a Kínai–Muszlim Ködföderáció nyomására nálunk is eltörölték a választásokat. Azóta az Egység nevű pártszövetség uralkodik, most nem írom le arab betűkkel a nevüket, magyarul írtam, hogy 2020-ban is értsétek. A magyar nyelvet hivatalosan 2045-ben váltották fel az arabbal, de hangsúlyozom, soha nem törölték el, egyszerűen ez látszott praktikusnak. Egy olyan országban, ahol kétmillióan beszélnek magyarul, viszont tizennyolcmillióan arabul, voltaképpen logikus a lépés. A magyar kisebbség helyzete egyébként rendezett, vannak nemzetiségi önkormányzataik, szószólójuk a Nagy Mecsetben. Ezzel tehát semmi gond.

Hogyan élünk? Miről álmodunk? Például ivóvízről. Mert az csak az Egységtől függ, kinek lehet. A szegények, a bennszülöttek jegyre kapják, a budapesti kádi (2020-ban főpolgármester) rendelete alapján a muszlimoknak azonban alanyi jogon jár. A földeken vígan, serényen folyik a munka: főleg magyarok végeznek mezőgazdasági munkát, nekik a vérükben van, ahogyan barátom, Csing Cö-hua kulturális miniszter híres cikkében viccelődött is ezzel. A magyarok roppant szorgalmasak a szolgáltatóiparban is, ők a legjobb pincérek, szakácsok, portások – ha biztonságot akarsz, válassz magyart, tartja a mondás.

Hírdetés

Tudom, miről beszélek, hiszen nekem is van egy kertecském Al-Szeged mellett, ahol még mindig Botka László a polgármester. Igen, a lassan százhúsz éves veresegyházi Pásztor Béla mellett ő is nagy idők nagy tanúja. Botka László nevét ma utcák viselik szerte a világban: annak idején ő lázadt fel elsőként az Orbán-rezsim ellen, és telepítette be a szegény menekülteket Al-Szegedre. Az akkori Európai Bizottság kitörő örömmel üdvözölte, hogy már önkormányzati döntéssel is meghívhatnak idegeneket. Jöttek is szépen, Dobrev tizenkét éve alatt egyre többen, milliószámra. Miután a magyar futball már nem létezett, azokban a stadionokban telepítették le őket ideiglenesen, amelyet a néhai, fasiszta kormány sportcélokra épített. A jövevények nyitott sátortáborokban rendezkedtek be a Puskás Ferenc Stadionban, Szegeden, Szombathelyen, Balmazújvárosban, Kispesten, Angyalföldön, Debrecenben és a többi helyen, egyszóval hasznát látták a szép, tágas intézményeknek. Hogy aztán 2040 körül birtokukba vegyék a nagyvárosokat is, az időközben lezajlott családegyesítéssel ugyanis újabb milliók érkeztek a hajdani Magyarországra.

Most, amikor ezeket írom, mindenfelől a müezzint hallom. Kezdődik az esti ima. Azt mondják, a mi békásmegyeri mecsetünk az egyik legszebb a fővárosban. Hát, nem tudom, mindenesetre tény, hogy a hajdani Szent István-bazilikában, amelyben most állatvásárt tartanak, olyan orrfacsaró a bűz, hogy magára valamit adó turista messze elkerüli. Legyünk büszkék arra, ami a miénk!

2020-ba küldött üzenetemben muszáj szólnom egy módfelett kényes ügyről. Kedves liberális barátaim, nektek sajnos nem jött be semmi abból, amit reméltetek. Bár a Dobrev-ciklusok közepén bevezettétek a melegek kiskorúakkal való testi kapcsolatának lehetőségét, ma már ennek írmagja sincsen. Az Egység ugyanis minden meleget hivatalból üldöz, hiszen a Korán és a hagyomány nem állítja, hogy szeretgetni kéne őket. Három éve újra szabad buzinak hívni őket. Szerintem ez csodálatos.

És hogy mi lett a liberálisokból? Semmi. Eltűntek, elfogytak, nyomuk sincsen. A minap találkoztam Fekete-Győr Andrissal, aki előimádkozó a rózsadombi mecsetben, komolyan mondom, belevaló öregember lett belőle. Amikor a Momentumról és hajdani önmagunkról beszélgetünk, amikor felidézzük a régi szép időket, elmorzsolunk egy-két könnycseppet. Allahra mondom, másképp gondoltuk mi ezt… András óvatosan körül is szokott kémlelni, nehogy a kalifa emberei láncra verjék liberalizmusért. De az idők változnak, túl kell élnünk ezt a korszakot is, amíg ideérnek a felszabadító indiai katonák. Már csak bennük bízunk ugyanis. Egyébként van valami fülesetek 2020-ból? Mennyire liberális India? Remélhetünk?

Oroszországban, persze, még rend van. Nem liberális rend, egyszerűen rend. Mióta Szibéria zöld, és termőföldek várják a gazdákat, régi európaiak milliói özönlöttek oda. Igen, magyarok is. Nem tudom, mi lesz ott, mi nem, de az oroszok tagadhatatlanul tudnak valamit. Valahogy magukhoz idomították a világot, nem változtak meg, mint mi, valamennyien az elmúlt három évtizedben.

Szóval, kedves magyar barátaim ott, 2020-ban! Sok jóra ne számítsatok a következő választás után, feltéve persze, ha államban, határokban és más meghaladott fogalmakban gondolkodtok. Tudnotok kell, hogy a változások sokkal gyorsabban bekövetkeznek, mint hinnétek. Csak rajtatok múlik, milyen lesz a jövőtök.

És a végére hadd mondjam a legfontosabbat.

Talán az én szavazatommal kezdődött a romlás. Amikor 2022-ben a momentumos–jobbikos–dékás–szoci szörnykoalíció mellé tettem az ikszet. Bűnös vagyok.

Kérlek, bocsássatok meg nekem! És billentsétek helyre 2022-ben, amit elrontottam, elrontottunk!

Az isten szerelmére, nem látjátok, hogy mi készül itt?

Bencsik András – www.demokrata.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »