Láttam a videótokat, amelyben az elmúlt napok vádjaira reagáltok. Negyvenegy percet nehéz volna összefoglalni, az előzményekről csak néhány szóban: állítólag fideszesek lettetek, mert két nap próbaüzemben autós koncertet adtatok, és ezt a kedvezményt vagy ügyes húzást az Index, a 444. hu és a többi kormánypártiságnak hazudja.
Aki azt gondolja, hogy jelen cikknek a köztudottan jobbos szerzője most majd hahotázik, és politizálni kezd, hogy húha, de fájin gyerekek Lukácsék, ők is szeretik Orbán Viktort, ahogyan én is, és majd két mondaton belül elérek a Momentumig, azonnal hagyja abba az olvasást.
Itt ugyanis semmiféle politikáról nem lesz a szó.
Ebben az országban, ahol a Tankcsapda, ez a szókimondó, normális debreceni csávókból álló zenekar, akik szerencsétlenségükre tehetségesek, népszerűek és nem hazudják azt, hogy szoba-konyhában akarnak hitelesek lenni, sztárnak látszanak és ténylegesen azok is, vérig sértve ezzel a tehetségtelen, jelentéktelen, irigy kis szarháziakat, szóval ebben az országban ez az állapotuk elviselhetetlen egyesek számára.
Ebben az országban, ahol saccperkábé ugyanannyi irigy sutyerák él, mint normális ember, és a törésvonalak nem politikailag hasadnak ám (tudnék mesélni a jobboldaliak rosszindulatáról és pitiánerségéről is), hanem inkább annak mentén, hogy a szívemhez kapok-e reggel, ha kikémlelve az ablakon meglátom a szomszéd új kocsiját vagy sem, a Tankcsapda körül szított gyűlölet úgyszólván magától értetődő.
Pontosan olyan közegből jövök (Alföldi gyerek volnék magam is), nagyjából olyan idős vagyok, mint a zenekar tagjai, a rockzenét is eléggé ismerem ahhoz, hogy azonosulási pontokat találjak velük. Mindenesetre könnyebb ez számomra, mint Tátika Totóért izgulni az Eurovíziós Lézerfesztiválon vagy a „tehetségkutatókon” zenei ítéletet mondani olyan benyomások alapján, hogy akkor most flitteres herevédő csillog-e a kisfiún, avagy a kislánynak bociszeme van-e vagy sem. Mert ma ez folyik Hunniában. A Tankcsapda tényleg nem trendi, de még csak nem is diplomatikus, ha ezt nézzük.
Mégis finoman hadd tessékeljem el a sunyiba azokat, akik módszeresen, kitartóan és tervszerűen tönkre akarják tenni ezt a zenekart. Kezdték azzal, hogy nagyképűek, bunkók, meg már nem csinálnak jó lemezeket. Erre egyrészt az a válaszom, hogy hallgassák meg mondjuk, az utolsó kettőt, a másik pedig, hogy menjenek el bármelyik bulijukra, és amikor majd leszakad az arcuk, mert Lukácsék még mindig úgy tolják, mint húsz éve, akkor hazudozzanak hanyatlásról, unalomról, kiégésről.
Talán nem egymás baromságait kéne elolvasni, hanem ha zenészeket ítélünk meg, írjunk a zenéről, ne a politikai kényszerképzeteinkről. Ez volna a minimum. Ahogyan egy zenekar rendesen felkészül egy bulira, nem csak a markukat tartják a semmiért, nem hánynak a színpadon, és igyekeznek jól zenélni ezredszer is, ugyanolyan felelősséggel és komolysággal kellene cikket írni – mintha először írnád. Folytassam? Felesleges. A 444.hu, az Index újságírói (tisztelet a kivételnek) csak ártani tudnak, osztják az észt, beletaposnak mások életművébe, miközben nekik még jelen idejük sincs. Hányaveti stílusuk, rosszindulatú fröcsögésük nyomán egyetlen kérdést kell feltennünk: megmutatjátok, hogy kell csinálni? Bele tudtok bármibe tenni harminc évet? Sikeresek tudtok lenni a magatok jogán, vagy marad az uszítás?
A fiam meg egy csomó kissrác éppen a Tankcsapdán keresztül tudta meg, „hogy mi az a rock”, mi az élő zene, hogy milyen a kérlelhetetlen és kemény alapállás, az őszinteség, a normalitás. Mi ebben nevelkedtünk, ezt is adjuk tovább. Aki gyáva, hazug, rosszindulatú ember, annak fogalma sincs, miről szólnak ezek a dalok. Nem érzik, milyen az, amikor a dob meg a basszus lezúzza a szívet, a gitár pedig az agyvelőt repeszti, te pedig fent, szabadon repülsz. Minden nagy rockzenekar tudja ezt, és a Tankcsapda – legalábbis itthon – ezek közé tartozik.
De zenei vallomás helyett lássuk a kokettálás vádját. Hogy a Tankcsapda fideszes, miközben mindenki tudja, hogy soha nem voltak azok. Értem? Soha! Emlékszem, amikor országos ügy lehetett abból, hogy a várostól próbatermet kaptak, nyilván Kósa Lajos szolgái lettek kapásból, gondolom én. Azt, hogy a páros debrecenin meg a Nagytemplomon kívül nagyjából a harmadik legismertebb helyi brand a Tankcsapda ebben az országban, nyilván mellékes. Ez a zenekar nem fogadhat el próbatermi lehetőséget attól a várostól, ahol születtek, ahol ma is élnek, és ahol büszke rájuk az emberek. Ezután jött az, hogy csontig benyaltak a kormánynak, már nyíltan Orbán Viktor csahosai. Hogy miért? Mert átadtak egy tekintélyes summát a koronavírus áldozatainak, de a sajtó ebből is azt hozta ki, hogy a MOL és a kormány csicskái.
Tényleg normálisak vagytok, emberek? Mindenkinek elment itt az esze?
Szóval, srácok: ti csak zenéljetek, és alapvetően szarjatok bele az egészbe. A siserahad, a kényszeres okosok és a roppant képzettek, akik sokunk életét megkeserítik, úgysem hátrálnak meg. Azt viszont elérhetitek, hogy újabb és újabb bulikkal, albumokkal csitítjátok el őket átmenetileg. Már az is valami.
Én aztán nagyon megértem, hogy ez nem egyszerű. Tényleg könnyebb lenne kecskét fejni a hegyekben, életünk végéig horgászni a Dunán (Keleti-főcsatornán), verseket olvasgatni, Motörheadet hallgatni.
Csakhogy a helyzet az, hogy az alkotó ember nem így működik.
Mindenesetre megnyugtató érzés, hogy ha van már életmű, ha van már valami az asztalon, ha marad nyom bármiféle értelemben. És ha szabad emberként éltük le az életünket, ha nem parancsolt senki, nem pattogtattak hatalmasságok, de még a rosszindulatú barátok (rajongók) sem, akiktől meg az Isten mentsen meg mindenkit, mert ezerszer ártalmasabbak, mint a nyílt színi ellenség.
Mikor lesz új lemez? Szevasztok!
Fotó: 24.hu
Szentesi Zöldi László – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
