Nem annyira díszes, mint a mellette magasodó dóm, inkább komor, visszafogott formát mutat. Viszont mindenképpen méltó társa Kassán a Szent Mihály-temetőkápolna a város jelképét jelentő Szent Erzsébet-székesegyháznak. Egy polgárváros egyik legrégebbi szakrális emlékét mutatjuk be.
Az első, közvetlenül Kassáról szóló okirat 1261-ben készült, IV. Béla fia, V. István udvarában, és ez nem más, mint egy olyan latin nyelvű szabadalomlevél, melyben a király bizonyos Samphleben és Obl nevű uraknak, kassai vendégeknek adományozza Felső Kassa területét és egyben megszabja, mennyi adót kell fizetniük. A tatárjárás után alig két évtizeddel keletkezett irat nevei arra engednek következtetni, német ajkúak voltak ezek a kassai vendégek, akik itt tulajdonjogot kaptak. Tulajdonképpen a tatárjáráskor elpusztított város újjáépítése kezdődött meg ekkor. Akár az sem kizárt, hogy ezek a német vendégek Türingiából érkeztek, s onnan magukkal hozták vissza a magyar királyság területére Árpád-házi Szent Erzsébet kultuszát, aki rövid élete alatt, melynek boldog házaséveit a türingiai Wartburg várában töltötte – alig 24 évet élt –, számos jócselekedetével megkapta a szegény emberek tiszteletét, majd halála után alig négy évvel szentté avatták. Hogy Kassán már a 13. században is létezett egy olyan templom, amelyet Szent Erzsébet oltalmába ajánlottak, arról egy 1283-ban keletkezett IV. Márton pápa által írt levél tanúskodik, ebben a pápa a kassai templom Arnold nevű rektorának panaszát igyekezett orvosolni. A középkori Kassa városának plébániatemplomáról tehát tudni lehet, ez a dóm helyén, tulajdonképpen a középső hajó területén elhelyezkedő, egyhajós, sokszögzáródású, kora gótikus, Szent Erzsébet oltalmának szentelt templom lehetett, melyet aztán a dóm 15. századbeli építésekor elbontottak. Ekkoriban még a templom melletti területen volt a temető, a mai dóm déli oldalán lévő mintegy félhektárnyi területen, melynek a közepén egy temetői kápolna is épült.
Az egykori temető közepén lévő, méreteiben ugyan nem túl nagy, viszont stílusjegyeiben lenyűgözően szép és tiszta épület a mai Szent Mihály-kápolna, amely feltételezhetően az első gótikus plébániatemplommal egyidős lehet, a kassai műemlékek nagy tudorának, Wick Béla kanonoknak leírása szerint román stílusjegyeket is tartalmaz, de építésének ideje legvalószínűbben a 13. század végére és a 14. század elejére tehető. Tájolása a szokványos: kelet felé irányul a szentélye, bejárata nyugat felől nyílik, kicsi, homlokzatba simuló tornya van nyugat felől. A kápolna gótikus támpillérjei robusztus méretűek, szinte a tető párkányáig felérnek, a belső boltozat boltívei ezekre támaszkodnak, építészeti szempontból mértéktartó és méretei ellenére légies alkotás ez a szakrális építmény. A Szent Mihály-kápolna építőanyaga némi vizsgálódás után azt mutatja, több helyről származik és más összetételű, mint a dómé. A kápolna szinte teljes alapterülete alatt altemplomot alakítottak ki, ahol máig az egykori előkelő kassai polgári családok és egyházi személyiségek földi maradványait őrző kripták vannak. Külső falán is régi sírkövek láthatók, ezek a régi temetőből kerültek részben ide, részben az Orbán-torony vagy a dóm falába. A Szent Mihály-kápolna északi falán van a legrégebbi sírkő, amely bizonyos Jakab polgár anyjának családjegyes síremléke 1375-ből. A bejárat fölötti timpanonban egy érdekes dombormű látható, amely a védőszentet, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja úgynevezett lelkeket mérlegelő ábrázolásban. A védőszentről azt kell tudni, hogy ő a „lelkek fejedelme” a katolikusok hite szerint, más néven, még mint „a mennyei paradicsom feje” és halottak patrónusa néven is illetik Szent Mihály arkangyalt, akinek attribútumai közt a sátánt legyőző hatalmas pallost és a halottak lelkének mérlegelésére szolgáló mérleget szokták besorolni. A kassai kápolna nyugati bejárata fölött mindkét eszközével ábrázolták az arkangyalt. A kápolnának a mai járószinthez képest bő méterrel mélyebben van az alapszintje, ami a terület feltöltődésére, átalakulására utal. Magát a kápolnát is többször átépítették, hol bővítették, hol pedig visszabontottak mellékkápolnáiból.
Kassa régi városközpontjában igen figyelemreméltó rész ez, melyet Wick Béla, a kassai műemlékek kiváló ismerője írt le elsőként tudományos pontossággal. A néhai római katolikus paptudós, történész megérdemli nevének és munkásságának említését, hiszen Kassa műemlékeit leíró könyvei páratlan forrásanyagként rengeteg apró, de fontos értesülést is megőriztek a város építészeti emlékeiről, pótolhatatlan, megkerülhetetlen szakirodalmi alapművek. Wick Béla 1921 és 1944 közt a kassai teológia tanára volt, majd mellőzve, elhallgattatva, méltánytalanul elfeledve hunyt el 1955-ben, 82 évesen. Szent Mihály kápolnája viszont áll és létezik, mindenszentek és halottak napja ünnepeikor szentmisére is be lehet térni ide, ebbe a kicsi, de figyelemre méltó kápolnába!
Tájoló
Kassa városába az E 571- es úton lehet eljutni, a Szent Mihály-kápolna a városközpontban, a 48.7198/21.2583 GPS- koordinátáknál található
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
