A betlehemi láng tényleg Betlehemből származik. Eredeti története a tizenegyedik századig nyúlik vissza, amikor a török szeldzsuk törzsek elfoglalták Kisázsia és a Közel-Kelet azon részeit, ahol Jézus Krisztus született, élt és meghalt.
II. Orbán pápa felhívására keresztes hadjárat indult Palesztinába és a hős keresztes lovagok sikerrel teljesítették küldetésüket, felszabadítva előbb Betlehemet, majd Jeruzsálemet is a pogány uralom alól. Egyikük, egy firenzei származású ifjú megfogadta: eljuttatja a szent lángot a betlehemi Születés bazilikából saját szülőföldjére. Kevesen hittek neki, a Szentföldről sokan nem tértek haza. Három év után jelentek meg az elcsigázott, porral lepett, szakadt ruhás ifjak Firenze kapui előtt, élükön fáklyát tartó vezetőjükkel.
Mindannyian eskü alatt vallották – mert már akkor is voltak kételkedők – hogy a láng valóban Betlehemből származik, vivője tengeren, pusztaságokon, sivatagokon és megáradt folyókon át vitte, óvta, hogy teljesítse fogadalmát. A szent lángot a firenzei dómban helyezték el, ahonnan a város lakosai széthordták saját otthonukba.
A betlehemi láng újkori históriája jóval prózaibb körülmények között kezdődött, nyolcszáz évvel később. Az ausztriai Linz városkában karácsony előtt gyűjtést rendeztek beteg gyermekek számára, egy televíziós showműsor keretein belül. Mint köztudott, a menedzserek bármire képesek, hogy egy műsor sikeres legyen. Repülőt menesztettek Betlehembe, fedélzetén egy beteg gyerekkel, aki egyenesen a betlehemi Születés bazilikában gyújtotta meg mécsesét és vitte vissza Linzbe. A helyi cserkészek szívesen vállalták a feladatot, hogy a lángot Ausztria minden vidékére eljuttassák.
A láng széthordásának szertartása alig néhány éven belül elterjedt, előbb az Ausztriával szomszédos országok területén, majd a balti államokon keresztül eljutott Oroszországba, majd Afrikába, illetve az észak-amerikai kontinensre is. A terjesztésben a cserkészeken kívül – akik tudvalevőleg mindenütt jelen vannak az egész világon – részt vesznek tűzoltóegyesületek, a Vöröskereszt és számos más segélyszervezet is.
A hagyományos forgatókönyv szerint a lángot minden éven egy gyerek veszi át Izraelben, a Születés templomában. Ez az idén sajnos, a közel-keleti háborús helyzet miatt nem volt lehetséges, az Ausztriában féltve őrzött tavalyi lángról gyújthattak mécseseket. A terjesztésbe az éven előreláthatólag több mint egymillió ember kapcsolódik be, ez a szám évről évre nő. Szlovákiába december 14-én hozták a lángot, először a köztársasági elnök vehette át. A keleti végekre pár nappal később, december 21-én, a kora esti órákban érkezett a perbenyíki vasútállomásra, ahol már várták a nagykaposi 6. sz. Mécs László cserkészcsapat képviselői. Ők továbbítják az Ung-vidéki és bodrogközi templomokba, ahonnan aztán minden fényre vágyó hívő végre hazaviheti saját otthonába.
Most itt pislákol, kint a verandán. Ugyan, mit tehet egy ilyen pici, erőtlen láng annyi sötétséggel szemben? Próbáljuk meg elképzelni a szentföldi bazilikát, ahol már néhány évszázada ég az olajmécses, amit a világ minden részéről származó olajjal táplálnak. Csak egy aprócska kis fény. Aztán még egy, amelyik egy repülőn utazik Ausztria felé. Aztán egy tucat, aztán több száz, ezer, millió. Vagy egymilliárd, ki tudja ezt már számontartani.
Ennyi fény már biztosan elég, hogy szétoszlasson bármekkora rosszindulatú sötétséget.
Tóth Ferenc
Nyitókép: A nagykaposi cserkészek képviselői, fotó: Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
